Gulyás Gergely a Terror Háza Múzeumban tartott rendezvényen kiemelte: hol máshol lehetne beszédesebb az emlékezés, mint az Andrássy út 60.-ban.
Fontosnak nevezte, hogy azok, akik átélték a borzalmakat, saját személyes szenvedéstörténetüket tegyék a nemzeti emlékezet részévé, tudatosítsák az utánuk következő generációkban, hogy mit kell elszenvedni az embernek az embertelenségben. Továbbá, hogy mekkora érték a jelenlegi magyar társadalom többségének már örökül kapott szabadság.
Ahogy nélkülözhetetlen az is, hogy a ma még élő elkövetők kiszolgálói és a gyilkos ideológia mára már átöltöztetett modern zászlóvivői is tudják, számukra a mi emlékezésünk újból és újból szembesítést jelent a megmagyarázhatatlannal és a megbocsáthatatlannal − jelentette ki Gulyás Gergely.
Felidézte, hogy 76 évvel ezelőtt a szovjet hatóságok mentelmi joga ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt, az akkori legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt főtitkárát. Kovács Béla elhurcolásával egyértelmű lett, olyan ideológia vetette meg a lábát Magyarországon, amelynek képviselői a háború időszakán kívül is a mindennapok részévé emelték a félelmet, a vérontást, az így élt időket pedig békének és felszabadulásnak nevezték − jelentette ki Gulyás Gergely.
Ezekben az évtizedekben a kommunisták nem pusztán az ország szuverenitását számolták fel, hanem tízezernyi honfitársunk élethez való jogát is − mondta a miniszter, hozzátéve, hogy ezért minden évben legalább egyszer fel kell idézni mindazt, ami jóvátehetetlen módon alakította át és változtatta meg nemcsak családjaink, nemzetünk, de az egész világ életét.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára elmondta, szinte minden családot megcsonkított a kommunista diktatúra, ezért méltó és igazságos, hogy mindig megemlékezzünk az áldozatokról.
Az államtitkár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kommunizmus nem vész el, csak átalakul.
Rámutatott, hogy a 20. századi kommunista szólamokat most már szivárványos hangszereken szólaltatják meg, de ugyanúgy véleménydiktatúrára törnek. Ugyanazok az értékek kerülnek a támadások kereszttüzébe ma a szivárványos ideológiák nevében, mint egykor a kommunista ideológiák nevében. Példaként említette, hogy nem kímélik sem a vallást, sem a családot, sem a nemzetet, sem a hagyományokat, sőt még magukat a biológiai törvényszerűségeket sem.
Rétvári Bence előadásában kitért az 1914. június és július közötti, az első világháborút megelőző időszakra, amelyben eldönthették, hogy a háborút választják vagy a békét.
Emlékeztetett, hogy 1914 júniusában gyilkolták meg az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, majd júliusban üzent hadat a monarchia Szerbiának.
Kijelentette, minden történelmi helyzetben, így a háború előszobájában is csak egy helyes álláspont van, és ez a háborúnak az elkerülése.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: 23 éve minden február 25-én megemlékezünk a kommunista diktatúra áldozatairól, azért hajtunk fejet előttük, mert sokkal tartozunk nekik.
Az ő bátorságuk, áldozatuk, tartásuk, erkölcsösségük, kiállásuk az igazság és az emberi méltóság mellett mentette meg a lelkünket, ők alapozták meg azt a szabad Magyarországot, amelyben ma élünk
− fogalmazott a múzeum főigazgatója.
Az ünnepség végén a résztvevők a Terror Háza Múzeum épülete előtt gyertyákat, mécseseket gyújtottak.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja 
