„Angyal utca, vasárnap délután. Eddig is koszos volt, de legalább tűket nem dobáltak szét, mostanáig. Az elmúlt másfél-két évben valóban tragikus lett itt a helyzet, a Mester utca elejéről nem is beszélve. Jelenleg ez a szakasz már-már gettó szintre süllyedt a köztisztaságot tekintve” – olvasható egy bejegyzés a főváros IX. kerületében élőknek létrehozott Facebook-csoportban.
A közéleti kérdésekkel, a kerület ügyeivel foglalkozó Kilencben az élet elnevezésű közösségi oldalon messze nem ez az egyetlen ilyen jellegű bejegyzés,
csak az elmúlt pár hétben csaknem tucatnyian mutattak rá a Baranyi Krisztina baloldali polgármester vezette kerületben uralkodó áldatlan állapotokra.
A legtöbben az utcákon uralkodó szemétre, a közterületek takarításának hiányára, kukákat döntögető guberálókra panaszkodnak, de egyesek szerint a hajléktalanok egyre fenyegetőbben kéregetnek, tesznek ajánlatokat hölgyeknek. Természetesen a Karácsony Gergely-féle „méhlegelők” itt is megjelentek, bosszantva az ott élőket.
A csoport egyik tagja például arról ír, hogy a kerület egyes részei az elmúlt másfél évben teljesen elgettósodtak. „A mocsok lett az úr! Nem tudom, kinek a felügyelete alá tartozik ez és miért nem történik érdemleges változás, de ez már gyomorforgató sokszor! Térdig gázolunk a mocsokban és nem bírságolják az illegális szemétlerakást! Ha venné a fáradságot az illetékes szerv, és végre intézkedne, igazán sokat jelentene az itt lakóknak” – fogalmaz egy kerületi lakos, aki szerint már a patkányok is megjelentek az egyik Mester utcai házban.
Arról, hogy ki a felelős az utcákat ellepő elképesztő szeméthegyekért, megoszlik a hozzászólók véleménye, az azonban kitűnik, többen az önkormányzatot, a szemétszállítás hiányát, a köztéri kukák számának csökkentését tartják legfőbb okoknak.
Mások a közösségi szemétszedést, kaszálást javasolják a panaszkodás helyett. A csoport egyik moderátora például azt válaszolta: „a fentiek mellett azért nem tekintenék el attól a jelenségtől vagy tendenciától, amelyet társadalmi bizonyíték elvének neveznek. Ha valamiről látják, hogy más is csinálja, többen is és bátrabban is meg merik tenni. Ennek legegyszerűbb példája a tapsolás, ha páran elkezdik, akkor egy idő után egyre többen tapsolni kezdenek. […] Ha a Metropol, a kormánypropaganda, stb. azt harsogja, hogy minden mennyire koszos, de akkor is, ha csak a saját szemével lát valaki egy ilyen utcaszakaszt, akkor egy idő után egyre több ember bele…, és eldobja a szemetet, hiszen annak a résznek úgyis mindegy. Ez nem feltétlenül nagy szám, és nem is vitatom, hogy eleve szemetes egy-némelyik utcarész, de hozzáad.”
Egy másik bejegyzés arról szól, hogy a hajléktalanok egyre agresszívebben kéregetnek. „Egy hajléktalan azt mondta szombaton a munkatársamnak, miután cigit kért, hogy ha nem adja oda azt a cigit, amit szív, akkor torkon szúrja egy sörös dobozzal. Ma meg jött reggel egy srác, véres volt a pulcsija meg az arca, a kezéből ömlött a vér és ő is cigit kért. Nemrég majdnem rendőrt kellett hívni, mert egy másik munkatársamnak kelletlen ajánlatokat tedd egy férfi. Pár napja az autóhoz jött oda egy hajléktalan és aprót kért, majd amikor nem adtunk neki, az autó rongálásával fenyegetőzött” – sorolta az incidenseket a hozzászóló.
Akad olyan is, aki a guberálók viselkedését hozta fel, állítása szerint ugyanis úgy guberálnak, hogy a kukák tartalmát az utcára, illetve a járdára hányják.
Sajnos a fenti példák nemcsak a Ferencváros állapotát tükrözik, hanem lassan a főváros egészét. A pesti körúton elég villamossal végigmenni, a megállókban a saját piszkukban, önkívületi állapotban fekvőket, a padok mellett összetört üvegeket látni. Még az olyan turisztikai szempontból is kiemelkedő területek is tele vannak hajléktalannal, szeméttel, a házak kapualjaiban emberi ürülékkel, mint a Parlament, illetve annak környéke.
A ferencvárosi csoport egyik tagja meg is jegyzi: „egyébként nemcsak a kerületről van szó. A Keletinél lévő egyetlen működő liftben sem volt heteken keresztül takarítás, úgy tűnik. Mi hat héten belül kétszer használtuk a liftet babakocsis kisbabával, bőröndöket szorongatva, és mind a kétszer elszörnyedtünk rajta, alig tudtuk kivédeni, hogy semmihez ne érjünk hozzá.”
