– Milyen itthoni és nemzetközi visszajelzések érkeztek a két héttel ezelőtt Budapesten megrendezett CPAC után? Volt olyan momentum, amit többen kiemeltek?
– Az idei CPAC Hungary átütő siker volt – és a sikernek mindig sok gazdája van, ami esetünkben igaz is: ez igazi csapatmunka volt, az egész magyar jobboldal érdeme. Engedje meg, hogy itt is köszönetet mondjak a CPAC Hungaryn megjelent 130 magyar és külföldi újságírónak, illetve az Alapjogokért Központ munkatársainak az elvégzett munkájukért. Nagyon hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért is. Úgy tűnik, hogy – ilyen szempontból is – kiváló konferenciát zártunk.

Persze a sikert abban is lehet mérni, hogy mennyire bőszítettük fel a globális, posztmodern, balliberális gépezetet. Büszkén jelentem, hogy nagyon. Már a tavalyi rendezvény kapcsán is tapasztalhattuk, hogy éhes óvodásokat megszégyenítő hisztériarohamban törtek ki, idén még erre is rátettek egy lapáttal. Hála nekik és persze az újságírást és tudósítást még komolyan vevő jobboldali sajtónak, véleményformálóknak, az mindenkiben rögzült, miért is kell összefognunk: azért, mert – ahogy a miniszterelnök is fogalmazott –
a migráció, a gender, a woke ugyanannak a radikális baloldali vírusnak a variánsai, melyek globálisan terjednek,
és ez ellen nemzetközi szinten is koordinált „politikai járványügyi” védekezésre van szükség.
Erős szimbólum, fölényben a jobboldal
– A hazai balliberális véleményvezérek próbálták elbagatellizálni a konferencia jelentőségét, Horn Gábor szerint például arra világított rá az esemény, hogy Orbán Viktor kiírta magát a szövetségesei köreiből. Mit érzékeltek ebből házigazdaként, szervezőként?
– A balliberális, posztmodern és kommunista hálózat tagjai ezúttal is kivételes figyelmet szenteltek a CPAC Hungarynek. Ez, ha nem is megtisztelő, de figyelemre méltó: a maguk módján így ők is tevőlegesen hozzájárulnak immár két éve a konferencia hírnevének öregbítéséhez. Szeretne a hazai baloldal is olyan „elszigetelt” lenni, mint mi: a háttérben persze őrült tempóban szervezkednek a nyílt társadalom erőivel, de nyilvánosan nem nagyon trendi felvállalni a hazai ügynököket. Kicsit olyan ez, mikor Márki-Zayval sem álltak ki közösen egy színpadra a választás estéjén. Ehhez képest a sok ezer fős, több száz külföldi vendéget felvonultató CPAC Hungary a magyar jobboldal nemzetközi jelenlétének igencsak erős szimbóluma. Persze odaát sok energiát fektetnek a fake news gyártásba, de szerintem már mindenki tudja dekódolni beszédüket: ha valamitől frusztráltak, legyen az határvédelem, családpolitika vagy éppen egy CPAC, az csak jó lehet. Sőt, ijesztő is lenne, ha például a Gyurcsány-kormány egykori államtitkára elismerően szólna az eseményről.
Több mint 15 év nagyon kemény építkezése után ugyanis ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldal egész egyszerűen szellemi és szervezettségi fölénybe került a magyarországi baloldalhoz képest.
Ezt tudatosítanunk kell magunkban, már csak a politikai jóérzet miatt is, de nem adhat okot az elkényelmesedésre, a restségre. A hitet meg kell tartani, a futásunkat el kell végezni, a harcot meg kell harcolni – most például „harcolnunk” kell a békéért.