Hová tűnt a pozsonyi csata?

A középiskolai tankönyvek – mint a kollektív tudás formálói – teljesen eltüntették a köztudatból.

Zolta fejedelem. Forrás: Bedeő Pál: Magyarok története a vezérek és királyok képeivel. Pozsony, 1843.

Zolta fejedelem Forrás: Bedeő Pál: Magyarok története a vezérek és királyok képeivel. Pozsony, 1843

Ladányi Gedeon (1824–1886) az MTA levelező tagja volt. 1861. évi tankönyve leírja és megnevezi a pozsonyi csatát: „Árpád halálakor (907.) kis koru fija Zóltán 907–947 emeltetett a vezéri méltóságba. Ezen alkalmat használni akarván a németek, háborut inditottak a magyarok ellen, s be is nyomultak Pozsonyig, de itt teljesen megverettek. Es ettől fogva még szomorubbá lett sorsuk, mert a győzelmes magyarok mind több több pusztitást miveltek köztük.”

Batizfalvi tankönyve (1862) a pozsonyi csatáról a következőt írja: „[…] mert Lajos német király értesülvén Árpád halála- és az új fejedelem kiskoruságáról [907], roppant sereget állitott, hogy a magyaroknak Németországba tett rohanásait megtorolja s a rettegett pogány nemzetet egy csapással megsemmisitse. Azonban a három magyar vezér villámgyorsasággal csapott Pozsony mellett a német seregekre, azokat tökéletesen szétverte s az Enns folyón túl űzte. Itt Lajos német király a tartalék sereggel állott ellenök, de meggyözetvén, kevesed magával csak nagy bajjal menekülhetett Passauba.” Ez az időpillanat, amelyben tetten érhető, hogy a német uralkodói szándék a magyarok megsemmisítésére gondolatdokumentálhatóan bekerült a hazai köztudatba.

Környei János Magyarország története (1864) a pozsonyi csatát részletezi mintegy húsz sorban, ami az eddig bemutatott tankönyvek közül a leghosszabb leírás. A német támadás okát abban látja, hogy „vissza akarták adni a kölcsönt” a korábbi dúlásokért.

A dualizmus alatt megjelent tankönyvek szintén vegyes képet mutatnak, az általunk vizsgált tíz kötetből egy említi meg név szerint a pozsonyi csatát, kettő pedig leírja a 907. évi konfliktust a csata nevének említése nélkül. A merseburgi és augsburgi vereségeket mindegyik leírja.

A Horthy-korszak hazai középiskolai tankönyveiben ugyanez a helyzet, elvétve feltűnik a pozsonyi csata megnevezése. Helyette viszont egy röpke pillanatra egy másik, szintén elfeledett csata is bekerült a kánonba. Takáts György a 907. esztendőről így ír: „Árpád halála évében (907) a bajorok óriási sereggel támadtak a mieinkre, de Bánhida határában (Komárom m.) iszonyú vereséget szenvedtek. Ez a győzelem mintegy a magyarság ittmaradhatását biztosítá.”

A szocializmus tankönyvei nem eltüntették, sokkal inkább véglegesítették a pozsonyi csata eltűnését, mivel az már említésszerűen sem kerül elő egy tankönyvben sem. A finnugor nyelvrokonság elmélete szintén ekkor válik teljesen kizárólagossá.

A cikk szerzői: Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és Illik Péter, a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.