Szánthó Miklós: Akik a migrációt pártolják, mindenért küzdenek, amiből nem fakad élet

Az Alapjogokért Központ igazgatója a Mandinernek adott interjújában Robert Schuman emlékezetes szavait idézte: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a morál ismeretlen kategória a balliberális pártokban Fotó: Havran Zoltán

Nagy valószínűséggel szerződésmódosításra, de legalábbis az Európai Bizottság drasztikus hatáskörcsökkentésére lesz szükség ahhoz, hogy megvalósuljon az a javaslat, amelyet Orbán Viktor tett a budapesti migrációs konferencián – mondta az Alapjogokért Központ igazgatója a Mandinernek adott interjújában.

A múlt pénteken a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnökévé kinevezett Szánthó Miklós szerint szükség lenne a Bizottság egyéni és kollektív jogi felelősségrevonhatóságának megteremtésére is.

- Az nem működik, hogy tagállamok ellen indítható például jogállamisági eljárás, de a Bizottság ellen nem, melynek tagjai jogi értelemben egyenként is mentesülnek minden felelősségre vonhatóság alól – tette hozzá a szakember.

-Ez alapvetően óriási feladat, de tekintetbe véve, hogy az EP-választás után nagy valószínűséggel valóban elkerülhetetlen lesz az Unió működési alapjainak áttekintése, illeszkedik a „nagy képről” folyó európai diskurzusba

– mondta Szánthó Miklós.

Szerinte alapvetően Emmanuel Macron is arról írt, hogy neki kell állni a dolognak, meg kell nyitni az alapszerződéseket.

Az Unió jelen formájában fenntarthatatlan

– tette hozzá.

A bevándorlás kérdésén is túlnyúló törésvonalak

- Az álláspontok persze gyökeresen eltérőek. A fent is említett „haladárok”, akik a további integráció és föderáció irányába vinnék el az EU-t, a bevándorlást végső soron egy eszköznek tekintik az Európa-, majd a világkormányzás felé. A gond az, hogy ez nem valamiféle hagymázas összeesküvés-elmélet. Múlt héten Gyurcsány Ferenc beszélt erről, de kísértetiesen hasonlókat írt a nemzetek képlékeny mivoltáról és a globális nyílt kormányzás közelgő eljöveteléről Soros György és Karl Popper is. Az ezzel ellentétes oldalon lévők – például a Bizottság hatáskörcsökkentésével – abba az irányba tolnák az Uniót, ami eredetileg volt: gazdasági integráció igen, politikai unió nem. Az e kettőt elválasztó vékony határmezsgye megtalálásáról szól már végső soron hosszú évek EU-vitája. Az viszont bizonyos – bár ezt is sokan félreértik –, hogy az Európai Unió önmagában nem cél, hanem eszköz, hogy Magyarország érdekét és jólétét szolgálja – mondta az Alapjogokért Központ igazgatója.

Szerinte még a konferencián tett felszólalásában említetteknél is mélyebb, vagy a bevándorlás puszta kérdésén még inkább túlnyúló törésvonalak osztják meg Európát és az EU-t, de talán még azoknál is, melyek szemmel láthatóak. És – folytatta Szánthó Miklós – ezekről, ilyen vagy olyan politikai és történelmi okok miatt, a nyugati mainstream politikai elit korábban nem tartotta fontosnak, hogy beszéljen, mára pedig a politikai korrektség miatt szőnyeg alá kell, hogy söpörje e vitákat.

-Mik azok az „európai értékek”, „uniós standardok”? Mi a „demokrácia” vagy a „jogállam” fogalma? Csak a társadalmi sokszínűséget és a bevándorlást támogató liberális politikai rendszerek lehetnek demokráciák vagy élhetünk demokratikusan, de liberalizmus nélkül is?

– fogalmazta meg ezeket a fontos kérdéseket az igazgató.

- Az világos, hogy legyen szó akár korábbi, akár mostani, akár legális, akár illegális bevándorlásról, alapvetően arról vitázunk, hogy szeretjük-e, akarjuk-e a multikulturális modellt Európában, működik-e, jó-e ez egyáltalán. Ha multikulti és bevándorlás, más néven „szervezett lakosságmozgatás”, akkor pedig nem kerülhető meg az állami szuverenitás kérdésköre, melynek a lakosság etnikai összetétele az egyik lába. Utóbbi „megkeverése” tehát erősen érinti az államnak, mint főhatalmat gyakorló entitásnak a kategóriáját, és ezen keresztül természetesen az európai integráció további menetét is – hiszen szuverén országok nélkül mégiscsak könnyebb létrehozni az Európai Egyesült Államokat. Ha pedig szuverenitás, akkor természetesen szó van nemzeti identitásról is, melynek a megkérdőjelezésén, viszonylagossá tételén szintén erősen dolgoznak. Addig akarják hígítani a többségi kultúrát, míg az elfogadhatóvá nem válik a bevándorolt kisebbségeknek, miközben folyamatosan „érzékenyítik„ a többségi társadalmat, hogy történelmileg érezze kínosnak, kirekesztőnek, ezért ne vallja meg saját értékeit, kultúráját. Például a keresztény gyökereket és kulturális hátteret, mely Európában – akár akarjuk, akár nem – egybefonódik az állami léttel és a nemzeti önazonossággal. Ez a keresztény háttér pedig, már amennyiben megvallják, összeegyeztethetetlen a bevándorlás fő vallásának számító iszlámmal: vagy templom, vagy mecset. Lehet, hogy egy érzékenyítő Coca-Cola-reklámban megfér egymás mellett a kettő, de a valóságban nem – sorolta Szánthó Miklós.

A helyzet azonban szerinte még groteszkebb, ugyanis álláspontja szerint azok, akik a keletről nyugat felé, délről északra történő globális migrációs folyamatokat úgy általánosságban pártolják, azok hevesen ellenzik a széles értelemben vett „nyugati civilizáció” önerőből történő népességbővülését, mert úgy tartják, hogy a

„fehér embernek” a legnagyobb az ökológiai lábnyoma, tehát az a leginkább környezettudatos magatartás, ha köreikben kevesebb gyermek születik és a kieső születésszámot humánimporttal pótoljuk. Ennek elsődleges szabályozási eszköze pedig az abortusz, illetve annak minél szélesebb körben történő liberalizációja.

És egyáltalán nem kell meglepődni azon, hogy ugyanezen, a nyílt társadalmat favorizáló emberi jogi fundamentalista kör küzd a drogliberalizációért, az aktív eutanázia szintén szélesebb körű legalizálásáért, a homoszexuálisok házasságkötési jogának kiszélesítéséért és a genderelmélet termékeinek jogszabályba foglalásáért is. Mindenért tehát, amiből nem fakad élet.

- Világnézetek harca is ez egyben tehát, ezért nem feledhető Robert Schuman egykori mondása: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz – mondta a Mandinernek Szánthó Miklós.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!