Ungár: Soha nem múlik el a trianoni trauma fájdalma

Nem zárta ki Dobrev Klára közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltségét a 2022-es ország­gyűlési képviselő-választáson Ungár Péter a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az LMP országgyűlési képviselője pártjának a Momentumhoz és a Párbeszédhez történő közeledéséről is beszélt, emellett nagy vonalakban egyetértett a kormány migrációs és nemzetpolitikájával, miközben a szociális szféra bérrendezését sürgette. Kudarcra ítélt stratégiának nevezte, ha az ellenzék tevékenysége a kormány szidásában merül ki.

Megváltoztatná az arányokat az ellenzéki politikában a képviselő Fotó: Teknős Miklós

– A kabátra kell varrni gombot, nem fordítva. De alapvetően azt gondolom, hogy sokkal kevesebbet kellene személyekről és sokkal többet programokról és politikáról beszélni ellenzéki oldalon.

– El tudja képzelni Gyurcsányt közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltként?

– Nem.

– És a feleségét, Dobrev Klárát?

– Dobrev Klára olyan programot képvisel – az Európai Egyesült Államok eszméjét –, amellyel nem tudok azonosulni, és egyébként is korai még latolgatni, szóba jöhet-e lehetséges közös miniszterelnökként. Egyébként a DK-nak vannak komolyan vehető szakpolitikai munkái, például a kötelező szabadstrandok olasz mintára kialakított koncepciója a Balatonon.

– Ezek szerint Dobrevet nem zárta ki olyan kategorikusan, mint Gyurcsányt szóba jöhető közös miniszterelnök-jelöltként.

– Nem zárom ki olyan kategorikusan, de azért elég egyértelműen. Annak például örülnék, ha Dobrev Klára elindulna egy előválasztáson, kevésbé lennék boldog, ha megnyerné.

– A Jobbik egyébként része lehet az ellenzéki összefogásnak?

– Erről is korai még beszélni, ugyanakkor hadd emlékeztessek arra, hogy amióta politizálok, semelyik pártra sem próbáltam rásütni, hogy nem legitim szereplője a magyar parlamenti demokráciának, a Jobbikot sem bojkottáltam soha. Amikor Tamás Gáspár Miklós arról írt 2014-ben, hogy Schiffer András fasiszta, mert leült beszélgetni a Jobbikkal, akkor is az LMP alapító társelnökének adtam igazat, és most is tartom ezt az álláspontomat. Akit megválasztottak, az legitim szereplő, le lehet ülni vele tárgyalni.

– Ön szerint a Jakab Péter-féle pártvezetés milyen irányba vitte el a Jobbikot?

– Ezt nem szeretném véleményezni.

– A napokban az ellenzék teljesítményét értékelve a néhai kampányguru, Finkelstein mondását idézte, miszerint, ha a hülye és a korrupt között kell választani, akkor az emberek mindig az utóbbit választják. Korruptsággal rendszerint a hivatalban lévő vezetést vádolják, akár alaptalanul is. Viszont szokatlan, ám egyre gyakoribb jelenség a hazai politikában, hogy az ellenzéken belüli hangok kritizálják a kormányváltást vizionáló aspiránsokat. Mit csinál ennyire rosszul az ellenzék?

– Nem csak belső okai vannak az ellenzék jelenlegi szervezetlenségének és gyengeségének, hiszen világjelenség, hogy a pandémia alatt a kormánypártok növelni tudták a támogatottságukat, és a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a Fidesz-KDNP is magasan, hatvan százalékon áll a biztos pártválasztóknál.

– Már a koronavírus-járvány előtt is születtek éleshangú belső bírálatok az ellenzék demoralizáltságáról. Nehéz nem látni az ellenzék felelősségét a saját válságának kialakulásáért.

– Sok ember azért ábrándul ki a politikából, mert a viták többsége nem a magyar emberekről szól, kulturálisan kódolt a szekértáborvita, és ebben az ellenzéknek is van felelőssége. Ha a kormány szidásán kívül az ellenzék nem tud egy életképes politika alapjául szolgáló álláspontot megfogalmazni Magyarországról és a világról, akkor nem fog győzni 2022-ben. A politikai csörtéknek arról kellene szólniuk, hogy a magyar emberek miként élnek, az adózók milyen szolgáltatást kapnak. Kicsit mi, ellenzékiek festünk olyan képet a kormányról, mintha az egyetlen probléma a jogállami keretek folyamatos megsértése lenne, miközben a helyzet ennél sokkal rosszabb, hogy mást ne mondjak, évek óta építik le a szociális ellátórendszert. Meg kell változtatni az arányokat az ellenzéki politikában, meg kell értenünk, hogy nem csupán a jelenlegi ellenzéki szavazókat kell folyamatosan tűzben tartani, hanem új emberek bizalmát kell elnyernünk a sikerhez.

– Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel folytatott parlamenti vitájában a szociális szektor béreiről disputázott a minap. Megnyugtató válaszokat kapott?

– Nem, teljesen másként tekintünk erre a problémára. Hiába nőttek a bérek 2010 óta a szociá­lis szektorban is, az ott dolgozók fizetése még most sem éri el a nettó kétszázezer forintot. Az elmúlt tíz év gazdasági teljesítménye alapján a kormány költhetett volna többet az említett munkavállalók munkabérének felzárkóztatásra. Ehelyett egyre inkább elszakad egymástól az egészségügyi és a szociális bértábla. Ordító igazságtalanság, hogy a szociális ágazat dolgozói nem kapják meg az egyszeri bruttó félmillió forintos juttatást. Hozzá kell tennem, nemcsak az utóbbi évtized, hanem a rendszerváltás óta eltelt harminc esztendő egyik legelhanyagoltabb mostohagyermeke volt a szociális szektor.

– Gulyás Gergely érvelése szerint azért csak az egészségügyi dolgozók kapták meg az ötszázezer forintot, mert ők dolgoztak a koronavírus-járvány frontvonalában.

– Azonban a szociális és egészségügyi ágazat tevékenységi köre szétválaszthatatlanul összeolvadt, az idősotthonok dolgozói is nagy számban ápoltak koronavírusos betegeket is, és rendszeresen végeznek ápolási, tehát az egészségügy körébe tartozó feladatokat.

– Ha már az idősotthonokat említette: úgy tűnik, nincs kőbe vésve, hogy gócponttá váljon egy szociális intézmény, akár egy olyan járványban is, amelyen, úgy tűnik, már túljutottunk. Érdemes megjegyezni: míg a fővárosi önkormányzat által fenntartott Pesti úti idősotthonban több száz fertőzöttje és több tucatnyi halálos áldozata volt a pandémiának, addig az állami fenntartású budapesti szociá­lis intézményekben egy gondozott sem kapta el a Covid-19-et, s a dolgozók közül is csak egyvalaki, akit időben izoláltak. Nem lehetséges, hogy a Karácsony Gergely vezette főváros volt rossz gazda?

– A vírus egy természeti csapás, nem lehet kontrollálni, hogy hol csap le, hol alakulnak ki gócpontok. Nem is beszélve arról, hogy Karácsony alig több mint nyolc hónapja főpolgármester, így a Pesti úti intézményben sem most alakultak ki a kedvezőtlen viszonyok. Az orvoshiány, amivel az otthont támadták, az egész országra jellemző jelenség, számos intézményben van csak papíron jelen doktor. Ez súlyos probléma lesz még a jövőben is, nem lehet egyik napról a másikra csodákat tenni.

– A szociálpolitika mellett az ökopolitika adja az LMP legmarkánsabb programját. Azonban az utóbbi nem különösebben népszerű a magyar szavazók körében. Lehet erre erős választási kampányt építeni?

– A szociál- és ökopolitika mellett a nemzeti elkötelezettséget nem említette meg, pedig a párt alapító nyilatkozatában is hangsúlyosak a konzervatív értékek. Az ökopolitikát pedig nem a nyugat-európai elitpolitika, a fogyasztói zöldeszmék mentén képzeljük el, hanem társadalmilag releváns problémák mentén. Nem mindenkinek van pénze elektromos autót vagy bioélelmiszert venni. Ezzel szemben mi például az agrártámogatási rendszert szeretnénk úgy átalakítani, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a brazil jégsaláta olcsóbb, mint a magyar vagy a szlovák. De az is elfogadhatatlan, hogy a hazai epret nem tudják megfizetni a kispénzűek. Emellett ellenezzük az atomenergiát, például Paks II megépítését. A nyugat-európai zöldirányzatokkal abban sem értek egyet, hogy az ökoeszmékkel szoros árukapcsolásban képviselnek különböző eszméket, például a kisebbségek jogainak radikális kiterjesztését.

– Említette az LMP nemzeti elkötelezettségét is. Mennyiben ért egyet a magát nemzetiként meghatározó Fidesz-KDNP-kabinet ilyen irányú intézkedéseivel és értékválasztásával?

– A trianoni diktátumot én is olyan közös fájdalomnak tartom, ami soha nem fog elmúlni, ezenkívül egyetértek a határon túli magyaroknak megadott kettős állampolgársággal és a szavazati joggal. Azonban sajnálatos, hogy a kormány nem száll síkra megfelelő keménységgel azért, hogy Szlovákiában helyezzék hatályon kívül a nemzeti tragédiánkat törvényben rögzítő Beneš-dekrétumot. Ukrajna esetében támogatjuk a vétópolitikát, hiszen dermesztő az a jogfosztás, amit a kárpátaljai magyarokkal tesznek. Az is felháborító, hogy Romániában ünnepnappá nyilvánították a trianoni szerződés aláírásának napját.

– A családtámogatási rendszer és a migrációs politika is a nemzeti kabinet fókuszában áll. Hogyan vélekedik ezekről?

– Először is a rendkívül igazságtalan egykulcsos adózást emelném ki, amely közvetve minden társadalmi réteget érint. A szűken vett családtámogatási intézkedések közül helyesnek tartom, ha a születendő gyermekek minden lehetséges támogatást megkapnak. Jelenleg azonban csak a házaspárokra vonatkoznak ezek az egyébként üdvös intézkedések, holott a gyermekek közel fele születik frigyen kívül. A nagyszülői gyest kifejezetten jó ötletnek gondolom. A migrációs politikát illetően pedig az Orbán-kormány egyik legnagyobb erénye, hogy támogatta az Erdoğan–Merkel-paktumot, amelynek eredményeképpen meg lehetett állítani az illegális bevándorlást a balkáni útvonalon. Ironikus, hogy ezt nem különösebben hangsúlyozta a kormányközeli média, mivel a német kancellárt első számú közellenségnek kiáltották ki.