valamint 1944-ben élelmiszert és gyógyszert vitt a mosoni gettóba, és üldözötteket rejtegetett a házában. Amint egyik üldöztetés megszűnt, következett a másik. 1946-ban ugyanúgy kiállt a németek kitelepítése ellen. Steurer maga is rákerülhetett volna a kitelepítettek listájára, ám az előzmények tekintetében, mivel szemben állt a náci Németországgal és a Volksbunddal, ez még abban a politikai helyzetben sem lehetett reális.
Az ÁVH rendszeresen zaklatta a bátor, szókimondó papot. Többen tanácsolták neki, hogy emigráljon, ám hű papként nem akarta elhagyni híveit – hiszen éppen az volt a megfélemlítés célja, hogy a közösség szétessen (a kommunista hatalom egy sort alaposan megtanult, mi több, alkalmazott a Szentírásból: „verd meg a pásztort, és a nyáj szétszéled”).
1953. november 19-én az ávósok ismeretlen helyre hurcolták el.
A hosszú kínzásokat jellemzi, hogy később még a paptársa sem ismert rá a holttestére. Földi maradványait a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában helyezték nyugalomra, majd innen átszállították a mosonmagyaróvári temetőbe. 2010 óta emlékkereszt őrzi emlékét az utcában, amely nevét viseli.
Steurer József szilárdan ragaszkodott elveihez, nem hagyta magára közösségét. A korszakban a katolikus papok integratív szerepet játszottak a különböző civil egyletekben, testületekben, tevékeny iskola- és óvodaszervezők, önkormányzati tagok, egyleti vezetők voltak. Steurer is ezt a magatartást képviselte. Embersége és az üldözöttekért való kiállása példamutató korunkban is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!