A nagycsalád szegényebbjei gondoskodjanak a nagycsalád gazdagabbjairól, szép kis egyenlőség. Menjenek a sógorokhoz, akik hajlandók a tehetősebb osztrák öregeket lemosdatni, pürével etetni, esetleg pelenkázni, mert az ottani gyerekeknek nem éri meg, nincs idejük az ilyesmire. Ha menni kell hát menni kell, családban így szokás.
Az önök európai Amerikájában a nagycsalád szlovák, szerb, bolgár, vagy éppen magyar tagjai szednék Párizs, München, Brüsszel utcáin a szemetet, pucolnák a zöldséget, ganajoznák az istállót, mosnák a luxuskocsikat, miközben francia, német és belga „édestesóik” könnyű bort kortyolgatva diskurálnának a szaletliben. Kinek hol lenne a helye akkor a közös családi asztalnál, ha délre harangoznak? Netán „némelyek” külön cselédasztalnál ehetnének, és csak a hátsó cselédlépcsőn közlekedhetnének.
Ki akarna Dobrevék vizionált nagy családjának zabigyereke lenni! Nem tudom alelnök asszony bulgáriai gyökerei, kedves rokonai milyen családi életet élnek mondjuk Szófiában, mint ahogyan az sem érdekel, milyen családi életet élnek a DK-ban, vagy Gyurcsányék a Szemlőhegyi úton, az egykori, véres múltú Apró-villa falai között, és van-e benne cselédlépcső.
Önnel ellentétben nem érzem magamat, magunkat magányosnak, elszigeteltnek, sokkal inkább és örökre nemzetem egyik büszke tagjának. Nekünk magyaroknak ugyanis van mindnyájunkról gondoskodó saját családunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!