A kommunisták tehát az életükért ültek asztalhoz, szerencséjükre a nép megkegyelmezett nekik. Most mégis hála és köszönet helyett szélsőjobboldali csűrhének neveznek bennünket, a könyörületeseket. Azokat, akiktől elvettek földet, jószágot, akiket családostól megfigyeltek, kitelepítettek, összevertek, elkergettek, vagy halálra kínoztak, esetleg fel is akasztottak. Haskó elvtárs azokat nevezi szélsőjobbos csűrhének, akiket az ő eszmetársai ávós ruhában, vagy fekete bőrkabátban pincék mélyén vallattak, kínoztak, pofoztak, vagy proletárgőggel a szájukba vizeltek.
A meghurcoltan is megbocsátó magyar népet ezek a történelmi tolvajok mégis lecsűrhézik. Akkori gyáva halálfélelmüket vakmerő bátorságra cserélve, tényeket hamisítva követik el Hegelt idézve: „a megítélő tudat aljasságát.”
Az aljasság, a tolvajlás pedig olyan alapvetés a bukott rablóbanda életében, mint a hazudozás. Nem tudnak nélküle létezni! Ilyenkor még a keresztény ember fejébe is szöget üt néhai Antall József miniszterelnök mondatának máig ható sugallata: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”
De tényleg.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!