Gyilkosok szabadlábon: „Ebből a történetből könyvet kellene írni”

A Burka-ügy mint a magyar igazságszolgáltatási rendszer strukturális rasszizmusának egyik bizonyítéka.

A vélt elkövetők védője az új tanúk szavahihetőségét próbálja majd megingatni Fotó: MTI

– A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből – leginkább a Soroséból – különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra – ez volt a válasza dr. Zeke Péternek, amikor 2006 májusában a Hetek riportere rákérdezett, hogyan került kapcsolatba a többszörösen büntetett előéletű Burka Ferenccel és azonos nevű fiával, akiket akkoriban mentett fel a bíróság az emberölés vádja alól. A Nekik köszönhetjük című sorozat első részének folytatásában bemutattuk, hogyan sikerült felmentetnie a Soros-hálózat támogatását élvező jogvédőknek a szentmargitai gyilkosokat, úgy, hogy közben a magyarokra is sikerült ráragasztaniuk a rasszizmus szégyenbélyegét.

Gyurcsó János meggyilkolása csak azután kapott országos médiafigyelmet, hogy a két Burka Ferencet felkarolta a Helsinki Bizottság és a saját bevallása szerint Soros pénzéből fizetett dr. Zeke Péter. A győzelem mindennél fontosabb lehetett a számukra, hiszen az ügyet nyomon kísérte Kőszeg Ferenc is, a civil szervezet akkori vezetője, aki a felmentő ítéletet követően azt mondta a helyszínen Burkáéknak: „Ebből a történetből könyvet kellene írni.”

Ha regényben nem is, de a Burka-ügy mint a magyar igazságszolgáltatási rendszer strukturális rasszizmusának egyik bizonyítéka számtalan nyilatkozatban és tanulmányban visszaköszönt az elmúlt tizenöt évben.

Zekével és egy másik, szintén aktivista ügyvéddel készített riportjában például már 2005-ben, tehát a jogerős felmentés előtt azt írta a Hetek: „Apa és fia hat évet húztak le a börtönben, amikor megismételt eljárás keretében megállapították: megalapozott bizonyítékok nélkül kerültek rács mögé. Burkáék esete (…) arról árulkodik: bírói döntésekben gyakran tetten érhető a származás alapján működő diszkrimináció.” (Hetek, 2005. október 21.)

Burkolt rasszistázásra használta fel a történteket a Soros-hálózathoz köthető Fundamentumban nemegyszer publikáló Korinek László is: „Persze cseppet sem üdvözítő, de azért elviselhető tény, hogy a lassan tíz éve történt Fenyő-gyilkosságnak nincs meg az elkövetője vagy hogy máig sincs meg az első többszörös gyilkossággal párosult magyar (Hungária körúti) bankrablás tettese. Tudom, nehéz elfogadni – de mégis a jogállam a legfontosabb érték, amit akkor szolgál jól a hatalom, ha inkább futni hagy tíz bűnöst, de nem veti börtönbe felületes nyomozás után vagy meg nem engedett eszközök alkalmazásával (netán koholt bizonyítékokkal) Pusoma Dénest vagy idősebb és ifjabb Burka Ferencet (akik – talán nem mellesleg – valamennyien roma származásúak).” (Népszabadság, 2007. június 1.)

A magyarellenes cikkek hosszú sorát jegyző, jelenleg Hvg-munkatárs Révész Sándor pedig a következő, Gyurcsó János kegyeletét sértő sorokat írta le a Népszabadság 2007. július 25-i számába: 1999 márciusában Burkáék falujának kocsmájában „egy (ha érdekli az olvasót: gádzsó) kuncsaft igyekezett eljátékgépezni a jövedelempótló támogatását, de szerencsétlenségére nem sikerült neki: nyert. A férfit a kocsmából való távozása után nem sokkal agyonverték. A rendőrök úgy vélték, »jellegzetes roma bűncselekménnyel« van dolguk, s egy rendőrségi besúgó később visszavont vallomása alapján igyekeztek gyorsan megoldani az ügyet.”

Idősebb és ifjabb Burka Ferenc azonban minden volt, csak ártatlan, a rendszer által merő előítéletességből üldözött cigány nem. Ez világosan kiderült a 2012-ben indult perújítási nyomozásban és az annak eredményessége nyomán indult új bírósági eljárásban. Az eljárás során ifjabb Burka fia és volt élettársa egyaránt a két férfi ellen vallott, utóbbi azt is elmondta, többször megfenyegették, megölik, ha eljár a szája. De a lehallgatott telefonbeszélgetéseik sem hagytak kétséget a bűnösségüket illetően. Sőt a környező mezőn előkerült a Gyurcsó Jánostól ellopott antenna maradványa is. Ezek alapján a Debreceni Ítélőtábla idősebb Burka Ferencet jogerősen kilenc év, fiát, ifjabb Burka Ferencet pedig hét év fegyházbüntetésre ítélte 2018-ban. A Helsinki Bizottság ennek ellenére Burkáék ügyét arra használta, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt bizonygassa: a magyar állam és a bűnüldöző szervek hátrányos megkülönböztetésben részesítik a cigányokat. Így tettek például a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) támogatásával készült, az Utolsók az egyenlők között című, angolul és magyarul egyaránt megjelentetett tanulmánykötetük előszavában.

A kötet alapjául szolgáló kutatáshoz 2013-ban történt az adatfelvétel. Akkor viszont már javában folyt a perújítási nyomozás, amit a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség 2012 márciusában rendelt el. Az eljárás során, mint már említettük, új tanúk és szakértők kerültek képbe, új tárgyi bizonyíték került elő, illetve a nyomozó hatóság titkos adatszerzés útján is új információkhoz jutott. Ezek alapján a fellebbviteli főügyészség 2013 júliusában perújítási indítványt nyújtott be a Debreceni Ítélőtáblára, amely szeptemberben elrendelte a perújítást, és a Debreceni Törvényszéket jelölte ki az eljárás lefolytatására.

Burkáékat 2014. január 28-án állították ismét bíróság elé. A helsinkiseket ez azonban a legkevésbé sem zavarta: 2014 márciusában egy konferencián számoltak be a büntetőeljárásokban és a büntetés-végrehajtásban „általuk tetten ért” rasszizmusról, majd angol és magyar nyelven is kiadták az említett tanulmánygyűjteményt.

A Soros pénzéből fizetett dr. Zeke Péter – részben a hatóságok cigányellenességére utalva – 2018. szeptember 17-én, a jogerős ítélet kihirdetése után is arról beszélt az ATV-ben, hogy az alapügyben eljárt rendőrség és ügyészség közfelháborodást keltő módon intézte az ügyet. Hangsúlyozta: a 45 millió forintos kárpótlást borzasztóan kevesli, szerinte sokkal többet kellett volna fizetni Burkáéknak, de egyelőre még nem sikerült e tekintetben áttörést elérni a bíróságokon.

A sorozat első része IDE kattintva érhető el.

Logikai halálugrás

A magyar igazságszolgáltatást jellemző strukturális rasszizmus kapcsán a legabszurdabb elmélettel egyébként maga Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság akkori vezetője állt elő egy 2006-os interjújában:

„Mintegy 1100 ügy elemzése egyebek közt azt bizonyította, hogy a lopásért elítélt nem romák jóval nagyobb százaléka került úgy a büntetőeljárásba, hogy tetten érték. Ezzel szemben a romák mintegy harminc százaléka igazoltatás során bukott le. Magyarán ha egy fehér ember lop, és a helyszínen nem fogják el, sokkal nagyobb esélye van rá, hogy megússza, mint egy romának. De érvényesülhetnek az előítéletek a legsúlyosabb esetekben is – erre példa a Burka-ügy.” (Hajdú-Bihari Napló, 2006. június 3.)

Kőszeg és a Helsinki Bizottság ezek szerint nemcsak arról van meggyőződve, hogy a rendőrök faji alapon igazoltatnak embereket, hanem azt is tudják, hogy az el nem kapott, ismeretlen személyazonosságú bűnelkövetők zömmel fehérek.