A szovjetek egyházpolitikája jelentősen meghatározta a nagyhatalom külpolitikáját a kezdetektől fogva, mégis a Szovjetunión kívül csupán Magyarországon építettek ki kommunista diktatúrát 1919-ben, amely mindössze 133 napig tartott – mondta a Gulág Alapítvány által szervezett online konferencián a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa, megjegyezve: bár Bajorországban is volt erre kísérlet, az egy hónap után kudarcba fulladt. Kiss Dávid az Amit a szovjet egyházpolitikáról Magyarországon tudhattak című előadásában rámutatott:
Sztálin egyik első intézkedése az egyházi iskolák államosítása és az egyházi ingatlanok elvétele volt, így sok szerzetes elhagyja felekezeteit és ellehetetlenült a hittanoktatás.
A legnagyobb akadály: az egyházi hit
– A magyar társadalomnak szerzett tudása van arról, hogy mit jelent a kommunizmus: ugyanis a Horthy-korszak magyar sajtója kiemelten foglalkozott azzal, hogy mi történik a Szovjetunióban, ami az egyházpolitikát illette – mondta a Veritas munkatársa. – Nem véletlen a nagy figyelem – folytatta Kiss Dávid –, mivel
az 1920-as években kezdődött a rendszerszintű vallás- és egyházüldözés a bolsevizmus szülőföldjén.
A történész jelezte: a pravoszláv egyházról a korabeli iratok arról számolnak be, hogy az orosz pópák nagy része nem ismerte a kereszténység szellemét. – Államellenes cselekedetre hivatkozva ítélnek el egyházi személyeket.
Bonkáló Sándor irodalomtörténész szerint ennek az az oka, hogy
a kereszténységben látják a kommunizmus eszme kiépítésének legnagyobb akadályát,
amely felfogás a két világháború közötti Szovjetunió egyik legnagyobb propagandalapjában, a Bezbozsnyik vallásellenes lapban is megfigyelhető.
Kiss Dávid arról is beszélt, hogy a harmincas évek Magyarországán már figyelik azokat a forrásokat, amelyek a vallás ellehetetlenítéséről írnak. A Magyar Lapok újságban Az egész világ aláaknázva! címmel a következőkről számoltak be:
„Nem csupán Oroszországban intéz rohamot öt és félmillió harcoló bezbozsnyik [istentelen – a szerk.] az Isten, az egyház és minden vallásos megnyilvánulás ellen, hanem befolyásuk a kominternen és a sok szabadgondolkodó szervezeten túlterjedve a legális és illegális atheista sajtón, a rendszeresen minden országban kiépített sejteken át majd minden gyárba és munkásnegyedbe is behatol. […] A természet, a házasélet és a család tiszteletét, de minden tekintélyes magasabb rendűség tiszteletét, is szisztematikusan rombolja le ez a propaganda.” (Magyar Lapok, 1936. november 3., 4.)