Ursula von der Leyen továbbviszi Jean-Claude Juncker politikai örökségét

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke folytatta elődje, Jean-Claude Juncker politikai örökségét, és „a szerződések őre” szerep helyett markánsan politikai bizottságot hozott létre – közölte Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós projektvezetője szerdán, online sajtótájékoztatón, hozzátéve: az elnök politikai elképzelései nagyon erős átfedést mutattak az EP balliberális vezetőinek nézeteivel.

Brüsszel, 2019. július 23. Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság megválasztott elnökét fogadja Jean-Claude Juncker, a bizottság jelenlegi elnöke Brüsszelben 2019. július 23-án. MTI/EPA/Stephanie Lecocq Fotó: Stephanie Lecocq

Az elemző az Európai Bizottság elnökének egyéves tevékenységét értékelve emlékeztetett arra, hogy a Jean-Claude Juncker vezette, nyíltan politikai bizottsághoz két stigmaként égő, óriási politikai baklövés kötődik: a 2015-ös migrációs válság félrekezelése és a Brexit, vagyis Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból.

Az Ursula von der Leyen vezette testület belépésekor a tagállamok részéről egyfajta várakozás volt érzékelhető azt illetően, hogy az új bizottság kevéssé politikus testület lesz, és inkább a tagállamok közötti konfliktusok elsimítására koncentrál. Ez az elvárás azonban nem teljesült:

az új bizottság is politikai szereplőként tekint magára, sőt mi több, politikai céljai tovább mélyítik a tagállamok közötti ellentéteket

– mondta el Kovács Attila. Hozzátette: nyilvánvalóvá vált, hogy munkája során Ursula von der Leyen fő szövetségesének az Európai Parlamentet (EP), azon belül is elsősorban a baloldali-liberális-zöld frakciót tekinti, és elképzelései nagyon erős átfedést mutattak az EP balliberális vezetőinek nézeteivel. Magyarország szempontjából külön csalódás, hogy noha von der Leyennek szüksége volt a magyar támogatásra az elnöki pozíció elnyeréséhez, hivatalba lépését követően hátat fordított hazánknak – jelentette ki a projektvezető.

Kovács Attila arról is beszélt, hogy álláspontja szerint a koronavírus-járvány súlyosságát a bizottság nem ismerte fel időben, így a testület tétlensége is hozzájárult a vírus okozta károkhoz Európában. Elmondta, a Bizottság több hibát is elkövetett: későn ismerte fel a válság súlyosságát, ráadásul eladósítással kezelné a válság által okozott gazdasági károkat, végül pedig még abba is beleszólna, hogy a tagállamok mely oltóanyagot használják az állampolgáraik egészségének megőrzése érdekében.

– A Bizottság első éve erős volt a papírgyártásban, de gyenge a válságkezelésben

– jegyezte meg a projektvezető.

A migrációval kapcsolatban elmondta, ezen a téren nagyon veszélyes javaslatot tett le a Bizottság a közelmúltban az asztalra. Egyrészt burkoltan, de továbbra is a migránsok tagállamok közötti elosztását tartalmazza a szeptemberi javaslat, másrészt a novemberi cselekvési terv értelmében

a Bizottság szavazati jogot adna a migránsoknak a politikai részvétel ösztönzésének részeként.

Kurucz Orsolya projektvezető-helyettes a sajtótájékoztatón elmondta: az unió helyzetéről szóló beszédében von der Leyen felvetette annak a lehetőségét is, hogy egyes külpolitikai kérdésekben térjenek át az egyhangúságról a minősített többségi döntéshozatalra, ami azonban egyértelműen szembemegy a tagállami hatáskörökkel, és nemzeti szuverenitási szempontból is elfogadhatatlan.

– Még a Juncker-bizottsághoz képest is erősebbé vált a mostani Európai Bizottság törekvése a jogállamiság kérdésének hangsúlyozásával kapcsolatban

– jegyezte meg a projektvezető-helyettes, aki szerint a jogállamisági jelentés egy szubjektív, politikai nyomásgyakorlásra alkalmas értékelés lett, mely számos tárgyi tévedést tartalmaz. Másrészt az uniós költségvetés és az európai helyreállítási alap forrásainak jogállamisági feltételrendszerhez kötése még nagyobb megosztottságot generált a tagállamok között ahelyett, hogy a válság terhelte időszakban a közös és hatékony fellépést helyezte volna előtérbe.

A projektvezető-helyettes szerint az Európai Bizottság jelenlegi ciklusában is folytatódik a tagállamok hatásköreinek „lopakodó elvonása”, miközben az uniós intézmények és tagállamok jelentős elmaradásban vannak az EU jövőjéről szóló folyamat tekintetében is.