„Értelmiségi kör nélkül el fog sorvadni a magyarság”

NEmzeti minimumra, és a személyeskedés helyett érvelésre lenne szükség – vallja a Kárpát-medencei Magyarok Diákszervezetének (KMMDSZ) alapítója és elnöke. Svraka Gábor és Takács Viktor Tamás lapunknak úgy fogalmaztak, az lenne a legfontosabb, hogy klasszikus polgári víziót adjanak az egyetemistáknak, ami megalapozná az értelmiség utánpótlását.

Most nyáron, ősszel már nem kerülhetnek ilyen közel egymáshoz az egyetemisták Fotó: MTI/Komka Péter

– Miért jött létre a Kárpát-medencei Magyarok Diákszövetsége (KMMDSZ)?

Svraka Gábor: – Azért jöttünk létre, mert úgy éreztük, hogy van egy nagy űr a hazai felsőoktatásban, hogy a határon túlról érkező, magyar anyanyelvű, magyar nyelven is tanult vagy nemzeti kisebbségben élő embereket identitásukban megerősítsük, hogy szülőföldjükön kialakuljon a magyar értelmiség. Ez azért is fontos, mert az ott lévő magyarság el fog sorvadni egy új értelmiségi kör nélkül. Fontos, hogy az elszakított területeken élő, onnan származó magyar hallgatókat megerősítsük. Olyan kapcsolati hálót, olyan tudást akarunk adni nekik, hogy nemzetmentő harcot vigyenek véghez.

Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt harminc évben, a rendszerváltás után olyan törvények születtek a határon túli területeken, amelyek miatt a magyarságot egy mindennapos harc jellemzi.

Takács Viktor Tamás: – Szervezetünk sikere három pilléren nyugszik: az első, hogy különböző témákban összefoglaljuk a nemzetépítést és a nemzeti összetartozást előadások formájában, a második, hogy csapatépítéssel hozzuk össze a már meglévő embereket, a harmadik, hogy kirándulásokat szervezzünk az elszakított területekre, például Kárpátaljára, Erdélybe vagy Délvidékre.

– Mi előzte meg a szervezet megalapítását?

Takács: – Elsős voltam, éppen a diákszervezetek börzéjén vettem részt, amikor összefutottunk Gáborral, aki még egy másik szervezet képviseletében járt ott. Váltottunk néhány szót, és sok mindennel egyetértettünk a magyarság sorskérdései tekintetében. Szóba került egy diákszervezet létrehozása, az ötletet is ő adta. Egy hónap alatt sikerült megalapoznunk a szervezet elméleti hátterét, ezután alapítottuk meg.

– Mi a különlegessége a KMMDSZ-nek?

Svraka:

– Konzervatív és liberális értékrendű, szemléletű fiatal hallgatók egyaránt megtalálhatók a közösségben. Ez a legnagyobb varázsa a KMMDSZ-nek.

– Hogyan hozható össze két különböző gondolkodású fiatal?

Svraka: – Bár a szervezet kerüli a színtiszta politikai témákat, el tudunk beszélgetni a nemzet nagy kérdéseiről, például hogy mit tekinthetünk nemzeti minimumnak. A jelenlegi magyar értelmiségnél nem alakult ki egy közös nyugvópont, amiben meg tudna egyezni akár az országgyűlésben, akár a hazai közéletben, akár mondjuk egy családi vacsoránál. Mindig nagy kérdés, hogy az illető meddig mehet el, ha egy vele egyet nem értő emberrel szemben ül. Tehát fontosnak tartottuk, hogy szervezetünk ne egy politikai csoportosulás, hanem egy olyan közösség legyen, amely politikamentesen ad jövőképet a határon túli magyarságnak. Másrészt fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk a Magyarországon született hallgatóknak is, hogy mennyire csodás a mi kultúránk. Száz évvel a trianoni diktátum után színmagyar falvak vannak még mindig Erdélyben, Felvidéken vagy Kárpátalján.

– Találkoztak olyan hallgatóval, akik liberálisnak vallja magát, mégis el tudnak beszélgetni vele a nemzeti minimumról?

Svraka: – Hogyne! Van egy hölgy a csapatunkban, aki nagyon liberális gondolkodású. Bejárta a nyugat-európai országokat, mégis létfontosságúnak tartja azt, hogy saját nemzete megmaradjon. Ha valaki nem úgy utazik Európában, hogy biztos minden aranyból van, hanem liberálisként a migráció problémáival is szembenéz, akkor már sikereket érünk el. Nagyon sok fiatal így van ezzel.

Azt látjuk, hogy a modern politikai ideológiákban – sok fiatal számára is egyértelműen – nagy hiányosságok vannak, gyakorlatilag haldokló ideológiává változtak.

Amit a mai közéletben liberálisnak hívunk, az egyáltalán nem az, messze áll tőle.

Takács: – Az elmúlt 20-25 évben a liberalizmus fogalma sokat változott. Más volt 1989-ben és most, 2020-ban.

– Hogyan hatott a KMMDSZ-re a járvány megjelenése?

Takács: – Bár a koronavírus egy kis időre megbénította a működésünket, de ezt átvészeljük. Most is szervezünk programokat, és igyekszünk találkozni. A határon túli kirándulások megvalósítása most kissé nehézkes, de bízunk abban, hogy tavasszal – mikor a járvány lecseng – már szervezhetünk a határon túlra is túrákat.

– Tavaly decemberben alakultak meg, vagyis ezek szerint még kis szervezet az önöké.

Takács: – A létszámunk egyre bővül, jelenleg több mint 25 tagunk van.

– Bővítik majd a tagságot?

Takács: – Rugalmasak vagyunk ebben a kérdésben, ez az igényektől függ. Mi azt a szerepet is fel tudjuk vállalni, hogy megmaradunk egy kis közösségnek, de akár több száz fős egyesületet is el tudunk képzelni. Nyilván utóbbi esetben át kell strukturálni a szervezetet, más szervezésre lesz szükség, de fel tudjuk venni a kesztyűt.

Svraka: – Szerencsére nem vagyunk belekényszerítve, hogy egy nagy szervezet legyünk. Legfontosabb törekvésünk, hogy értéket tudjunk közvetíteni. Ha olyan barátságok tudnak kialakulni, olyan identitást tudunk átadni, olyan élményeket élünk át, akkor az szolgálja a nemzetünk formálását.

Az lenne a legfontosabb, hogy egy klasszikus polgári víziót adjunk az egyetemistáknak, ami megalapozná az értelmiség utánpótlását.

A fiatal értelmiségiek jó részének ugyanis nincs szerepe a hazai közélet irányításában. A mérnökeink és a bölcsészeink sem képzik magukat, hogy politikai témákban meg tudjanak szólalni. Nagyon üres politikai lózungokat bárki el tud mondani, de érvelni arról, hogy miért ebben hisz, vagy miért azt az eszmét képviseli, nem mindenki tud. Aki elmegy egyetemre és értelmiséginek készül, annak alázatból ezt kell tennie. Nem lehet cél az, hogy azért megy el valaki doktorandusznak, hogy a neve elé odakerüljön a doktori fokozat jele. Az sem lehet cél, hogy jó fizetést vigyek haza. Az lehet cél, hogy ezt az országot előrébb vigyem azzal a szellemi munkámmal, amit elvégzek.

– Sok olyan hallgató van, akiknél nem érzi a szellemi munkához való elhivatottságot?

Svraka: – Sajnos igen. A szellemi munkát azért fontos hangsúlyozni, mert ma az egyetemista hallgatók szerintem nem tudják elmondani a Himnuszt, nem tudják elmondani a Szózatot, és egy-két sor kivételével a nemzeti imáinkat sem. Azt is megtapasztaltam a metrón, hogy jegyzettel az ölükben azon viccelődnek, hogy ki lehetett Kossuth Lajos. Itt tartunk most. Tehát amikor egy ilyen identitásválsággal találkozik az ember, akkor történelemszakos egyetemi hallgatóként rádöbbenek, hogy valamit tenni kell. Nagy bajnak tartom, hogy a mai egyetemisták a Nobel-díjas magyarokat sem ismerik.

– Hogy látják a vitakultúra helyzetét?

Takács: – Szerintem a vitakultúra nagyon alacsony színvonalú.

Svraka: – Nagyon örülnénk neki, ha a határon túli magyarság helyzetére tudnánk koncentrálni mi, civil emberek, politikusok.

A nemzeti vitakultúra hiányát abban látom, hogy nagyon súlyos kérdésekben nincs meg a nemzeti minimum. Remélem, hogy eljutunk oda, hogy nem bántjuk meg egymást, nem személyeskedünk, hanem érvelünk.

Micsoda siker lenne már az, hogy leülünk egymással vitatkozni, hogy kritikai gondolkodással jussunk előrébb. Nagyon hiányolom az egyetemeken az önszervező köröket. Nem látok olyat, hogy öt-hat egyetemista elmegy egy kávéházba, és nemcsak önmagukról beszélnek, hanem átnézik az ország ügyeit, a közélet állapotát.

– Mi a szervezet felépítése?

Svraka: – A szervezet élén egy vezető testület áll. Ez a mindenkori elnök, a mindenkori alelnök, illetve a tiszteletbeli elnök. Ezalatt vannak a középvezetőink. Szeretnénk létrehozni jó néhány pozíciót, és jogi hátteret is biztosítani, hogy pályázni tudjunk az egyesület működésére.