1961. augusztus 13-án hajnalban kezdte meg az NDK hadserege Európa szégyene, a berlini fal építését. Tizenhárom nappal később, augusztus 26-án hajtották végre Budapesten az utolsó halálos ítéleteket az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő, ekkor még mindig dühöngő, Európa szégyenére végrehajtott megtorlás során. Ma 60 esztendeje, 1961. augusztus 26-án végezték ki Nickelsburg László műszerészt, Hámori István filmrendezőt, gépkocsikísérőt és Kovács Lajos vájárt.
A három vértanú a Baross téri felkelőcsoportban harcolt. Ez a csoport – mint azt László Dávid is megírta a Rubicon című lapban – a legnagyobb VII. kerületi fegyveres szerveződés, mely budapesti viszonylatban is az egyik legjelentősebb fegyveres csoport volt.
Ellenőrzésük alatt tartották a Keleti pályaudvart és környékét, a Rákóczi utat a Divatcsarnokig, valamint a Rottenbiller utca, a Péterfy Sándor utca és a Fiumei út egy részét.
Mint arról az Infostart.hu is beszámolt, a Baross térre látogató Solymosi János alezredes, ezredparancsnok így vélekedett Nickelsburg János parancsnoki rátermettségéről: „A Baross téri sokkal fegyelmezettebb társaság volt, mint a Corvin közi. Mintha ügyesebb lett volna Nickelsburg, mint a Corvin köziek vezetői. Nekem úgy tűnt. Szóval a kérdezősködéséről, modoráról azt állapítottam meg, hogy alkalmasabb parancsnoknak.”
Eörsi László történésznek a Beszélőben megjelent cikkéből kiderül: a „Baross téri Köztársaság” felkelőcsoportja még négy napig harcolt a november 4-i szovjet inváziót követően. Így például „a Baross tériek egy része – köztük Antal Péter, Stellner László és egyesek szerint Hámori István – a Divatcsarnokban, szövetbálákat fedezéknek használva, november 5–6-án rálőtt a Rákóczi úton elhaladó szovjet páncélosokra, illetve benzines palackokkal célozták meg azokat. 6-án jelentősebb tűzharc alakult ki, amelynek során – tüzérségi belövés következtében több helyen is – tűz ütött ki. A felkelőknek és a személyzetnek is menekülniük kellett az épületből, amely 7-én (vagy 8-án) omlott össze. Itt azonban a szovjetek jelentékenyebb veszteségeket szenvedtek.”
A holokausztban kiirtott család utolsó tagja
A három utoljára kivégzett vértanú közül erőteljesen kiemelkedik Nickelsburg alakja; olyannyira, hogy a róla szóló cikkek, tanulmányok egy része kizárólag őt említi meg az 1961. augusztus 26-i kivégzésekkel kapcsolatban mint 1956 utolsó mártírját, nem téve hozzá, hogy ezen a napon nem egy, hanem három felkelőt végeztek ki.