Valóban sok minden és annak ellenkezője is elképzelhető már a hazai belpolitikában, de az azért mégiscsak a rossz vicc kategóriája, hogy egy magyar akadémikus egy Európai Parlamenti frakció vezetőjéhez címez levelet annak érdekében, hogy előbbi avatkozzon be egy szuverén állam belügyébe. (Tudom. Nyílt levél. A sajtónak szól. A keselyűknek, akik majd napokig rágódnak ezen. Végül megkérik jó Weber urat, mondjon egy dörgedelmeset a magyar tudomány egyre esendőbb helyzetéről. Azon meg megint napokig rágódnak...)
Kertész János akadémikus úr természettudós. Mint ilyen, az ok-okozati és alul- és felülrendeltségi viszonyokat a társadalomtudományok terén, a politikában bizonyára kevéssé ismeri. Nincs például tisztában azzal, hogy demokráciában a népfelséget a választások szentesítik.
Hogy számára is egyértelmű legyen, a politikában az E=mc2 képletben az E a kormány, amely a népakarat végrehajtója. Vagyis a kormány egyenlő a tömeg (választópolgárok) és a (fény helyett) végrehajtás sebességének négyzetével.
Ha a kormány lassan (vagy nulla sebességgel, ahogy azt a ballib kormány tette) hajtja végre a tömeg akaratát, akkor a rá szavazó tömeg egyenlő lesz a nullával (lásd SZDSZ). Viszont, ha a tömeg növekszik (jelenleg 52 százalék fölé növekedett a kormányzó pártok támogatóinak száma), akkor a kormány energiája (E), azaz legitimitása is növekszik. Ebben az esetben a tömeg függvénye is a sebességnek, mivel az annál inkább csökken, minél jobban eltér a sebesség (vektor) iránya a nemzeti érdek (vektor) irányától.
Az európai szinten elképesztően magas (52 százalékos és növekvő!) támogatottságból még a természettudós akadémikusnak, egyben CEU tanárnak is illenék levonni azt a következtetést, hogy a választók szerint jól működik az ország, tartja a kormány a nemzeti érdek vektorának irányát.
