„Angyal utca, vasárnap délután. Eddig is koszos volt, de legalább tűket nem dobáltak szét, mostanáig. Az elmúlt másfél-két évben valóban tragikus lett itt a helyzet, a Mester utca elejéről nem is beszélve. Jelenleg ez a szakasz már-már gettó szintre süllyedt a köztisztaságot tekintve” – olvasható egy bejegyzés a főváros IX. kerületében élőknek létrehozott Facebook-csoportban.
A közéleti kérdésekkel, a kerület ügyeivel foglalkozó Kilencben az élet elnevezésű közösségi oldalon messze nem ez az egyetlen ilyen jellegű bejegyzés,
csak az elmúlt pár hétben csaknem tucatnyian mutattak rá a Baranyi Krisztina baloldali polgármester vezette kerületben uralkodó áldatlan állapotokra.
A legtöbben az utcákon uralkodó szemétre, a közterületek takarításának hiányára, kukákat döntögető guberálókra panaszkodnak, de egyesek szerint a hajléktalanok egyre fenyegetőbben kéregetnek, tesznek ajánlatokat hölgyeknek. Természetesen a Karácsony Gergely-féle „méhlegelők” itt is megjelentek, bosszantva az ott élőket.
A csoport egyik tagja például arról ír, hogy a kerület egyes részei az elmúlt másfél évben teljesen elgettósodtak. „A mocsok lett az úr! Nem tudom, kinek a felügyelete alá tartozik ez és miért nem történik érdemleges változás, de ez már gyomorforgató sokszor! Térdig gázolunk a mocsokban és nem bírságolják az illegális szemétlerakást! Ha venné a fáradságot az illetékes szerv, és végre intézkedne, igazán sokat jelentene az itt lakóknak” – fogalmaz egy kerületi lakos, aki szerint már a patkányok is megjelentek az egyik Mester utcai házban.
Arról, hogy ki a felelős az utcákat ellepő elképesztő szeméthegyekért, megoszlik a hozzászólók véleménye, az azonban kitűnik, többen az önkormányzatot, a szemétszállítás hiányát, a köztéri kukák számának csökkentését tartják legfőbb okoknak.
Mások a közösségi szemétszedést, kaszálást javasolják a panaszkodás helyett. A csoport egyik moderátora például azt válaszolta: „a fentiek mellett azért nem tekintenék el attól a jelenségtől vagy tendenciától, amelyet társadalmi bizonyíték elvének neveznek. Ha valamiről látják, hogy más is csinálja, többen is és bátrabban is meg merik tenni. Ennek legegyszerűbb példája a tapsolás, ha páran elkezdik, akkor egy idő után egyre többen tapsolni kezdenek. […] Ha a Metropol, a kormánypropaganda, stb. azt harsogja, hogy minden mennyire koszos, de akkor is, ha csak a saját szemével lát valaki egy ilyen utcaszakaszt, akkor egy idő után egyre több ember bele…, és eldobja a szemetet, hiszen annak a résznek úgyis mindegy. Ez nem feltétlenül nagy szám, és nem is vitatom, hogy eleve szemetes egy-némelyik utcarész, de hozzáad.”
