Sneider Tamás: Nem látom a Jobbik jövőjét

Olyan személyi változásokról döntött a múlt héten a Jobbik elnöksége, amelyek nyomán kilépett a párt parlamenti frakciójából Sneider Tamás korábbi pártelnök és Varga-Damm Andrea képviselő, valamint Farkas Gergely frakcióvezető-helyettes. Sneider és Varga-Damm eltávolítása szinte a semmiből jött. Az ügy hátteréről faggattuk a korábbi pártelnököt, Sneider Tamást. Azt is kérdeztük tőle, vajon tudatosan kelt-e hangulatot a határon túli magyarok ellen Jakab Péter, háború zajlik-e a Jobbikon belül, illetve hogyan látja a párt jövőjét. Interjú.

A pártvezetés újabb magyarázatokkal hozakodik elő Fotó: MTI

– Milyen gondolat húzódhatott meg Varga-Damm Andrea és az ön eltávolítása mögött?

– Egy leszámolás zajlik azok ellen, akik az elnökség tagjai szerint veszélyt jelentenek rájuk, ennek alapja pedig egy paranoiás gondolkodás. Hozzáteszem, ez általában azokra jellemző, akik nem bíznak magukban és a teljesítményükben. Mi úgy kerülhettünk ebbe a helyzetbe, hogy Varga-Damm Andrea az első körben jelöltette volna magát elnöknek, én pedig arra kértem őt, hogy a következő elnökválasztásnál ne jelöltesse magát. Egyébként ha újra vezetni szerettem volna a pártot, akkor elindultam volna Jakab ellen, de nem volt bennem ilyen szándék. Fontos kívánalom volt január 25-én, hogy az önkormányzati választásokon elért 11-12 százalékos országos eredményt az új elnökség tovább növelje legalább a 15-20 százalékos tartományba – természetesen nem egyik napról a másikra. Az erősödésnek jelenleg nincsenek nyomai.

– Háború indult a Jobbikban?

– Nem lehet tudni, hogy mi fog történni, hiszen a tagság elindított egy folyamatot, kezdeményezte, hogy legyen országos választmányi ülés és kongresszus. Én azt látom, hogy folyamatosan hagyják el a pártot korábbi tagjaink, jelenleg leépülés zajlik. Szerintem kevés az esélye, hogy valamilyen nagy háború legyen a Jobbikon belül, ehelyett a lassú erodálódás látható.

– A közeljövőben várható-e, hogy összeül a Jobbik országos választmánya?

– Ezt a választmányai tagok harmadának jelzése alapján Szabó Gábor hívhatja össze, hozzá érkeznek az ehhez szükséges petíciók. Nincs róla információm, hogy hol tart ez a folyamat.

– Az elmúlt héten hárman léptek ki a frakcióból, és a függetlenek között két olyan képviselő foglal helyet, akik szintén nemrég távoztak, és nem csatlakoztak a Mi Hazánkhoz. Van-e rá lehetőség, hogy velük egy alternatív Jobbik-frakciót alakítsanak ki?

– A házszabályt az ősz folyamán úgy változtatták meg, hogy ne lehessen új frakciót alakítani. Ha a ciklus közben új párt alakul, amelynek már meglenne a frakcióalakításhoz a kellő számú képviselője, akkor sem lehet ezt megtenni. Arra van lehetőség, hogy ez az öt fő parlamenti csoportot alakítson, ám ez csak szimbolikus lépés lehetne, többletjogosultságokkal nem jár. De erről még nem történt egyeztetés.

– Több távozó is arról írt, hogy Jakab Péter a határon túli magyarok ellen szólalt fel több alkalommal. Ezek balszerencsés, egyszeri kiszólások vagy lehet emögött átgondolt koncepció?

– Egyértelműen van határozott koncepció. Jakab Péter azért volt jó szóvivő, mert soha nem voltak botlásai, ami pedig abból adódott, hogy hosszasan készül az előadásaira, szerepléseire, spontaneitás nem létezik nála. A legutolsó hétfői felszólalásában a határon túliaknak juttatott gazdasági támogatások kritizálása is a szöveg szerves része, nem spontán jött elő.

– Hogyan látja a Jobbik jelenlegi helyzetét?

– Ha elemzői szemmel közelítem meg a helyzetet, akkor azt mondhatjuk: a Jobbik 2018-ra húszszázalékos néppárttá növekedett, amelyben sokféle irányzat volt jelen. Az extraradikális személyektől egészen baloldali gondolkodású személyekig számos irányzatnak volt hangja a pártban. Amit látunk, hogy ez a konglomerátum Vona Gábor gyors és drasztikus visszavonulásával megszűnik. Ez most a realitás. Ha Orbán Viktor bármelyik veresége után lemondott volna a Fidesz vezetéséről, akkor nem biztos, hogy előállt volna a Fidesz jelenlegi hegemóniája. Jól látható, hogy ez a konglomerátum három részre szakad: van egy kisebb rész, a Mi Hazánk, amely a radikálisokból áll; van egy baloldal felé hajló, a határon túliakat is gyalázó rész és talán Vona Gábor szerint a leginkább megálmodott jobboldali, konzervatív réteg, amit mi öten képviselünk, de több, a Jobbik-frakcióban maradt képviselőtársunk is magáénak vall. ( Sneider Tamás, Varga-Damm Andrea, Farkas Gergely, Bencsik János és Bana Tibor – a szerk.)

– Mielőtt megindult a szakadás, kívülről úgy látszott, hogy a Jobbik egy felfelé ívelő szakasz előtt állhat: az anyagi feltételek az ÁSZ-büntetés visszafizetésével rövid időn belül helyreállhatnak, a párt új elnökséget választott. Ehhez képest ismét a belső konfliktusokról szólnak a hírek. Hogyan látja a párt jövőjét?

– Mi is így terveztük: ha visszafizetjük az ÁSZ-büntetést, akkor anyagilag egy olyan időszak következhet, ahol lehet építkezni. Hozzá kell tennem, hogy rosszabbodott a helyzet, mivel a párt félévi támogatását megvonták – mint minden pártnak a járványhelyzet miatt. A frakciópénzből ugyanakkor ki lehet pótolni ezeket az összegeket. Alapvetően tehát rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű pénz, de hogy ennek a felhasználása mennyire lesz hatékony a jelenlegi elnökség kezében, az az eddigi ismereteink szerint megkérdőjelezhető. Határozott jövőkép és politikai üzenet nélkül pedig a világ összes pénzét el lehet költeni, akkor sem lehet belőle komoly mozgalmat, pártot létrehozni. Emellett a politikai logika azt diktálja, hogy egy hetedik baloldali pártra már nincs szükség. Ebből a gondolatiságból nem lehet nagy és rendszerváltó, a NER-t leváltó pártot létrehozni, sőt a Jobbik vezetése jelenleg inkább gátolja ezt a folyamatot, mert ugyanazt a baloldali tortát kívánja tovább aprózni. Emiatt én nem látom a párt a jövőjét.