Kövér László arról beszélt, hogy a magyar történelmi emlékezetben három megszállás – az oszmán hódoltság, a náci, majd az azt követő szovjet megszállás – emléke hagyott mély nyomot, és mindhárom tragikus, végzetes következményekkel járt a magyar életre.
A házelnök egyfajta évszázadokon átívelő magyar fátumnak nevezte, hogy e megszállások alól nem önerőnkből szabadultunk fel, hanem mások ereje szabadított fel bennünket, majd úgy folytatta:
az oszmánok alól a nemzetközi keresztény hadak szabadították fel az országot, a nácik alól a Vörös Hadsereg, a kommunizmus alól pedig egy hasonló nemzetközi alku szabadított fel bennünket, mint amilyen alku az alávetésünkhöz vezetett.
Szavai szerint a magyarok megtanulták, hogy soha nincs köszönet abban, ha mások szabadítanak fel bennünket, mert az soha nem vezet el önrendelkezésünk teljes visszaszerzéséhez.
Kövér László azt hangoztatta:
rendes feltámadás pedig mindig csak akkor van, a magyar balsors mindig csak akkor törik meg, ha mi, magyarok saját erőnkből tudjuk elhárítani a fenyegető veszélyt vagy saját erőnkből tudunk változtatni a sorsunkon.
Erre példaként említette, hogy jobban szeretjük az országból a törököt kiverő Habsburgokkal szembeszálló Rákóczi Ferencet és kurucait, mint az oszmán megszállás alóli nemzetközi felszabadítókat, és az 1956-os pesti srácokat is, mint a náci megszállás alól felszabadító szovjeteket.
A házelnök a jelenre térve úgy fogalmazott:
a magyar választópolgárok megbízásából és támogatásával 2010-ben közösen megkíséreltük megtörni a magyar fátumot, lehetővé tenni a rendes magyar feltámadást. Örömmel jelentem, hogy a kísérlet sikerülni látszik
– hangoztatta. Mint rámutatott,
a rendszerváltoztatást követő két évtized posztkommunizmusát önmagunk demokratikusan szervezett erejéből zártuk le.
Közölte:
az elmúlt évtizedben közösen megerősítettük a magyar nemzeti összetartozást és azt a nemzeti szellemi erőt, amely nélkülözhetetlen mindannak megvédésében, fenntartásában és gyarapításában, amit közösen létrehoztunk.
Kövér László Budavár oszmánoktól való visszafoglalásának 335. évfordulójának jelentőségét is méltatva úgy zárta szavait:
Isten óvja a magyarságot újabb idegen megszállásoktól és újabb idegen felszabadítóktól!
Petneházy Dávid, a tanácskozást szervező Petneházy Alapítvány elnöke köszöntőjében a többi között szólt arról, hogy Budavár 1686. szeptember 2-án befejezett visszafoglalása a kollektív magyar öntudat részévé vált; nemzeti büszkeségünk egyik fontos alappillére. A magyar történelem elmúlt évszázadaira utalva azt mondta: nagyon is sok jutott nekünk gyávaságból, árulásból és megalkuvásból, ugyanakkor mindezekkel szemben megtaláljuk ott a bátorságot, a hűséget és a hazáért való elhivatottságot is.
Az alapítvány hivatásáról szólva közölte: arra törekszenek, hogy a jelen és a jövő generáció is méltóképpen őrizze magyarságát, és a neves elődök törekvései, küzdelmei jelöljék ki számukra a követendő utat.
A konferencián felszólalt Martonyi János korábbi külügyminiszter, előadást tartott Fodor Gergely, a Budavári Palotanegyed, a Citadella és a visegrádi vár megújításáért felelős kormánybiztos, Pálffy Géza, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Kasza Péter, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tudományos főmunkatársa és Végh András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti intézetének docense.
(Borítókép forrása: MTI/Kovács Tamás)
