Bonaparte Napóleon 1809 júliusában a koalíciós erőkkel legyőzte a Habsburg Birodalom csapatait a wagrami csatában. Ferenc császár kénytelen volt fegyverszünetet kötni, októberben pedig megkötötték a schönbrunni békét. Az osztrák uralkodó a békekötés előtti hónapokat az Esterházyaknál töltötte, Tatán, a schönnbrunni békeszerződést is a kastély keleti toronyszobájában írta alá.
Ferenc császáron kívül I. Ferenc József, II. Vilmos császár és IV. Károly is ellátogattak az 1770-es években épült Esterházy-kastélyba. Az épületben és a hozzá tartozó hatalmas parkban pezsgett az élet, angolparkot nyitottak, derbiket rendeztek, színházi előadásokat tartottak, Lobkowitz grófnő pedig 1905-től megengedte a fürdőzést a tóban.
A kastély mellett cukorgyár, sörgyár és pálinkafőzde működött, később pezsgőt is készítettek. A vendégházban, ahol akár harminc főt is el tudtak szállásolni, cselédséggel együtt, jelenleg egy kiállítás kapott helyet, amelyen a kastély történetét bemutató archív képek láthatók.
Terplán Zoltán, a kastély muzeológusa, aki idegenvezetőnk volt a kastélyban, megszámlálhatatlan érdekességet, kulisszatitkot osztott meg velünk. – A színház 1889-ben épült a Vígszínházat és az egykori Nemzeti Színházat is tervező Fellner és Helmer elképzelései alapján, belsejét többek között a híres osztrák festő, Gustav Klimt is megörökítette, a kép másolata ma is látható a kastélyban – mondta, majd hozzátette, hogy az épületet 1913-ban Lobkowitz grófnő lebontatta, állítólag azért, hogy fiát a bohém élettől, színésznőktől távol tartsa.
Háborús rombolás
A kétszintes épület a második világháború után ugyanarra a sorsra jutott, mint a legtöbb kastély Magyarországon. Az orosz megszállás nem kímélte sem a tatai várat, sem az Esterházy-kastélyt. Ami mozdítható volt, elvitték, szétverték, elégették. 1945 nyarától kórház volt, elmegyógyintézet.
– A budapesti szovjet városparancsnokság beköltözött a lipótmezei elmegyógyintézet épületébe, a betegeket kitették Tatára meg Egerbe. A kórház egyébként egészen 1996-ig működött, utána az épület lakatlan lett.
A kétezres évekre már olyan szörnyű állapotok uralkodtak benne, hogy életveszélyessé vált – tudtuk meg a muzeológustól. 2016-ban, amikor a tatai kastély bekerült a Nemzeti kastély és vár programba, régi fényképek alapján igyekeztek visszaállítani a háború előtti állapotot, illetve bemutatni azt, milyen lehetett az épület a monarchia idején, illetve 1945 előtt, az utolsó gróf idejében.
Újjászületés
A felújításkor szinte csodát tettek a kastéllyal. Ma is látható az a fűtésrendszer, amelyet az Esterházyak a XX. század elején alakítottak ki. Két hatalmas kazánnal légfűtést vezettek be, az egyik a földszintet, a másik az emeletet fűtötte. – Nem vizet keringettek, hanem forró levegőt. A meleg levegő felment, egy másik rendszeren pedig hideg levegő jött vissza, mindezt csak a gravitáció segítette – magyarázta idegenvezetőnk, jelezve, a szobákban lévő kályhákat ekkor szétszedték, a kis kastélyba vitték, mindössze a kandallókat hagyták meg. Feltehetően ez mentette meg a kályhákat a teljes pusztulástól, de szerencsére a kandallók is megmaradtak. – Elégetni nem lehet a márványt, beolvasztani sem, törött márványra pedig a háború után nem volt kereslet. Ezért inkább lefestették, nem is használták, az épületbe öntöttvas radiátorokat szereltek fel – fogalmazott a muzeológus, megemlítve: a mostani újjáépítésnél hat kályhát tudtak a darabokból összerakni.
Az emeleten található Zöld szalon a kastély ékessége. Ez a terem Ferenc József fogadó- és dolgozószobája volt 1897-ben, amikor II. Vilmos német császárral itt tartózkodtak egy hadgyakorlaton, az úgynevezett császármanőveren.
Egyhetes gyakorlat volt, hetvenezer katona és tízezer ló részvételével. Az esemény „sajtónyilvános volt”, azaz festőket, fotósokat, újságírókat is meghívtak rá. – A festményeket ebből a szobából is széthordták, eltüntették, kivéve a három supraportát, mert nem tudták kibontani a falból. Valamelyik orvos vagy nővér talán mondta is az oroszoknak, ne vacakoljanak vele, majd letakarják, ne bántsa a dolgozó nép beteg gyermekeinek a szemét – mesélte a muzeológus mosolyogva.
A renoválás sikeréhez, az elveszettnek hitt berendezési tárgyak felbukkanásához kisebb csodákra volt szükség. – A gyönyörűen helyreállított, Esterházy Ferenc által 1806-ban építtetett kápolna évtizedeken keresztül a betegek fürdőhelye volt, innen is mindent kipakoltak, a padlót lejárólapozták, a XIX. század közepén készült ólomüvegeket a padlásra vitték.
A festmény 1945 után a várba került, így most az eredeti képet sikerült visszaállítani, ám az oltárszekrény eltűnt. Egészen 2016-ig nem tudtuk, mi lett a sorsa, amikor az orvostörténeti múzeumból felhívtak minket, hogy a raktárukban van egy régi szekrényszerűség, amire rá van írva, hogy tatai kastély, és kell-e nekünk. A tabernákulum volt az. Restaurálható állapotban volt, bár nyolcvan év után azért kellett vele dolgozni – közölte Terplán Zoltán.
Kincsek Ausztráliából
A szerencse később sem pártolt el a felújítást végzőktől: a helyi plébános jelezte, hogy megtalálta az örökmécsest valahol a plébánián, így az is visszakerülhet a kápolnába. Számos festmény a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában pihent, így a földszinti folyóson látható öt Esterházy-portré is onnan került vissza a kastélyba. Az előcsarnokban kiállított, II. Józsefet és öccsét, Lipótot ábrázoló festmény is eredeti formájában látható, ahogy a Ferenc császárt megjelenítő festmény is. – Ez a kép a tatai várban vészelte át az elmúlt évtizedeket, és annak köszönheti a megmaradását, hogy a vár sok belövést kapott a háborúban, ezért az oroszok nem mentek oda zabrálni, mondván, az már úgyis szét van lőve – mesélte tárlatvezetőnk.
– Az Esterházy-kastély felújítása kellett ahhoz is, hogy egyenesen Ausztráliából kerüljenek vissza rég elveszettnek hitt értékek. A kastély úrnője ugyanis 1944-ben, látva a politikai helyzetet, mindent, amit tudott, felpakoltatott, és Ausztrián, Liechtensteinen át Ausztráliába menekítette kisebb bútorait, ezüsttárgyait, apróbb értékeit.
Fia alig volt húszéves, 1945 nyarán lett volna az arisztokrata família feje, hivatalos beiktatására azonban nem került sor. Miután Rákosiék elvették a családi hitbizományt, a fiatal Esterházy Miklós nem várta meg, hogy őt is elvigyék az Andrássy út 60.-ba, így anyja után költözött Ausztráliába. Lánya, Esterházy-Blackwell Franciska grófnő és családja a mai napig Sidney-ben élnek, kapcsolatunk annyira jó a grófnővel, hogy ha a járvány engedte volna, a megnyitóra is eljött volna. Franciska grófnő tavaly több tárgyat ajándékozott a kastélynak: könyveket, kisebb műtárgyakat, festményeket, egy Kronosz-szobrot, így került vissza nyolcvan év elteltével számtalan kincs oda, ahol eredetileg is volt – közölte a muzeológus.
– Meg kell említeni azt a snookerasztalt, ami Esterházy Miklós grófnak készült Angliában. Az idehívott angol lótrénerek egyike, bizonyos Henry Milne – aki A. A. Milne rokona volt – hozatta a grófnak. Csodával határos módon az egytonnás bútordarab túlélte 1944–45-öt, még a posztó alatti márványlap sem sérült meg. Ráadásul az eredeti golyók, dákók és az eredményjelző tábla is épségben kerültek elő, mind megcsodálható a kastélyban – tájékoztatott vezetőnk.
Megfizethetetlen kultúra
A tatai Esterházy-kastély felújítása 2018-ban kezdődött, és két év kellett a munkák befejezéséhez. Már 2020 decemberében megnyitották volna az állami tulajdonban lévő műemlék kapuit, ám a járvány miatt ez május végéig váratott magára. Az elmúlt hat hónapban ötvenezren látogatták meg a pazarul helyreállított épületet és a körülötte található parkot, melynek rendbetétele a felújítási program része volt. Pálházy Nándor, a kastély vezetője úgy fogalmazott: a magas látogatószám mellett van, ami pénzben ki nem fejezhető, ez pedig a kultúra, az örökségvédelem és a hazaszeretet, amit az idelátogatók az Esterházy-család történelmének a megismerésével kapnak.
A Nemzeti kastély és Nemzeti vár programba bevont harminc műemlék bemutatásáról szóló sorozatunk következő része a bajnai Sándor-Metternich-kastélyt mutatja be.
Borítókép: Bach Máté
