A tanúk elmondták: a 13 ember által birtokolt, osztatlan földtulajdonban lévő, 83 hektáros albertirsai gyümölcsösüket 2005-től hasztalan próbálták eladni, míg Joav Blum izraeli–magyar vállalkozó 2007-ben jelentkezett náluk, és komoly érdeklődést mutatott a földterület iránt. Ezt tapasztalva a tulajdonosok közös képviselője megkezdte vele az alkudozást, illetve az adásvétel előkészítését.
Elhangzott az is: a földvásárlásban részt vevő ügyvédek azt javasolták a jogban többségében járatlan tulajdonosoknak, hogy egy ajándékozási szerződéssel fel lehet gyorsítani az ügyletet, és ebbe a megoldásba az egyik tulajdonos bele is ment.
A földtulajdonosok képviselője – aki akkor szövetkezeti elnök volt – azt vallotta: Joav Blum közölte velük, hogy a területen egy nagy szórakoztatóközpontot kíván létrehozni, és arról is tudott, hogy az általa megvásárolandó földön áthalad majd az M4-es autópálya nyomvonala. Az üzlet végül a per ötödrendű vádlottja, V. Bálint ügyvéd közreműködésével megköttetett, és a tanúk – vallomásuk szerint – elégedettek voltak a kialkudott 100 millió 500 ezer forintos vételárral.
A vádirat szerint a vállalkozó Albertirsa és Pilis területén az ötödrendű vádlott segítségével úgy szerzett termőföldeket, hogy azok elenyésző hányadára színlelt ajándékozási szerződést kötöttek, és miután e tulajdoni hányadot ajándékozás jogcímen bejegyezték a nevén az ingatlan-nyilvántartásba, az ingatlanokat már mint tulajdonostárs megvásárolta. A földtörvény alapján ugyanis, ha a termőföld értékesítése a tulajdonostársak között történik, valamint az adott termőföld tulajdonjogához ajándékozás útján jut az illető, nem keletkezik elővásárlási jog.
Joav Blum a beruházás e területen való megvalósításától azért állt el, mert a Pénzügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint nem támogatták volna a projektet. Ezért a nevével jelzett befektetői körnek a közép-dunántúli régióra, pontosabban a Sukorón található, állami tulajdonban lévő földterületekre terelődött a figyelme. Ezeket akarta később az albertirsai és pilisi földekért cserébe megszerezni.
A Sukoró-ügy fő szála, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletével vádolja Tátrai Miklóst, az MNV Zrt. volt vezérigazgatóját, Császy Zsoltot, az MNV Zrt. volt értékesítési igazgatóját, Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és F. Zsolt értékbecslőt. A másod- és a negyedrendű vádlottat – Császy Zsoltot és F. Zsoltot – mint a cselekmény bűnsegédjét vádolják, de ellenük magánokirat-hamisítás is szerepel a vádpontok között. V. Bálint ügyvédet, ötödrendű vádlottat kétrendbeli közokirat-hamisítással vádolják. Mindegyikőjük tagad.
Az állam képviseletében eljáró MNV Zrt. 2008. július 30-án kötött – egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő – telekcsere-szerződést egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli–magyar üzletemberrel. A Központi Nyomozó Főügyészség ezzel kapcsolatban 2009 áprilisában nyomozást indított. A Fővárosi Ítélőtábla 2011. június 13-án jogerősen semmisnek mondta ki a szerződést azzal, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A mostani vádirat szerint a beruházással összefüggő telekcsere-szerződés teljesülése esetén 1,294 milliárd forint kár érte volna az államot.
