A nyelv az egyik legfontosabb része a kultúrának, mert a nyelv a legfontosabb kultúrahordozó és kultúraközvetítő kincsünk. Innen vizsgálva a nyelv kérdését, véleménye szerint óriási baj van, mert olyan szavakat használunk, mint a PC, vagyis nem arról beszélünk, amit gondolunk. A nyelv ebben a pillanatban, nem tölti be a kultúrahordozó, kultúraközvetítő szerepet, mert elveszik tőle. Bizonyos asztaltársaságoknál, ma kiröhögnek az olyan fogalmakért, mint az anya, az apa, nő, férfi, ünnep, barátság, felelősség, bajtársiasság. Miközben ezeket a szavakat kimondva, jó eséllyel, ugyanarra gondolunk.
Szarvas József büszke arra, hogy magyar. Hozzátette, nem vitatkozik azokkal, akik megtiltják, hogy így érezzen. Mert, ha én nem szerethetem a hazámat, a nemzetemet, akkor az azt jelenti, hogy nem szerethetem a kultúrámat, a hőseimet, anyámat, apámat, nagyanyámat. Nem szerethetem a történelmemet, a költészetemet, (…), a gyerekeimet, a nyelvemet. Szerinte a nemzet szakrális és hétköznapi értelemben is ezekkel töltődik meg. Ezekkel az élményekkel, a múlttal és a jelennel is. Számára a jelen azt a felelősséget jelenti, hogy mit tud a gyermekének adni a jövőben.
Tévedtek azok, akik azt gondolták, hogy pénzel vagy fegyverrel mindent, ami szakrális, ami ünnepi, ami identitásképző, és minden, ami lelki, az megvehető, elfojtható végleg, és eltüntethető. Ugyanis van rá igény és vágy.
Isten él, van, segít, vigyáz rám és hagyja, hogy legyenek nehézségeim, de mindig ott van – fogalmazott, hozzátéve: muszáj hinni abban, hogy nem vagyunk egyedül.
A teljes beszélgetést IDE kattintva tekinthetik meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!