– Milyen itthoni és nemzetközi visszajelzések érkeztek a két héttel ezelőtt Budapesten megrendezett CPAC után? Volt olyan momentum, amit többen kiemeltek?
– Az idei CPAC Hungary átütő siker volt – és a sikernek mindig sok gazdája van, ami esetünkben igaz is: ez igazi csapatmunka volt, az egész magyar jobboldal érdeme. Engedje meg, hogy itt is köszönetet mondjak a CPAC Hungaryn megjelent 130 magyar és külföldi újságírónak, illetve az Alapjogokért Központ munkatársainak az elvégzett munkájukért. Nagyon hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért is. Úgy tűnik, hogy – ilyen szempontból is – kiváló konferenciát zártunk.
Persze a sikert abban is lehet mérni, hogy mennyire bőszítettük fel a globális, posztmodern, balliberális gépezetet. Büszkén jelentem, hogy nagyon. Már a tavalyi rendezvény kapcsán is tapasztalhattuk, hogy éhes óvodásokat megszégyenítő hisztériarohamban törtek ki, idén még erre is rátettek egy lapáttal. Hála nekik és persze az újságírást és tudósítást még komolyan vevő jobboldali sajtónak, véleményformálóknak, az mindenkiben rögzült, miért is kell összefognunk: azért, mert – ahogy a miniszterelnök is fogalmazott –
a migráció, a gender, a woke ugyanannak a radikális baloldali vírusnak a variánsai, melyek globálisan terjednek,
és ez ellen nemzetközi szinten is koordinált „politikai járványügyi” védekezésre van szükség.
Erős szimbólum, fölényben a jobboldal
– A hazai balliberális véleményvezérek próbálták elbagatellizálni a konferencia jelentőségét, Horn Gábor szerint például arra világított rá az esemény, hogy Orbán Viktor kiírta magát a szövetségesei köreiből. Mit érzékeltek ebből házigazdaként, szervezőként?
– A balliberális, posztmodern és kommunista hálózat tagjai ezúttal is kivételes figyelmet szenteltek a CPAC Hungarynek. Ez, ha nem is megtisztelő, de figyelemre méltó: a maguk módján így ők is tevőlegesen hozzájárulnak immár két éve a konferencia hírnevének öregbítéséhez. Szeretne a hazai baloldal is olyan „elszigetelt” lenni, mint mi: a háttérben persze őrült tempóban szervezkednek a nyílt társadalom erőivel, de nyilvánosan nem nagyon trendi felvállalni a hazai ügynököket. Kicsit olyan ez, mikor Márki-Zayval sem álltak ki közösen egy színpadra a választás estéjén. Ehhez képest a sok ezer fős, több száz külföldi vendéget felvonultató CPAC Hungary a magyar jobboldal nemzetközi jelenlétének igencsak erős szimbóluma. Persze odaát sok energiát fektetnek a fake news gyártásba, de szerintem már mindenki tudja dekódolni beszédüket: ha valamitől frusztráltak, legyen az határvédelem, családpolitika vagy éppen egy CPAC, az csak jó lehet. Sőt, ijesztő is lenne, ha például a Gyurcsány-kormány egykori államtitkára elismerően szólna az eseményről.
Több mint 15 év nagyon kemény építkezése után ugyanis ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldal egész egyszerűen szellemi és szervezettségi fölénybe került a magyarországi baloldalhoz képest.
Ezt tudatosítanunk kell magunkban, már csak a politikai jóérzet miatt is, de nem adhat okot az elkényelmesedésre, a restségre. A hitet meg kell tartani, a futásunkat el kell végezni, a harcot meg kell harcolni – most például „harcolnunk” kell a békéért.
– Az Egyesült Államokban azért továbbra is jelentősnek tartják az eseményt. Bernie Sanders demokrata szenátort például meglepte, és meglehetősen rosszul érintette, hogy az amerikai konzervatívok Budapestre jöttek a magyar miniszterelnökhöz. Volt-e más jelentős visszhangja az eseménynek a tengerentúlon?
– Talán furcsának fog hatni, de van, amit becsülök a vermonti szenátorban: magyarországi elvtársaitól eltérően ő nyíltan vállalja, hogy szocialista, és nem próbálja magát „demokratának” álcázni. De a CPAC kapcsán engem optimizmussal tölt el az, ami őt elszomorítja. Az is optimizmussal tölt el, hogy a rendezvény ilyen kiemelt figyelmet kapott az USA-ban, noha az ottani nyilvánosság is kettévált, és a fősodor, a woke Amerikája nagyon fél attól, hogy van egy uniós viszonylatban is legfeljebb közepes méretű ország, mely megtestesíti mindazt, ami alól ők „fel akarják szabadítani az emberiséget”. De van a másik Amerika, és remélem, ők győzedelmeskednek jövőre, mely velünk együtt vallja, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka; azt, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Hogy nem kidobni kell a történelemkönyveket, hanem újra és újra kiadni azokat. Hogy nem ledönteni kell alapító atyáink szobrait, hanem megerősítjük talapzatukat.
És igen, a CPAC Hungary fő üzenete, az Együtt erő vagyunk!, a tengerentúlon is rezonált. Az eredeti célunk az volt, hogy megvalósítsuk a liberálisok rémálmát, a nemzeti erők nemzetközi összefogását. Ez sikerült, sőt tovább is léptünk: magyar szervezésben nemzetközi szinten is létrejött a centrális politikai erőtér, a szuverenisták szövetsége a globalista hálózatokkal szemben. A józan ész és az alapvető nyugati értékek – Isten, haza, család – mentén létrejött egy pillanatnyi pártpolitikai törésvonalakon és földrészeken átívelő „összezárás”, mely nekünk lélekemelő, ellenfeleinket pedig demoralizálja. A magyar konzervatívok teljesítménye, tartása, bátorsága reményt ad a jobboldaliaknak Mexikóvárostól Tokióig. Engedjék meg, hogy itt Paul Gosart, Arizona kongresszusi képviselőjét idézzem a CPAC-ről: „Magyarország a Nyugat erkölcsi iránytűje, ahol értik, hogy egy nemzet legfőbb kötelessége, hogy tisztelje Istent és saját népét helyezze előtérbe.”
Merénylet a jövőnk ellen
– A konferencián részt vevő európai politikusok közül jelenleg a legtöbben ellenzékben vannak saját hazájukban. Mikor jöhet el az Orbán Viktor által is hangoztatott konzervatív reneszánsz Európában, illetve mit tudnak tenni ennek elősegítése érdekében az amerikai konzervatívok?
– Ahogy a miniszterelnök is utalt rá, idén választást tartanak Lengyelországban és Spanyolországban, de ne feledkezzünk el a jövő évi ausztriai voksolásról sem. Talán ennél is fontosabb megméretés lesz az európai parlamenti választás, amely esélyt kínál arra, hogy Brüsszelben végre lecsapoljuk a mocsarat.
A jövőnk ellen készülő liberális merényletet csak a jobboldali erők összefogásával hiúsíthatjuk meg.
A nyugati világ egésze szempontjából különösen jelentős fordulópont lenne, ha az amerikaiak 2024-ben ismét realista, a béke pártján álló vezetők kezébe adnák országuk irányítását, mert a Biden-adminisztráció nem csak az Egyesült Államokat vezeti a szakadék felé, hanem az egész Nyugatot is ebbe az irányba tereli. Ahogy a woke, úgy az amerikai baloldal által generált háborús pszichózis is megfertőzte a nyugati eliteket és már ritkán randevúznak a valósággal.
Oroszország agresszor és súlyosan megsértette a nemzetközi jogot, ezért ki kell állni Ukrajna területi integritása mellett még akkor is, ha az elnökük a hírek szerint Magyarország energiabiztonságát fenyegeti.
De hogy stílszerű legyek, se uráli, se brent típusú olajat nem kell önteni a tűzre: a szankciók nem kényszerítik térdre Moszkvát, cserébe Európa gazdasága lejtmenetbe kerül, ráadásul proaktív úttörő módjára dolgozunk egy orosz–kínai tengely létrehozásán. Ez senkinek sem érdeke a transzatlanti közösségben, ebben egyetértés volt a budapesti CPAC-en. Sőt ekképpen abban is, hogy aki valóban Európa pártján áll, az a békét szorgalmazza. Az ilyen rendezvények pedig éppen azokat az egyetértési pontokat tudják felmutatni, melyekre a jövő jobboldali építkezése alapozni tud.
– Lesz folytatás? Számíthatunk rá, hogy a jövőben minden tavasszal Budapesten gyűléseznek a világ konzervatívjai?
– Eddig két CPAC-nek adhatott otthont hazánk. És három a magyar igazság – minimum.
Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója beszél a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencia megnyitóján a Bálna Budapestben 2023. május 4-én. A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) a jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi tanácskozása. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
