Hetvennyolc esztendővel ezelőtt, 1943. január 12-én Uriv térségében elszabadult a pokol. A szovjet 40. hadsereg erőszakos felderítést vezetett be a magyar királyi 2. honvéd hadsereg ott védekező alakulataival szemben, és a kezdeti sikereket kihasználva másnap, amikor mínusz 23 fokra süllyedt le a hőmérséklet és a sűrű köd miatt a látótávolság minimálisra csökkent, élei elérték Sztorozsevoje térségét, ahol az egri 20. könnyű hadosztály részei, az egri „Dobó István” 14. honvéd gyalogezred (zászlóaljai: egri 1/I-II., gyöngyösi 14/III.), a településtől délre pedig a losonci 23. honvéd gyalogezred (zászlóaljai: losonci 23/I., balassagyarmati 23/II., salgótarjáni 53/III.) a gyöngyösi 20. fogatolt könnyű tábori tüzérezreddel együtt küzdött aránylag jól kiépített és műszakilag megerősített állásaiban.
Ketyegő bombán ül a főváros
Továbbra is bizonytalan, hogy az Iványi Gábor által fenntartott intézmények képesek lesznek-e hajléktalanokat fogadni a télen.