– Jó látni, hogy Magyarországon előbb vagy utóbb minden a helyére kerül. Ez az emlékmű is. Kilencven évvel ezelőtt, ahogy hallhattuk: a megyében először a hevesiek, az önök ősei emelték. Majd jöttek a kommunisták, az internacionalista kommunisták, ledöntötték. És önök most itt újra visszaállítják. A hevesi országzászló így hát oda kerül, ahol a hevesiek szívében mindig is volt: fel, magasra! Méltóbb módon aligha ünnepelhetnénk június 4-ét, a nemzeti összetartozás napját – mondta a hevesi országzászló avatási ünnepségén Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára.
A trianoni békediktátumról szólva az államtitkár felidézte:
„Tiport rajtunk tatár, oszmán, német, szovjet. De ki gondolta volna, hogy a legnagyobb csapást épp azoktól kapjuk, akik a demokrácia, a jogállamiság, a szabadság, egyenlőség, testvériség, az emberi jogok, a nemzeti önrendelkezés prófétáinak mondták magukat. És bizony mondják mind a mai napig. Attól a Nyugattól, amelyet a déli és keleti támadásokkal szemben pajzsunkkal védtünk, miközben a kereszténységnek hajlékot készítettünk nemzedékről nemzedékre".
A súlyos veszteségek felsorolását követően Nagy János azt hangsúlyozta: Trianon tragédiája és az ahhoz vezető út arra figyelmeztet bennünket, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. Gyenge országnak is lehet igazsága, de igaza nem lesz soha. Mert aki gyenge, azt nem az asztalhoz hívják meg, hanem fölteszik a menüsorra. A gyengéknek végül mindig az a sors jut, hogy szoros házi őrizet alatt, minél hamarabb és zokszó nélkül átvegyék a rájuk kimondott ítéletet. Mi, magyarok soha, soha többé nem engedhetjük meg a gyengeség luxusát. Az igazsághoz erő kell. És ezt az erőt nekünk kell összegyűjteni – emelte ki a politikus.
Hozzátette: vannak, akik azt gondolják, hogy valamilyen távoli erőközpont erkölcsi kötelességének eleget téve majd kölcsönadja a bicepszét. Azt az erőt azonban, amely megvédhet minket, nekünk, magunknak, magunkért kell megteremtenünk. 2010 óta ezért és ezen dolgozunk.
De hol és miben kell nekünk erősnek lennünk? – tette fel a kérdést Nagy János. Mint sorolta: erősnek kell lennünk mindenekelőtt politikai értelemben.
Egy szív, egy lélek, egy akarat. A nagy nemzeti ügyeinkben kell hogy legyen olyan egyetértés, olyan egység, amely aztán megszüli a szükséges politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális önrendelkezési formákat, melyek keretet adnak majd az életünknek.
Az államtitkár szerint erősnek kell lennünk gazdaságilag is: válságálló, munkaalapú gazdaságra van szükségünk. Ahol az, aki dolgozik, az nemcsak eszik, de folyamatosan lép is egyet előre. Éljen akár Zalában, Csongrádban vagy éppen itt, Hevesen. És muszáj beszélnünk róla, de nekünk
erősnek kell lennünk katonailag is, szükségünk van egy erős magyar honvédségre – hangsúlyozta az államtitkár.
Nem azért, mert Magyarország ne állna teljes mellszélességgel a béke mellett, hanem azért, hogy a békét meg tudjuk őrizni – fűzte hozzá. – A békéhez ugyanis erő kell. A Trianon előtti zűrzavar egyik legnagyobb tapasztalata: azt az országot, amelyik nem tudja saját magát megvédeni, azt mások sosem fogják.
És erősnek kell lennünk szellemileg is. Szükségünk van, és szükségünk lesz minden bátorságunkra – mutatott rá Nagy János.
Tudjuk: az erő bátorság nélkül olyan, mint fejsze nyél nélkül. A mi fejszénknek pedig ezer év alatt kifaragott, bivalyerős nyele van, ezért tudunk kiállni nemzeti érdekeinkért minden fórumon – fogalmazott az államtitkár.
– Ha kell, a brüsszeli asztaloknál, ha kell, a kárpátaljai magyar testvéreink érdekében. Ez a bátorság segít abban is, hogy kezet tudjunk nyújtani Közép-Európa valamennyi népének. Mert ne legyen tévedés: Európának ezt a szegletét csak együtt tudjuk naggyá tenni újra, de csak akkor, ha nem engedjük, hogy Közép-Európa sorsáról megint mások döntsenek – szögezte le Nagy János.
Kifejtette:
Ezért van az is, hogy a ránk zúduló támadások ellenére is meg fogjuk védeni mindazt, amit az elmúlt tizenhárom évben közösen elértünk. A nemzet határokon átívelő újraegyesítésétől a munkaalapú gazdaságon, a rezsicsökkentésen és a családközpontú politikán át a magyarbarát külpolitikáig.
Arra kérte a hallgatóságát, hogy támogassák ezekben a célkitűzésekben Magyarország kormányát.
Végezetül azt kívánta a hevesieknek, hogy ez az országzászló legyen egy mementó, egy intő jel, egy égre mutató ujj; amikor fölnéznek rá, ne csak az ezeregyszáz éves dicsőségünket lássák, de az is jusson eszükbe, hogy csak az lehet a miénk, amit meg is tudunk védeni.
– Adja Isten, hogy a hevesieknek még sok-sok nemzedéke tudjon így, felemelt fejjel, felemelt szívvel, előre tekintve járni. Isten óvja Magyarországot! – zárta szavait Nagy János.
Borítókép: Nagy János (Forrás: Facebook)
