Az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) megkezdődött a 49 éves volt operatőr, Szilágyi Péter megfigyelése.
Az alapos gyanú, a szemtanú édesanya és a helyszíni szemle adatai, tárgyi bizonyítékai szerint ő verte agyon részben kalapáccsal ütlegelve a 82 színművész apját a XVII. kerületi, egykor szebb napokat látott családi házban. A férfi pszichiátriai kezelés alatt állt, de az anya szerint rendszertelenül szedte gyóygszereit, a nyugtatókat, mivel nem volt mindig pénzük a szerek kiváltására. Vasárnap reggel éppen a gyógyszerhiány válthatta ki a fiában a dühöngést, véli az anya.
Az IMEI-ben most pontosan fel kell mérni az igazságügyi elmeorvosoknak, hogy a gyanúsított milyen elmeállapotban van, a neki felírt gyógyszerek elégségesek-e a betegsége(i) kezelésére, a labilis idegállapot, a dühöngés megelőzésére. Azt is vizsgálniuk kell, hogy a gyilkosság idején beszámítható állapotban volt-e, vagy sem – ez a büntethetőségét dönti el, ha nem tudta felmérni kalapácsos támadása következményeit, a bíró nem ítélheti el, ellenben el kell rendelni a kényszergyógykezelését. Amit egyébként szintén a Kozma utcai börtön épületegyüttesében található, büntetésvégrehajtási eszközökkel őrzött IEMI-ben fognak elvégezni a férfin.
Ami sajtóbeszámolók és a családot jól ismerők elmondása alapján kijelenthető, Szilágyi Péternek nagyon komoly pszcihés problémái voltak és vélhetően vannak. Ennek köszönhetően rendszeresen verte a szüleit. A vasárnapi kihallgatásán még nem volt hajlandó beszélni a történtekről a nyomozóknak, vagy csak nem is tudott volna pontosan visszaemlékezni a történtekre, nem tudni. Keddi letartóztatásán már azt mondta a nyomozási bírónak, hogy ő csak védekezett az apja ellen.
A szemtanú anya már vasárnap arról beszélt, hogy fia dühöngeni kezdett és először önmaga ellen fordult, verte a fejét a falba, az ágykeretbe, mire az apja lefogta, hogy védje, a fiú azonban kicsúszott az alig 50 kilós apa fogásából és akkor elszabadult a pokol.
Az anya szerdán a Ripostnak azt mondta a fiáról: „Nagyon furcsán viselkedett. Mielőtt a fejét az ágy karfájába kezdte volna verni, azt mormolta: 'A bolygók között rendet kell rakni! A bolygók között rendet kell rakni...' Máskor is voltak furcsa dolgai, ezért nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget, de most már csak arra tudok gondolni, hogy talán az apjára célzott...”