Kettős (emlékezet)mérce

Kedves Gyula, alighanem halhatatlant alkottál.

Szigetmonostor, 2015. augusztus 28. Vajnai Attila, az Európai Baloldal - Munkáspárt 2006 elnöke, Hegyi Gyula újságíró és Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt elnöke (b-j) az Európai Baloldal Baloldali Sziget Fesztivál címû rendezvényén a Szigetmonostorhoz tartozó Horányban 2015. augusztus 28-án. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Százharmincnyolc éve született Gregor Strasser, a német munkásmozgalom korszakos alakja, akinek nevéhez az elmúlt száz esztendőben annyi dicsőítő és gyalázkodó jelzőt ragasztottak. Az államvizsgát „nagyon jó” minősítéssel tette le, majd Landshut-ban gyógyszertárat nyitott. Mindvégig megmaradt a polgári szokások és magaskultúra hívének, a helyi közösség szolgálata mellett kikapcsolódásként Homéroszt olvasott eredetiben. A forradalmi szocializmus konstruktív programját hirdette, az „összesség” részesedését szorgalmazta a tulajdonban, a vezetésben és a nyereségben. Egy ideig együtt politizált a szociáldemokratákkal, támogatta a szociáldemokrata szakszervezetek sztrájktörekvéseit.

Legfontosabb politikai invenciója a „forradalmi élcsapat” létrehozása volt. Szervezőzseninek tartották, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) az ő munkája eredményeképpen vált délnémet töredékpártból „nagynémet” tömegpárttá. Strasser 1928-tól birodalmi szervezési vezetőként teljesen átszervezte a párt regionális és vertikális felépítését: az NSDAP fokozatosan szigorúan központosított szervezet lett, saját ellenőrző apparátussal és hatékony propagandaeszközökkel. Strasser úgy gondolta, hogy egy szigorúan szervezett, hivatásos forradalmárokból álló, ideológiájában és tetteiben a vezetés parancsait könyörtelenül végrehajtó gárdának kell levezényelnie a forradalmat.

Ez a szervezett élcsapat vezette győzelemre a fordulatot. De ugyanez az élcsapat még az életében kicsúszott a kezéből, a nála sokkal könyörtelenebb Hitler eszközeként végzetesen eltorzította és meggyalázta mindazt, amit oly sokan reméltek a német forradalomtól. Akik ma gyűlölettel emlékeznek rá, azok elsősorban Hitler szálláscsinálójaként gondolnak rá. Akik mégis tisztelik az emlékét, azok úgy hiszik, hogy az elnyomást átmeneti eszköznek tekintette egy majdani humánus folytatáshoz, amelyből a harmincas évek nagy gazdasági fellendülése, milliós munkanélküli tömegek kenyérhez juttatása némi kóstolót adott.

Mint a huszadik század több más, erősen vitatott személyiségét, őt is az első világháború utáni összeomlás röpítette a csúcsra. Már sohasem tudjuk megmondani, hogyan alakult volna a pályája, ha 1934-ben nem gyilkolják meg a „hosszú kések éjszakáján”.

Az eddigiekben dőlt betűkkel Hegyi Gyula barátom Lenin 150 éves születésnapján a bolsevik vezért méltató dolgozatának kiragadott sorai olvashatók, Strasser életútját felvázoló idézetekkel vegyesen. Mivel Lenin „invenciója” jó évtizeddel megelőzte Strasserét, nem tűnik életszerűtlennek, hogy az utóbbi sokat tanult is a bolsevik forradalmártól, az azonban vitán felül 2 áll, hogy módszereik kísértetiesen hasonlítottak egymáshoz. Strasser javára annyi írható, hogy nem volt tömeggyilkos, kezéhez nem tapad százezrek vére, mint Vlagyimir Iljicséhez. „Csupán” egy később tömeggyilkossá váló szervezet megszervezője és (egyik, a frakcióharcokban vesztes, a tényleges hatalomra jutás előtt visszavonult, nem gyilkos, hanem meggyilkolt) ideológusa volt – mint előtte Lenin.

Kedves Gyula, alighanem halhatatlant alkottál, soraidat jó eséllyel polgári- konzervatív nemzedékek fogják széltében-hosszában idézni, amivel a legismertebb politikai krampuszok közé küzdheted fel magad. „Invenciódat” együtt fogják emlegetni Tamás Gáspár Miklós Mucsájával, s Gadó György bő gatyájával meg fütyülős barackjával. Örökös hivatkozási alap leszel, hogy kutyából nem lesz szalonna, még egy ilyen jóindulatú, értelmes, művelt, többnyire méltányos elemzésekre képes baloldaliból is előbb-utóbb előtör a mélyen gyökerező bolsevik énje. Kár érted.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor pedig kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma