Ha tehát négy éve azt mondták a párton belül sokan, hogy megalakulásuk óta a legsúlyosabb válságukat élik, akkor most kijelenthető, hogy az MSZP további önálló létezése is veszélybe került.
A posztkommunista utódpárt
De miként jutott el a teljes eljelentéktelenedésig a húsz éve még győztes, és a legnagyobb táborral, valamint legkiterjedtebb országos hálózattal rendelkező szocialista párt? Nem túlzás azt állítani, hogy az első szabad országgyűlési választásokon, 1990-ben kommunista utódpártként meggyengülve a parlamentbe jutott MSZP négy év elteltével, 1994-re a néhai Horn Gyula vezetésével a legerősebb magyarországi párttá nőtte ki magát.
A kádári nosztalgiára építve, és a sok tekintetben félresikerült rendszerváltás elsősorban a gazdaságot érintő negatív hatásai, az emberek életszínvonal-esése következtében a szocialisták elsöprő győzelmet tudtak aratni, és a sokak megrökönyödésére, de valójában nem meglepő módon az akkor liberálisnak mutatkozó, de inkább neomarxista SZDSZ csatlakozásával kétharmados parlamenti többséget szereztek.
A baloldali gyűjtőpártként működő MSZP – bár 1998-ban vereséget szenvedett a választásokon a polgári, keresztény-konzervatív értékrendet hitelesen és így sikeresen képviselő Fidesztől – 2002-ben, egy szintén régi pártállami káderrel, Medgyessy Péterrel az élen vissza tudta szerezni a kormányzati hatalmat.
A verseny végletekig kiélezett volt, de tény, hogy akkor még kétmillió-háromszázezer felett volt az MSZP listájára szavazók száma, ami félmillióval több, mint amennyien most voksoltak összesen a hatpárti szivárványkoalícióra.
A 2006-os választásokon szinte ugyanannyi szavazatot kapott az MSZP-lista, mint négy évvel azelőtt, ami nyilvánvalóan annak az eredménye, hogy Gyurcsány Ferenc vezetésével a kampányban becsapták a választókat, súlyos hazugságokkal, olyan ígéretekkel nyertek, amelyekről pontosan tudták, hogy nem fogják beváltani, sőt az ellenkezőjére készültek: megszorításokra, adó- és áremelésekre, juttatások elvonására.