„Sokan vizsgázunk emberségből ezekben a napokban”

Egyre több étterem vállalja, hogy főznek a rászorulókra, vagy éppen kórházaknak szállítanak házhoz. Salai Ferit a saját, bizonytalan jövője sem riasztja el attól, hogy megmaradt árukészletéből ételosztást kezdeményezzen a rászorulók részére, ahogyan a Hriagyel-testvéreket sem, akik napi 50 darab lángost juttatnak el egészségügyi intézményekbe. Miközben az egész ország a legrosszabbra készül, a baj a legjobbat hozza ki egyes emberekből.

2020. 03. 29. 19:11
Fotó: Teknős Miklós
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kevés dolog mutatja be annyira élesen a jelenlegi válságot, mint az a tény, hogy a Gozsdu-udvarban az elmúlt héten naponta osztottak meleg ételt a rászorulóknak. „Ingyen kaja, 12-14 h” – hirdeti egy felirat a Feri's Kitchen and Pub étterem előtt. Napi 50 darab lángost juttat el a Szent László kórházba a Fény utcai piacon található Lángos Land lángosozó. Hriagyel Géza és Roland azért kezdték el az akciót, mert remélték, hogy mások is követik példájukat. Kásás Tamás étterme, a Tommy di Napoli az elmúlt napokban több mint ezer pizzát szállított ki egészségügyi intézményeknek. Mindez csak a jéghegy csúcsa, számos segítő szándékú kezdeményezés látott napvilágot az elmúlt hetekben, és még sosem volt ilyen nagy szükség ezekre.

Ételosztás a Gozsdu-udvarban

Salai Ferenccel, a Feri's Kitchen and Pub zsidó-olasz fogásairól ismert étterem tulajdonosával volt találkozóm, aki az üzlete bezárása után úgy döntött, hogy ameddig bírja anyagilag, ételt oszt a rászorulóknak. Délelőtt 11 órakor a Gozsdu-udvar még kongott az ürességtől. A vendéglátóhelyek zárva, egy árva ember sem volt rajtam kívül az árkádok alatt. Ez is jól mutatta, hogy alig egy hónap alatt a feje tetejére állt a világ. Korábban ebben az időpontban már nyitottak az éttermek, sok helyen napi menüvel várták a környékbeli irodákból ideérkező öltönyös férfiakat és elegánsan öltözött hölgyeket. Az esték pedig a kiadós vacsorákról, az alkoholmámorról és néhány helyen a táncról szóltak. Mindez mostanra a régmúltnak tűnik, mintha egy másik életben történt volna.

Fotó: Teknős Miklós

– Egyik reggel felkeltem, és elkezdtem félni, hogy mi lesz velem, bukik az üzletem. Harminc évnyi főzés után talán elmehetek krumplit sütni egy gyorsétterembe. De úgy éreztem, hogy Isten szólt hozzám, hogy áldott vagyok. Először nem értettem, de rájöttem, hogy van egy árukészletem, és azt kioszthatom – mesélt Salai a kezdetekről, akinek az akciójáról szóló Facebook-posztot rengetegen megosztották. Mint mondta, azért tette közzé a felhívást, mert arra akarta indítani a kollégákat, hogy ők is segítsenek a rászorulókon.

Pedig ő maga is segítségre szorulna. Mint lapunknak elmondta, a járvány miatt egyik napról a másikra lenullázódtak a bevételei és nem tudja, hogy miből fogja kifizetni a helyiség bérleti díját. Salai szívesen fogadna pénzbeli felajánlásokat, úgy fogalmazott, olyan tartozása még nem volt, amit ne fizetett volna meg. Emellett azonban továbbra is szeretne főzne a rászorulóknak, ezért azt kéri, hogy aki részt venne az akcióban, az vigyen neki húst, krumplit, tésztát, zöldségeket, amit esetleg tud nélkülözni. Salai nemrég a nagybani piacosoktól kapott rengeteg zöldséget, egy idős hölgy pedig egy kiló sárgaborsót vitt nekik. Az étteremtulajdonos szerint az állam anyagi segítsége is sokat jelentene. – Nem ingyen pénzt kérünk, visszaadjuk – mondta, és példaként a német állam hitelezési programját hozta fel, ahol 500 milliárd eurós alapból kaphatnak segítséget a bajba jutott szektorok.

Beszélgetés közben Salai lekísért minket az étterem konyhájába, ahol két, óriási lábosban – úgy 20 literesre saccoltam őket – ínycsiklandó illatú paprikás lé gőzölgött. – Rizseshús alap cukkinivel, padlizsánnal és kápia paprikával – mondta, miközben egy kis tányérra kóstolót szedett és kanalat adott hozzá. – Minden szakács kanállal eszik, nem vagyunk bunkók, de ez a szokás... – avatott be nevetve Salai. Hibátlan, éttermi minőségű fogást kóstolhattunk.

A konyhában Feri feleségén kívül három fiatal hölgy is tartózkodott, ketten önkéntesek, akik éppen karalábét tisztítottak és aprítottak. – Holnap karalábé és krumplifőzelék lesz fasírttal – tudtam meg a másnapi menüt. Az önkéntesek Feri Facebook-posztja miatt jöttek segíteni. Mira és Kinga eddig a vendéglátásban dolgoztak, ők is egyik napról a másikra vesztették el a munkájukat. – Soha nem küldtünk még ki ennyi önéletrajzot, mint most – mondta Mira, Feri pedig lemondóan nyugtázta, hogy százak jelentkeznek ugyanazokra az álláshelyekre. Mira arról is mesélt lapunknak, hogy a párja is szívesen segített volna a konyhán Salaiéknak, de aznapra adódott egy kis alkalmi munka: elmehetett fát aprítani egy Budapest-környéki erdészetbe. Mira párja egyébként pizzaszakácsként dolgozott a járvány előtt.

Délre megfőtt a rizs, amelyre Feri a hatalmas lábosokból kimérte a paprikás, húsos szaftot, összekeverte és elviteles edényekbe porciózta ki. Mira és Kinga kesztyűben és mosható maszkban, tálcán vitték fel az ételes dobozokat, és kiadták azokat az étterem előtt sorban állóknak. – Én és a párom is a vendéglátásban dolgoztunk. Nincs semmi tartalékunk – nyilatkozta lapunknak az egyik hölgy, aki magának és kisgyermekének is vitt Salai rizseshúsából. Aznap mintegy 250 adag ételt osztottak szét.

Mint azt az étteremtulajdonos mondta, néhány napig még tudják csinálni, de nincs sok tartalékuk. – A rémálmom az, hogy ide jönnek majd emberek, zárva lesz az üzlet, és az a tányér étel, ami eddig megvolt, az is eltűnik – mondta Salai Feri. Ez a rémálom napokon belül valósággá válhat, ha nem érkezik segítség.

Lángos a kórházaknak

A Hriagyel-testvérek napi 50 lángosról szóló felajánlása a Szent László kórháznak március 18-án látott napvilágot, az övék volt az egyik első kezdeményezés. Géza és Roland a Fény utcai piacon található Lángos Land tulajdonosai és üzemeltetői. – Csak annyit szerettünk volna, hogy fogjunk össze, mert nagyon nehéz időket él az ország – mondta Géza. Kiemelte, hogy a posztjuk nagyon sok emberhez eljutott és beindított valamit. – Mióta mi elkezdtük, elég sokan beszálltak, a Kásás Tamásék pizzákat szállítanak ki a kórházaknak – mesélte Hriagyel Géza, hozzátette: nagyon nagy teher nehezedik az ápolókra és az orvosokra. – Ők értünk vannak, és sosem lehet tudni, hogy épp ki lesz beteg. Különösen most nem – nyilatkozta a vállalkozó a Magyar Nemzetnek.

A falatozót 2014-ben nyitották testvérével. A terep adott volt, hiszen a szüleik is lángosozót működtetnek. – Száz éves recept alapján készítjük – mondta Géza, de kulisszatitkokat nem volt hajlandó elárulni.

– A felhívás lényege, hogy azzal tudunk segíteni, amiben jók vagyunk. Számunkra ez a lángos – hangsúlyozta Hriagyel Roland, hozzátéve, hogy 14 napig vállalták napi 50 lángost készítését. A lángosok kiszállítását a Fény utcai piac igazgatója szervezte meg.

Fotók: Teknős Miklós

– Ha letelik a két hét, akkor azt szeretnénk, hogy valaki más folytassa helyettünk. Ha mi tudtuk teljesíteni, akkor lesznek mások is, és így folyamatosan tudjuk támogatni a kórházakat – osztotta meg lapunkkal elképzelését Hriagyel Géza.

Egyre nagyobb a szolidaritás

Salai Feri és a Hriagyel-testvérek akciói az elsők között voltak, azóta számos vendéglátóhely követte példájukat. Kásás Tamás, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdás étterme, a Tommy di Napoli is kifejezetten a kórházak számára készít pizzát, vendégeket már nem fogadnak és házhoz sem szállítanak. Az étterem Facebook-oldala szerint március 23-ától, hétfőtől kezdték el napi 200 pizza kiszállítását és egészen addig csinálják, ameddig van hozzá alapanyaguk.

Az ehhez hasonló kezdeményezésekhez egyre többen csatlakoznak, egyes vendéglátóhelyek kifejezetten az idősek ellátásán fáradoznak, hiszen a 65 év felettiekre különösen veszélyes a koronavírus. A kedvezményes vagy ingyenes pizza és más ételek kiszállítása szó szerint életeket menthet, hiszen az idős emberek az élelmiszerek napi beszerzése során kerülnek kapcsolatba a legtöbb emberrel, így ekkor van a legnagyobb esélyük megfertőződni.

A szolidaritás ilyen megnyilvánulásai a legjobbkor jelentek meg. Magyarországon talán legutóbbi nemzeti tragédiánk, 1956 óta nem volt még ekkora szükség az önzetlen cselekvésre. Egyelőre jól vizsgázunk.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.