László atya beszélt arról is, hogy a görögkatolikus egyházban a halottak napján túl öt szombatot szentelnek annak, hogy felidézzék az elhunyt szeretteik emlékét, akár név szerint is megemlítve őket a gyászliturgiában, így téve még személyesebbé az emlékezést. Kiemelte, hogy a síremlékeket is a halottak napjához közel szokták megáldani.
Egy szeretett személy elvesztése mindig nehézséggel, krízissel jár, de maga a gyász és a gyász rítusa tovább tudja támogatni az embert abban, hogy fel tudja dolgozni a veszteséget
– hangsúlyozta a görögkatolikus lelkész, emlékeztetve: a gyász egy hosszú folyamat, amelynek öt fázisa van a pszichológusok szerint.
Felidézte Polcz Alaine és Elisabeth Kubler Ross műveit, akik összefoglalták, hogy a gyászoló a szeretett személy elvesztésekor a kezdeti sokk után haragot, bűntudatot, majd önvádat érez, de egy év után eljut a megnyugváshoz, az alkalmazkodáshoz, az új helyzetnek és annak elfogadásához, hogy a halál része az életnek. László atya kitért az Ukrajnában zajló háborúra is, ahol most nagyon sokan vesztették el szeretteiket, ezért minden segítséget meg kell adni – elsősorban lelki erőt – a veszteséget átélt embereknek.
A most kezdődő időszakot csak reménységgel lehet eltölteni, az embernek a remény ad nagyon sok erőt
– jelentette ki Makkai László, aki kiemelte annak fontosságát, hogy rövid távú célokat kell kitűznünk magunk elé, amikor a természetben is csak az elmúlást látjuk.
Úgy fogalmazott: a borús, esős időben az ember könnyebben kerül krízisbe, válik lehangolttá, reménytelennek és elveszettnek érzi magát. Hamarosan kezdődik azonban a készületi idő, amikor az adventi koszorún elkezdjük meggyújtani a gyertyákat és hétről hétre közeledünk Krisztus születéséhez, ami újabb remény és egy újabb ünnep felé vezet bennünket – hangsúlyozta.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!