Bejelentették, hogy elkészültek az új Nemzeti alaptanterv (Nat) szerinti történelemtankönyvek. Remek hír. Viszont Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének főmuftija újra szakmai köntösbe bújtatott, nemzetellenes nyilatkozatával hívta fel magára az olvasók figyelmét. A nevezett úr véleményét az Index idézi. Vigyázzanak, mert már a cikk címe is félelmet, megbotránkozást kelthet:
„Őstörténeti legendákat tettek a történelemtankönyvekbe”
Uram, istenem! Míg a fejlett Nyugaton szobrokat döntögetnek, nálunk legendák kerülnek a történelemkönyvekbe. A Miklósi László által vezetett egylet bírálata szerint „a történelmi dicsőségekbe kapaszkodó identitásépítésnek tűnik, hogy a tankönyv magát a honfoglalást is egy tudatos, előre tervezett akciónak láttatja, lényegében hiányzik a leírásból a besenyők előli menekülés”.
Történelmi dicsőség!? Egyáltalán tudatosság? Hát micsoda retrográd, avítt, ódon, feudális dolog ez? Szerintem nem a besenyőktől menekültek a magyarok, hanem Miklósi Lászlóéktól, a rohamtempót ez bizonyára megmagyarázná, de hogy ezzel a véleményével a posztmodern történelemtanár úr egy egyébként elavult történelemszemlélet szentenciáját idézi, az nekik belefér. Nekik bármi belefér. De tovább:
„A gyerekek a magyar őstörténet kapcsán az eredetmítoszokkal találkoznak először az új tankönyvben”.
Távozz, sátán! Mérget vennék rá, hogy a turulmonda is benne van a tankönyvben, mellette egy nyilasigazolvány díszeleg, hisz Miklósi László fantáziájában ez a két dolog éppoly „feloszthatatlan és elválaszthatatlan” egymástól, mint a régi monarchia volt.
De legyünk igazságosak, Miklósi Lászlóék igazán kegyesek, hisz szerintük ez „lehetne ugyan hasznos pedagógiai eszköz, de a tankönyvek itt meg is állnak, a legendákat nem vetik össze a történelmi valósággal. A tankönyv Történészszemmel rovata a TTE bírálata szerint: arra »tanít«, hogy a hagyományok, legendák, néprajzi leírások önmagukban hitelesek, sőt történelmi források értelmezését is ennek rendeljük alá. Ezt az álláspontot elfogadhatatlannak tartjuk.”
