Visszatértem! – hirdeti egy felirat a magasságkorlátozó kapun a Széchenyi utcán, Székesfehérvárról kifelé, a Szárcsa utca irányába haladva, és a költő feltehetően nem Jézus feltámadására gondolt, amikor úgy döntött, hogy megnyilvánul.
Sokkal valószínűbb, hogy magára utalt, már ha ez a „művész” az a „művész”, aki korábban ugyanezt a szakaszt arra használta, hogy szerelmet valljon egyetlen választottjának, ugyanis a Feol azt írja, hogy korábban itt a „Szeretlek, Nyuszó!” felirat állt, amelynek valószínűleg szintén semmi köze nincs húsvéthoz.
Ha véletlenül nem volna elég nagy csapás a városgondnokságnak a festőfantom, a napokban előkerült a bevásárlókocsi-művész is, akinek az alkotása a Tesco parkolójában tekinthető meg, az Aszalvölgyi úton. Az újabb áldozat ezúttal is egy magasságkorlátozó kapu volt, illetve, mellette az elsőbbségadás kötelező tábla.
Ide felakasztott(ak) egy bevásárlókocsit, egyelőre nem lehet tudni, hogy az elkövető viccből vagy dühből cselekedett-e, vagy csak a szürrealitás iránti rajongását szerette volna látható formába önteni. Persze, az is lehet, hogy csak lusta volt a bevásárlókocsit visszatolni a helyére.
A székesfehérváriak élete egyébként korántsem olyan hétköznapi, mint amilyennek a felszínes szemlélődő gondolná. Tavaly az egyik lakótelepen egy nindzsa lopakodott az éj leple alatt, ő többekre is majdnem szívrohamot hozott.
„Kint voltam az erkélyen sötétedés után, s láttam, hogy valaki ólálkodik a házak mögött. Mászkál össze-vissza, ám kutya nem volt nála, így biztos voltam benne, hogy valami más okból jár arra. Majd visszasétált, s egyszer csak hirtelen, gyorsan és fürgén felmászott egy fára. Vagy 15 percet fent volt a fán, onnan nézett, majd leugrott és elment” – idézte fel emlékeit még augusztusban a lapnak az egyik szemtanú.
A nindzsáról azóta nincs újság, mert egyszer rendőrt hívtak rá, és bár nem sikerült elfogni, könnyen elképzelhető, hogy ez elég volt ahhoz, hogy felhagyjon a fura kis hobbival.
