A baloldali politikusok körében hódító új divat szerint sokan egyáltalán nem hajlandóak jobboldali médiumoknak nyilatkozni, propagandagyárnak titulálva ezeket az orgánumokat.
A legkirívóbb eset Baranyi Krisztina ATV-s performansza volt, amikor is a ferencvárosi polgármester egy kérdezős műsorban mocskos propagandistákat emlegetve gyakorlatilag szóra sem méltatta a Pesti Srácok riporterét.
Mások mellett a Karácsony-párti Mellár Tamás, valamint a momentumos Tóth Endre is buzgón követte Baranyi példáját, és a Mediaworks munkatársának kérdésére szándékosan összefüggéstelen, oda nem illő válaszokat adtak. Korábban hasonló destruktív hozzáállást csak a baloldal néhány szélsőségesebb szereplője tanúsított, például MSZP-s Vajda Zoltán, aki jobboldali újságírók megkeresésére már évek óta ismételgeti azt az egyenválaszt, miszerint propagandistáknak nem nyilatkozik.
Az említett politikai szereplők és a szövetségeseik arról persze nem ejtenek szót, hogy éppen a baloldali sajtó jár az élen az álhírgyártásban. Csak az elmúlt két évtizedet nézve egy kötetre való esetet lehet megemlíteni, ezek közül csak a legkirívóbbakat idézzük fel.
A palettán bőven található álinterjú, hamisított levél és videó, gyalázkodó lejáratóanyag és rágalmazás. Ráadásul a méltatlan, hazug írások jelentős részét a baloldali sajtó olyan patinásnak tartott orgánumaiban közölték, mint a Népszabadság, a Népszava vagy a HVG.
Az egyik legdurvább hamisítási botrány az ismert balliberális médiaszemélyiség, Bánó András nevéhez fűződik. Amikor 1992. október 23-án kifütyülték az ünnepi szónoklata elmondására készülő Göncz Árpád köztársasági elnököt, a Bánó vezette Esti egyenleg az eredeti felvételt úgy manipulálta, hogy úgy tűnjön: skinheadek fütyülték ki Gönczöt.