– Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, május 2-án alakult meg a választásokat követően az Országgyűlés. Egy év távlatából hogyan látja, mennyiben más ez a ciklus, van-e a korábbiaktól eltérő jellegzetessége?
– Minden ciklus más és más. A parlamentbe bejutott pártok és a képviselők sajátosságai, valamint az adott időszak legégetőbb kérdései azok, amelyek meghatározzák a négyéves munka legfontosabb keretfeltételeit. Az első és legszembeötlőbb, hogy a rendszerváltás óta egyetlen alkalommal sem fordult elő (még a pártszakadások időszakában sem), hogy ennyi, szám szerint kilenc, önálló frakció alakult volna a tisztelt Házban. A sokszínűség azonban csak látszólagos, mert a valóságban egy, a Demokratikus Koalíció (DK) vezetése alatt egyre inkább összecsiszolódó balliberális tábor áll szemben a kormánypártokkal. Ezalól kivétel jelenleg csak a Mi Hazánk, amelynek az Országgyűlésbe kerülése az ellenzéki oldal számára is kihívást jelentett és jelent. Mindez már az alakuló ülés előkészítéséhez vezető tárgyalásokon is megmutatkozott, ahol sok olyan kérdésben sem sikerült egyezségre jutni az ellenzékkel, amelyekben a korábbi ciklusváltások során lényegében sikerült kompromisszumot kialakítani. Így már most azt lehet vélelmezni, hogy az előttünk álló négy év nem a közös megoldások kereséséről, hanem sokkal inkább a konfrontáció fokozásáról fog szólni. Az elmúlt egy év történései mindezt megerősítették. Ülésvezető elnökként ugyanakkor egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mégis nagyon sok vita a tervezettnél jóval hamarabb fejeződik be. Ez a gyakorlat egyértelműen jelzi, hogy a legtöbb ellenzéki párt számára a parlamenti jogalkotásnál sokkal fontosabbá váltak a napirenden kívüli felszólalások, illetve az interpellációk és az azonnali kérdések formájában megfogalmazható vádaskodások, a politikai állásfoglalások elmondása, valamint a parlamenten kívüli, jelentős sajtóvisszhangot kiváltó megmozdulások. A téma sajnos adott, hiszen már a 2022-es választások kimenetelére is döntő hatást gyakorló orosz–ukrán háború, valamint az arra adott brüsszeli szankciók továbbra is az egyik, ha nem a legfontosabb kérdést jelentik. A háborús környezet háborús retorikát szül, és sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy már egymás emberi mivoltát is megkérdőjelezik egyes képviselők.
Békére van szükségünk a keleti határunk túloldalán és a magyar lelkekben is. Bízom benne, hogy Ferenc pápa Kossuth téri szentmiséje és annak üzenete mindezt képes lesz előmozdítani, és mindannyian megértjük, hogy koporsók helyett bölcsőkre van szüksége Európának és a világnak.
– Az előző parlamenti ciklusok során is fokozódott a konfliktus a kormánypártok és az ellenzék között. Minek tudható be a baloldal konfrontatív politizálása és mit tehetnek ez ellen a kormánypártok?