– Itt, ahol most a Borecet Művek központi épülete áll, annak idején egy szeméttelep volt. Talán sorsszerű, hogy éppen annak a helyén sikerült értéket teremtenünk az eltelt évek alatt – bocsátja előre Formanek Ferenc, a bodrogkeresztúri családi vállalkozás, a Borecet Művek alapító tulajdonosa. Mi tagadás, amint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település kezdetét jelző tábla előtt lehajtunk a főútról, és kiérünk a növények takarásából, mintha egy egészen más világba csöppennénk. Balra a családi vállalkozás valóban impozáns főépületét pillantjuk meg, míg jobbra, a parkoló mögött a Borecet Művekhez tartozó birtok terül el, ahol az ecetgyártáshoz szükséges gyümölcsöket termesztik. Az egész szerves egységet képez, semmi sem hivalkodó, de minden arról árulkodik, hogy a cégnél szeretik a rendet és a tisztaságot.
A vállalkozás kezdeteiről Formanek Ferenc már a hűvös tárgyalóban mesél, ahol megtudjuk, hogy a borecetgyártásnak több évezredre visszanyúló története van. A források szerint Magyarországon is jelen van a borecet a középkor óta, amit leginkább gyógyításra használták a XIX. századig, annak idején például a pestis ellenszerének is tartották. Az ecetnek ugyanis az tulajdonsága, hogy jelentősen csökkenti a bacilusok és a különböző mikroorganizmusok szaporodó képességét, így régen fertőtlenítő szerként használták. Később azonban a borecet gyártását egyre inkább háttérbe szorította a szeszecetgyártás, majd idővel a kőolajipari feldolgozás és a technológiák fejlődése miatt a szintetikus ecet nyert teret.
Gyors építkezés a nulláról
– Éppen ezért, amikor mi több mint tíz éve körülnéztünk a piacon, azt láttuk, hogy Magyarországon lényegében nincs borecetgyártás. Már csak a Buszesz Ecet Zrt. foglalkozott ezzel, de idővel ez a cég is elindult a lejtőn. Az ő helyükre főleg német gyártók léptek, amelyek többnyire szintetikus termékekkel vannak jelen Magyarországon, és leginkább ezeket találhatjuk meg a boltok polcain is – mondja el Formanek Ferenc, aki nagy gondnak tartja, hogy hazánkban az alapanyag szempontjából nem különböztetik meg a termékeket. A csomagoláson csak azt tüntetik fel, hogy salátaecet vagy ételecet, de nem tudni, hogy az adott termék pontosan miből készült. Pedig az uniós szabályozás szerint az ecetnek természetes alapanyagból kell készülnie, így az ecetsavat nem lehetne annak hívni.