Megtartják január 25-én és 26-án a nemzetgyűlési választásokat, amely a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának és a kisgazdapártnak a győzelmét hozza. A két formáció fej fej mellett végez a törvényhozási megméretésen, és a hasonló irányultságú kisebb pártokkal együtt nagy többséget szereznek.
A sajtóban a keresztény pártok kétharmados többségeként jellemzik a végeredményt. Hatalmas siker, hogy egy olyan országban, amelyet éppen harmadára vágnak, és napokkal azelőtt kapta meg a békefeltételek kíméletlen tervezetét, nem belső háborúskodás vagy káosz tör ki, hanem rendezett választást tartanak.
Az Ujság így számol be: „Kellemes csalódást hozott számunkra a derűs téli vasárnap, melyen megindult az ország millió és millió választópolgára az urnák felé. Az általános és titkos választójog első vasárnapja, melynek eljöveteléért olyan szenvedélyes csatákat vívtak éveken át, nyugodtan, méltóságteljesen, tökéletes rendben ért véget és ugyanaz a rend, méltóság és nyugalom jellemezte a második választási napot is. Csoportosulást, verekedést, hangos vitákat, kapacitálást, rábeszélést, kortesnótákat, lobogó korteszászlókat, piros és fehér tollakat sehol nem láttunk, nem hallottunk, berúgott ember nem volt ezen a napon a városi utcákon.”
A Pesti Hírlap leírása: „Csak vasárnap a déli órákban fordult elő, hogy egy-egy szavazóhelyiség előtt hosszú kígyósorban sorakoztak az emberek. […] ezekből az emberszalagokból sem hiányoztak az asszonyok: Magyarországon – ha a szovjet választás komédiáját nem számítjuk – a nők most éltek először választójogukkal. […] A választás minden külső nyugalma és eseménytelensége dacára nagy tömegeket mozgósított.”
Horthy Miklóssal, a nemzeti hadsereg fővezérével interjút készít a Wiener Mittagspost, amelyet a hazai lapok átvesznek. Úgy nyilatkozik: „A borzasztó keleti kísérlet, az orosz bolsevizmus a Dnyeszter partjáról ismét fenyeget, és én nem hiszem, hogy Románia, amely csak a vértelen háborúkat szereti, a nyugatot fenyegető veszély ellen azzal az önfeláldozással és elszántsággal fog síkra szállani, amiként azt a magyar nemzet, amelyet ezeresztendős harcok acéloztak meg és amely a férfiúi erények, a rátermettség és önfeláldozás eszméin nevelkedett, tenni akarja és tenni fogja. […] Feltétlenül szükséges lesz a magyar hadsereget az európai rend és kultúra érdekében tovább kiépíteni, ha a kívülről fenyegető bolsevista veszély növekszik.” A bécsi újság felemlíti, hogy „külföldön egymást érik azok a hírek, hogy a nemzeti hadsereg Budapesten és a vidéken erőszakosságokat követ el”.