– Meglepett a döntés, már csak azért is, mert Jakab Péter nem beszélt velem a megválasztása óta, mentségére legyen mondva, több más képviselővel sem. Négy hónap után az első telefonhívása az volt, hogy visszahívnak engem a parlament alelnöki székéből. A járvány miatt sokáig nem tudott ülésezni a frakció a februári időszak óta. Az első frakcióülésen kifejezetten jó hangulatú beszélgetés folyt, pozitívan szóltam hozzá. Ennek ellenére már másnap, kedden jelezték nekünk, hogy Varga-Damm Andrea és én a frakció szolgáltatásait nem vehetjük igénybe. Én magam legfeljebb a kodifikáció segítségét kértem a múltban, olyan pluszdolgok, mint a frakcióautó, nekem nem kellettek. (A pártok kodifikációs jogászcsoportjának feladata, hogy mielőtt a képviselők benyújtanak egy törvényjavaslatot, a jogászok átnézik, hogy szakmai szempontok szerint pontosan legyen megfogalmazva a törvényjavaslat – a szerk.) Nagy veszteség tehát nem ért, de meglepő volt a dolog. Nyilván szóvá tettük, hogy miért lettünk másodrendű frakciótagok. A kérdésünkre mondvacsinált válaszok születtek, az én esetemben felmerült, hogy két hónapos elmaradásban vagyok a negyvenszázalékos keretem egy részével. (Sneider Tamás itt arra utal, hogy a képviselők kapnak egy asszisztensi keretet, amelyet a munkatársak fizetésére lehet költeni, amelynek negyven százalékát a Jobbik pártszabályzata szerint önkéntesen átadják a frakciónak. A korábbi pártelnök szerint a márciusban megemelkedő keret miatt keletkezett elmaradás – a szerk.) Emellett volt egy levelezés is, a párt egyik alelnöke megalapozatlan állításokat tett velem kapcsolatban, én pedig etikai vizsgálatot kezdeményeztem magam ellen, hiszen olyan állításokat fogalmaztak meg ellenem, hogy „az elnökségnek egy perc nyugta sincs miattam”. Ez kabaré volt, hiszen az elmúlt négy hónap alatt egyszer írtam a Jobbik elnökségének, amire nem kaptam választ. A járvány időszaka alatt pedig otthon voltam, vettem libákat meg csirkéket, úgyhogy kényszerűségből ezzel múlattam az időt. Ezt lehet felsorolni a konfliktus előzményeként.