Móczár Gábor, a Nöri főigazgatója elmondta: rengeteget kell tenni azon fiatalok megszólítása érdekében, akiknek a családja nem szokott részt venni a hagyományos történelmi megemlékezéseken.
– A Szeles Erikáról készült kép bejárta a világot, neve viszont itthon sem lett ismert – jelezte a főigazgató, aki felidézte: az ötvenhatos mártír Fiumei úti sírja romos állapotban volt, amelyet az intézet nemrég felújíttatott.
Székely Levente, a Mathias Corvinus Collegium műhelyvezetője ismertette: a Nézőpont Intézet a tehetségkutató intézettel közösen egy ezerfős minta alapján felmérést készített arról, hogy a 16–29 éves fiatalok hogyan viszonyulnak a nemzeti emlékezethez, ünnepeinkhez, a magyarságukhoz.
– A megkérdezettek nyolcvan százaléka szerint van helye az identitás ápolásának, még az iskolákban is, nyolcvanhárom százalék pedig pontosan tudja, mi történt 1956 októberében – közölte a műhelyvezető.
Arra is rámutatott, hogy a fiatalok többsége nyitott a megemlékezésre, az iskola az elsődleges szervező, amellyel a megemlékezés helyszínére ellátogatnak, de minden második fiatal a családjával vagy a barátaival vett részt megemlékezéseken, nyolcvan százalékuk járt már a magyar történelem fontos helyszínén.
– Fontos, hogy készüljenek történelmi alapú játékfilmek, amelyekkel bemutatják a magyar hőstetteket és közelebb hozzák a történelmi személyek sorsát
– fogalmazott Székely Levente, majd arra is rámutatott, hogy a fiatalok fontosnak tartják a nemzettudat fejlesztését, az identitás ápolását pedig kifejezetten elengedhetetlennek érzik. – Ismeretterjesztés és a történelmi emlékezet szempontjából az audiovizuális tartalmakat részesítik előnyben – tette hozzá. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői és az esemény fiatal látogatói ezt követően Szeles Erika felújított sírját látogatták meg, amelyre egy szál fehér rózsát helyeztek. A megemlékezést főhajtással zárták az ötvenhatos mártír előtt.
Tisztelgés az ifjú hős előtt
Szeles Erika 1941-ben született Budapesten, családja kommunista volt. Ennek ellenére belépett a felkelők csoportjába, megtanult fegyverrel bánni. A szovjet betörés hírére és barátai tanácsára letette a fegyvert, hogy később ápolóként csatlakozzon a Vöröskereszthez. Éppen egy sebesülthöz rohant, amikor egy szovjet katona nyakon lőtte. Nevét egy józsefvárosi köztér is viseli.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)