Távol attól, hogy száznál is több közgazdász épelméjűségében kételkednék, mégis kikívánkozik belőlem a kérdés: elolvasták-é a nyilvános levelet, amit büszkeségből vagy kényszerből – ki-ki döntse el, miért tette – aláírtak.
Sok-sok tanult ember látta el kézjegyével, tételezzük fel, el is olvasta, és ez maradt benne:
„...amikor véget ér a járvány és elindul az ország újjáépítése.”
Bevallom, legelőbb arra gondoltam, hogy egy ország újjáépítésével kapcsolatban nekem vannak fogalmi problémáim, de csak arra a következtetésre jutok, hogy Magyarországot egyelőre idegen hadsereg nem fenyegeti, polgárháború hiányában – pedig egyeseknek tán lenne rá igénye – országrombolás csak nem lesz. Ha Magyarország gazdasága meg is sínyli a helyzetet, beindítjuk azt, közösen, munkával.
A Gyurcsány-féle recesszióból is kirántotta gazdaságunkat a konzervatív kormány, ha nem is pillanatok alatt, csak megbirkózik ezzel is, nem kell egy lerombolt országról képzelegni, hogy újjáépíthesse valaki úgy, ahogy azt ez a temérdek okos közgazdász most sugallja.
És Isten óvjon meg bennünket attól, hogy az aláírók közül néhányan ott legyenek, amikor az ország gazdasági motorját elindítjuk. Ők szurkoljanak csak tovább a hazánkban ideiglenesen állomásozó ellenzéknek, mi itt megbirkózunk a járvánnyal, a járványnak szurkolókkal, majd azután beindítjuk a gazdaságot.
