Tömegével érkezek családok a magyar határhoz egy nappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Annak ellenére, hogy az ukrán vezetés péntektől hadkötelezettséget rendelt el az országban (a döntés értelmében 18–60 év közötti férfiak nem hagyhatják el az országot), férfiakat is látunk Beregsuránynál. A település és Asztély közötti határátkelőhely felé haladva tegnap napközben – a csütörtök estéhez hasonlóan – csupán elvétve hallunk ukrán szóváltásokat. Többségében kárpátaljai magyarokkal találkozunk. Tőlük tudjuk meg, hogy az autós sor a határ túloldalán körülbelül öt kilométer hosszú, és ötszáz gyalogos várakozik jelenleg. Egy beregszászi magyar családfő, Lajos gyalog jött át Magyarországra családjával. Három órát várakoztak, míg átértek.
Izgultunk, de a hadkötelezettség ellenére semmilyen bonyodalom nem volt az átlépésnél. Akinek van magyar útlevele, és van benne pecsét, tehát igazolni tudja, hogy korábban belépett Ukrajna területére, azt gond nélkül átengedik. Akinek nincs pecsétje, annak hiába van magyar útlevele, sajnos nem tud átjönni. Több embert visszafordítottak szemem láttára az ukrán határőrök.
– Milyen a helyzet Beregszászon? Pánikolnak, félnek a polgárok?
– Hasonló a helyzet, mint a világjárvány kitörésekor volt. Az emberek mindent felvásároltak a boltokból, gyógyszertárakból. Üzemanyagot már nem lehet kapni, pénzt nem lehet felvenni a bankautomatákból, a pékségek pedig már kenyeret sem sütnek. Azt hallottuk, hamarosan kopogtatni fognak, s akit otthon találnak, besoroznak. Aki tud, az menekül.
– Visszatérnek Kárpátaljára, ha mérséklődik a helyzet?
Természetesen. Hát hogyne jönnénk vissza? Ez az otthonunk.
Lajosék három kisgyermekkel utaznak Budapestre hozzátartozókhoz. Csupán néhány napig terveznek maradni. Úgy vélik gyorsan rendeződik a két ország közötti konfliktus. Hozzájuk hasonlóan a határon átkelt kárpátaljai magyarok többségének van kihez menni, s csak ideiglenesen jönnek hazánkba. Ám találkoztunk olyan személlyel is, aki szállodában tölti a következő éjszakákat, majd pihenés után albérletet keres. Miközben beszélgetünk, a határőrség gurul mellénk. Afelől érdeklődnek ki merre tart, van-e aki elviszi őket, majd a határtól fél kilométerre található fűtött büfébe küldik Lajosékat. Elbúcsúzunk tőlük, közben újabb család közeledik felénk.
