Az Országgyűlés ma ünnepi ülésnapon emlékezik arra, hogy harminc évvel ezelőtt tartotta alakuló ülését a rendszerváltás utáni első szabad választások eredményeként létrejött parlament.
A képviselők ezt követően szavaznak arról a politikai nyilatkozatról, amelynek egyik előterjesztője képviselőként Orbán Viktor miniszterelnök.
Az Országgyűlés az indítvány elfogadásával az első szabadon választott népképviselet 1990. május másodiki megalakulásáról emlékezhet meg, újra kimondva, hogy
A Ház ünnepi ülésnapja a Himnusszal, majd napirend utáni felszólalásokkal ér véget.
Magyarországon a négy évtizedes pártállami időszak után harminc éve, 1990. március 25-én és április 8-án rendezték meg az első szabad, többpárti parlamenti választásokat, az új Országgyűlés pedig 1990. május 2-án alakult meg: 386 helyéből az MDF-frakció 165, az SZDSZ-frakció 94, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja 44, az MSZP-frakció 33, a Fidesz-frakció 22, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja 21, a függetlenek 7 mandátummal részesedtek.
amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott tárcákat.
Az 1990-es első szabad választások óta négy képviselő tagja megszakítás nélkül az Országgyűlésnek, azaz 2018-ban nyolcadszor jutottak a törvényhozásba:
ők valamennyien a Fidesz-KDNP jelöltjeként szereztek mandátumot.
Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról
Az Országgyűlés tisztelettel emlékezik meg az ország állami önrendelkezése 1944. március tizenkilencedikén történt elvesztését követő első szabadon választott népképviselet 1990. május másodiki megalakulásáról, amely – Alaptörvényünk szerint – hazánk új demokráciájának és alkotmányos rendjének kezdete. A szabad Országgyűlés az ettől a jogtól évtizedekig megfosztott magyar polgárok demokratikusan kinyilvánított akaratából jött létre.
Az Országgyűlés tagjai fejet hajtanak mindazon magyarok helytállása előtt, akiknek hűsége, szabadságvágya, bátorsága és áldozatvállalása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy – amint az ország függetlenségének elvesztét okozó külső körülmények változása lehetővé tette – a magyar nép ismét önnön kezébe vehesse sorsát. Hálával emlékezünk a nemzetiszocialista, illetve a kommunista diktatúra és az idegen megszállás ellen küzdő, és a vértanúságot is vállaló honfitársainkra, az 1945-ös és 1947-es nemzetgyűlés demokratikus meggyőződésük mellett mindvégig kitartó képviselőire, 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk hőseire, a rendszerváltoztatás folyamatának nemzet és demokrácia iránt elkötelezett előkészítőire és elindítóira éppúgy, mint azokra, akik mindennapi munkájukkal, erőfeszítéseikkel, tehetségükkel és szorgalmukkal, gyermekeik felnevelésével járultak hozzá az ország fennmaradásához.
Kegyelettel gondolunk az első szabadon választott országgyűlés elhunyt tagjaira, s megbecsüléssel mindazon képviselőtársainkra, akik a rendszerváltoztatás első demokratikus parlamentjében, illetve azt követően megbízatásuk lejártával, a polgári életbe visszatérve Magyarország felemelkedéséért dolgoztak.
A kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított, elszegényített, súlyos adóságokkal terhelt és szellemileg, lelkileg is megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívás elé állította az új törvényhozás tagjait. A demokratikus és jogállami berendezkedés rövid időn belül megvalósuló felépítését, a piacgazdaság jogi kereteinek kialakítását, az ország nemzetközi kapcsolatrendszerének átalakítását, az ország határain kívül rekedt magyar közösségekért való felelősségvállalásnak a nemzetpolitikába történő visszaillesztését a Szent István-i államszervezéshez fogható jelentőségű tettként fogadjuk el, és elismeréssel illetjük.
Ugyanakkor, az adott külső és belső történelmi helyzet adta nehézségek közepette, a rendszerváltoztatás továbbvitele során hozott döntésekkel nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak, és a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek. E – posztkommunizmusként jelölhető, az ország újbóli lecsúszásának és külső függésbe kerülésének veszélyét többször felidéző – korszakot az új Alaptörvény 2012. január elsejei hatályba lépése zárta le.
Mi, a megbízatását töltő Országgyűlés tagjai, történelmünk jeles teljesítményei között tartjuk számon a harminc évvel ezelőtt megalakult népképviselet országépítő munkáját, és újólag elkötelezzük magunkat a rendszerváltoztatás célját és értelmét adó értékek – a szabadság, az alkotmányosság és a nemzeti önrendelkezés – mellett. Valljuk, hogy csakis a közösség demokratikus akaratnyilvánítás útján kifejezett felhatalmazása szabhat irányt az állam működésének. Valljuk, hogy csakis egy önmagára értékként tekintő nemzet képes szabad akaratnyilvánításra. Valljuk, hogy csakis egy, a hagyományaira támaszkodó, de megújulni tudó erős állam alkalmas e szabadság külső és belső feltételeinek biztosítására.
Széchenyi István szavaival valljuk, hogy csakis a ,,saját tengelye körül forgó„, önálló Magyarország kerülheti el, hogy ismét gyarmati sorba süllyesszék, s csak egy ilyen Magyarország válhat bármely együttműködésben egyenrangú szövetségessé.
Mi, a megbízatását töltő Országgyűlés tagjai, 1990. május másodikát visszanyert szabadságunk első napjának tekintjük, mely szabadság arra adatott, hogy az egymást követő nemzedékek ismét naggyá tegyék Magyarországot.
Indokolás
A politikai nyilatkozat szövege az előterjesztők akaratának kinyilvánítása, annak szükségességét és indokát a nyilatkozat szövege támasztja alá.
Orbán Viktor, Kövér László, Harrach Péter, Kocsis Máté, Kósa Lajos, Varga Mihály, Németh Zsolt, Hörcsik Richárd