– Egyre inkább missziónak tartom a munkámat – emelte ki megkeresésünkre Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa, akinek kutatási területe Magyarország 1945 utáni története.
Emlékeztetett, hogy egyetemistaként, szakdolgozati témát keresve talált rá Forró Marianna és Tumbász Ákos – akiket az ’56-os forradalom utáni megtorlás szakított el egymástól – történetére, amely predesztinálta arra, hogy történésszé váljon.
Forró Marianna pár évvel ezelőtti temetése kapcsán a történész kiemelte, hogy ő ’56 utolsó áldozatainak egyike volt, aki úgy élte le az életét, hogy számkivetett maradt a társadalomban egész életében. Ugyanakkor nagy igazságtétel volt, hogy a forradalomban kivégzett szerelme és férje mellé temették el a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában.
A történész jelenleg a hidegháborús viszonyrendszer máig ható történéseit kutatja. Mint kifejtette, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsa olyan fordulópont előtt áll, amelyet csak akkor tudunk értelmezni, ha ismerjük a hidegháború összefüggéseit.
Emlékeztetett, hogy a hidegháború időszaka alatt mind az USA, mind a Szovjetunió, a két nagyhatalom eljátszotta, hogy ellensége a másiknak, és a másik démonizálása adta mindkét birodalom számára a világhatalmi legitimációját. Ugyanakkor a Szovjetunió folyamatosan, a felszín alatt tartotta a kapcsolatot a nagytőkével, hisz utóbbiak hozták létre az 1910-es évek végén.
– Tehát bármennyire is a kommunizmus magát a kapitalizmus kritikájaként állította be, valójában folyamatos volt az együttműködés, erről szólnak a kutatásaim – emelte ki Borvendég Zsuzsanna. A történész kifejtette, hogy egyébként a szovjet birodalom is törekedett az egypólusú világrendre, amelyhez nagyon profi titkosszolgálati muníciójuk volt: ezer szállal épültek be a nyugat érdekszövetébe és elkezdték azt belülről bomlasztani.
Például a baloldali, bolsevik eszmékkel megfertőzött nyugati társadalmakkal, elsősorban az értelmiséggel, elhitették azt, hogy ez a baloldali eszmerendszer humanista megfontolásokat takar. Amikor a Szovjetunió megszűnt létezni, eltűnt az a nyugati propaganda, amely ellensúlyozta a szélsőbaloldali gondolatok terjedését, és megszűnt annak a tanúsítványa, hogy ezek az eszmék valójában életellenesek, így a kommunista ideológia még fertőzőbbé vált.