– Még sosem jártam korábban olyan kiállításmegnyitón, amelynek egy étterem adott otthont és ahol a tárlatvezetés a vacsorázó vendégek között zajlott. Izgalmas volt látni, hogy a rendszeres galérialátogatók mellett így azok is részesei voltak az eseménynek, akiktől eddig távol állt a művészet bármely formája.
Kosztyu Marianna: A The ArtSommelier különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem egy állandó, fix galériában állítjuk ki a művészeink alkotásait: amolyan utazó galériánk van, ami azt jelenti, hogy Budapesten, vidéken és külföldön is olyan helyek – luxushotelek, elegáns éttermek, magánklinikák és egyéb intézmények – tulajdonosai keresnek meg minket, ahol örömmel látják a művészetet és üres falaik „felajánlásával” támogatják a művészeket.
Bányai Zsuzsanna: Bár sokszor nem könnyű, de azzal, hogy nem egy állandó galériában vagyunk jelen, sokkal több játékosságra van lehetőségünk: megtalálni a tökéletes helyszínt és üres falakat a művészeinknek, megteremteni egy lazább, közvetlenebb közeget, amely a „kívülállókat” is megszólítja. Hiszen nézzünk csak körbe: itt vagyunk egy étteremben, a falain fantasztikus művekkel, amelyeket mintha ide terveztek volna. A művészet belesimul, részévé válik egy teljesen hétköznapi helyzetnek, ezáltal azokhoz is eljut, akik nem járnak galériákba. Olyan közönséget építünk, ahol a műkedvelők mellett azok is komfortosan érzik magukat, akik korábban kulturális eseményeket maximum Facebook-hirdetéseken láttak.
A The ArtSommelier tehát egyfajta hídként is funkcionál; nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a kiállításokon egyre többen vannak olyanok is, akik „kívülről” érkeztek és most ízlelgetik a művészet vagy a kultúra izgalmas világát, mégsem feszengenek azok között, akik évtizedek óta műgyűjtők és rendszeres galérialátogatóként vannak már jelen.
– Önök is „kívülről” kerültet a művészet vonzáskörébe?
K. M.: Több mint tíz éve már annak, amikor Weiler Péter képzőművész megkért, hogy segítsem őt az értékesítésben, holott már akkor is egy ismert művész volt, de mint a legtöbb alkotó, ő sem szeretett a pénzzel foglalkozni. Bár közgazdászként végeztem, először ódzkodtam, másfelől azonban vonzott is a művészvilág, így igent mondtam. Az én történetem innen indult.