Ritka jogtörténeti esemény, hogy egy bérgyilkosságot két különböző felbujtóval két különböző büntetőperben tárgyaljanak. Fenyő János 1998. február 11-i meggyilkolásáért a szlovák maffia bérgyilkosát, Jozef Rohácot ítélték el jogerősen egy összetett perben, amelynek tárgya volt az Aranykéz utcai négy halálos és húsz súlyos sérült áldozattal járó robbantás, valamint a Cinóber gúnynevű strici, „olajos vállalkozó” agyonlövése is. Cinóber meggyilkolása miatt senkit nem ítéltek el, Rohác az Aranykéz utcai robbantás és Fenyő meggyilkolása miatt kapta az életfogytiglani fegyházat – legkorábban harminc év letöltése után szabadulhat feltételesen. A bérgyilkost időközben otthon, Szlovákiában is jogerősen életfogytiglanira ítélték négy maffiózó meggyilkolása miatt.
Az összetett Fenyő–Aranykéz–Cinóber-perben vádlott volt Portik Tamás is, akit a Cinóber-gyilkosság megbízása mellett az Aranykéz utcai robbantás megbízójaként is vádoltak. A bizonyítási eljárás során – nem utolsósorban védőjének, Szikinger Istvánnak a védelem szempontjából zseniálisnak mondható bizonyítási indítványai nyomán – Portikot felmentették a Cinóber-ügyben, az Aranykéz utcai robbantás ügyében pedig azt mondta ki a bíróság, hogy az egykori olajozó vállalkozó nem tudott arról, hogy Rohác felrobbantja az egész Aranykéz utcát, ő „csak” Boros „Óriás” Tamás meggyilkolására adott utasítást.
Boros a halála előtt nem sokkal videóvallomást tett az olajos bűnözőkről a hatóságok előtt, többek között az Energol Rt.-ről és marketingigazgatójáról, Portik Tamásról is keresetlen szavakkal megemlékezve. A jogerős ítélet szerint Portik Boros árulását úgymond büntette a meggyilkoltatásával.
Ezért 13 év fegyházbüntetést kapott úgy, hogy előtte már 15 év fegyházra ítélték másik üzleti ellenfelének, Prisztás Józsefnek a megöletése miatt. Ez utóbbi ügyben perújítási folyamat zajlik, miután Jozef Rohác hirtelen emlékezni kezdett a fegyházban, hogy nem is Portik testőre, Hatvani István lőtte fejbe az óbudai Ladik utcában 1996-ban Prisztás Józsefet, hanem ő maga. A szlovák bérgyilkos még arra is emlékszik, hogy dunaszerdahelyi orosz–ukrán maffiózók tízezer nyugatnémet márkáért rendelték meg Prisztás kivégzését.