Egy éve debütált a XII. kerület programja, a Zöld recept, amelynek lényege, hogy az orvosok gyógyszerek helyett azokat a szabadtéri aktivitási formákat vagy ajánlott sporttevékenységeket írják fel rá, amelyek a beteg állapotának fenntartásában vagy javításában jótékony szerepet játszhatnak.
A koncepciót a világ számos pontján alkalmazzák már sikerrel a gyógyításban és a prevenció területén egyaránt, jó példa erre Új-Zéland, ahol a szemléletnek hála a születéskor várható élettartamlistán negyven hellyel és 5,7 évvel járnak előttünk.
– Igyekszünk, hogy minél mélyebb gyökereket verjen ez a szokás a kerületben és azon kívül is. Nem titkolt szándékunk, hogy az időseknek és a családoknak minél több közösségi időt adjunk. Az együtt töltött idő ugyanis legalább annyira fontos, mint a sport és a természetben töltött idő – fejtette ki Pokorni Zoltán. A Zöld recept tapasztalatairól szóló konferencián a kerület polgármestere arra buzdítja az ország összes polgármesterét, keressék fel az önkormányzatukat bizalommal, hogy a Zöld recept minél több helyre eljusson, hiszen a program által jelentős változást érhetünk el a lakosság általános egészségügyi állapotában és az életminőségben egyaránt.
A program eddigi tapasztalatairól Lovas László, a kerület egyik felnőtt háziorvosa elmondta, ez idáig körülbelül száz Zöld receptet írt fel, többségében idősebb, 65 év feletti hölgyeknek, de persze akadnak jócskán férfiak is, akik hamar beillesztették az életükbe.
– Az egyik betegem nemrég írt egy levelet, amiben ez áll: „Kedves doktor úr! Húsvét után kezdtem el úszni, hetente háromszor két kilométert, nyolcszáz kalóriát használok fel, testzsír csökkent, helyette izom épül, gyógyszereket eldobhatom? Köszönök mindent!” – idézte a háziorvos a páciense tapasztalatait. – Azt hiszem, ez mindent elmond, milyen hatóereje van annak, ha valaki képes beépíteni a mozgást az életébe, és még ha nem is tudja eldobni az összes gyógyszerét, abban biztos lehet, hogy jelentősen javul majd az életminősége.
Mihók Barbara ökológus, mentálhigiénés szakember is megerősítette: a természet közelsége, az ott töltött idő és a fizikai aktivitás miatt javulnak az életkilátások, az életminőség, ezáltal csökken az ellátórendszerekre nehezedő terhelés is, az egészségügy évente több száz milliárd forintot spórolna meg, ha az emberek a fizikai aktivitást beépítenék az életükbe.
„A mentális egészség krízisének korát éljük, a magyarok mentális állapota igen aggasztó, minden tizedik ember küzd valamilyen mentális zavarral, vagyis a lakosság 15 százaléka érintett, hétszázezer fő súlyos depresszióban szenved, amelynek kezelése évente 362 milliárd forintba kerül. Ezzel a helyzettel kezdenünk kell valamit, a természet pedig tökéletes megoldást kínál, hiszen egy ingyenesen elérhető gyógymód.”
Mihók Barbara arra is kitért, hogy az elmúlt években egyre több publikáció jelent meg a tudományos örökben, miszerint a természet és a mentális egészség kapcsolata nagyon szorosan összefügg. – Számos tudományos adat van már arról, hogy a mozgás és a természet a fizikai egészségünk mellett a mentális, kognitív funkciókat is javítja, a mentális betegségek kezelésére számos alkalommal használják kiegészítő terápiaként az ökológiai terápiát. A természettel való kapcsolatunk tehát növeli a pszichológiai jólétünket – magyarázta a szakember, majd azzal folytatta:
Egy nemrég megjelent német kutatás szerint a mentális egészségünk alapját adja az is, hogy mennyire sokszínű körülöttünk a természet, vagyis minél gazdagabb a természeti környezetünk, annál jobb a lelki világunk is.
A természet közelsége és az ott eltöltött idő valódi gyógyszerként hat még az olyan súlyos betegség esetében is, mint a demencia. Fekete Márta orvos és egészségügyi közgazdász ennek kapcsán egy olyan kutatás eredményeit ismertette, amelyből jól látszik, megéri időt szánni arra, hogy a természet a mindennapjaink része legyen.
– A gyógyítás nemcsak azon múlik, hogy beadunk egy pirulát, ami hat. Egy általam végzett kutatásban demens betegeket és az őket gondozókat vizsgáltuk. A gondozókat megkértük, hogy heti néhány alkalommal menjenek el sétálni a beteggel. A gondozóknak azt kellett értékelnie, hogy milyen volt a hangulatuk a séta előtt, alatt, majd után. Minden esetben arról számoltak be, hogy a természetben való időtöltés miatt sokkal nyugodtabbak lettek, feltöltődtek és türelmesebbek voltak a demenciában szenvedő betegekkel is. De a demenciával diagnosztizáltakra is pozitív hatással volt a szabadban való időtöltés, az egyik beteg úgy fogalmazott: az a legjobb viszonyom, a természet nem sérteget engem, nem sértegetem őt – foglalta össze az orvos.
Lacza Gyöngyvér, a Testnevelési Egyetem rekreációs tanszékvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy szó szerint élet-halál kérdése, hogy a magyar lakosság aktivizálja magát.
„Jelenleg a lakosság 59 százaléka inaktív. Az ajánlott heti 150 perc fizikai aktivitást sem teljesíti a felnőtt lakosság több mint fele. A rendszeresen sportolók négy százalékot tesznek ki, mindössze a lakosság 21 százaléka mozog heti egy-két alkalommal. Emiatt viszont dobogósok vagyunk az elhízásban, az emberek hatvan százaléka túlsúlyos. A fizikai aktivitás hiánya olyan mértékű problémát jelent, hogy a legmagasabban jegyzett kockázati tényező lett”
– fejtette ki a tanszékvezető, aki viszonyításképp hozzátette: a finnek 71 százaléka aktív.
A rekreációs szakember elmondta: az életmód felelős – 42 százalékban – a várható élettartamért. – Városi, beszűkölt, túlfogyasztó és túlterhelt társadalom vagyunk. Ideje felállni, és divatba hozni a mozgást, a természetbe járást, már csak amiatt is, mert az ezzel kapcsolatos eredmények soha nem látott változást hozhatnak: a mozgás beiktatásával az inaktívak várható élettartama meg fog növekedni, az életminőségük nagyságrenddel javul, az egészségügyi kiadások pedig háromezermilliárd forinttal csökkennének – foglalta össze Lacza Gyöngyvér.
