Ellenállóbb lett hazánk a spekulációkkal szemben

A gazdaság területén is az adatalapú elemzésekkel, kutatásokkal és szakvéleményekkel tudunk hasznos munkát végezni – mondta lapunknak Vukovich Gabirella annak kapcsán, hogy a Nézőpont Intézet gazdasági kutatásokat is készít a jövőben. Mint mondta, többek között elemezni fogják a hazai és nemzetközi gazdasági statisztikákat és a nemzeti tőke működését is.

Fotó: Teknos

– Miért döntött úgy a Nézőpont Intézet, hogy mostantól gazdaságkutatási tevékenységet is végeznek?

– A gazdaságkutatás területén évtizedeken keresztül balliberális hegemónia volt hazánkban, de a 2006 utáni gazdasági válság ezt is magával sodorta. Azóta több intézet is megjelent a nemzeti oldalon, amelyek geopolitikai, makrogazdasági megközelítésben vagy éppen vállalati oldalról nagyon izgalmas elemzéseket adnak közre. Kutatható terület azonban van bőven. Mi arra törekszünk, hogy adatalapon vizsgáljuk például a fogyasztási trendeket, értelmezzük a hazai és nemzetközi gazdasági statisztikákat, de elemezni fogjuk a közpénzek felhasználásának hatékonyságát, a gazdaság fehérítésének az eredményeit vagy a nemzeti tőke működését is.

– Mint említette, a gazdaságkutatás hagyományosan baloldali műfaj. Miként tud ebben változást elérni a Nézőpont Intézet?

– A Nézőpont Intézet nem csupán agytröszt, hanem adattröszt is, ami statisztikusként különösen szimpatikus benne. Ahogy eddig a politikai témákban, úgy mostantól a gazdaság területén is az adatalapú elemzésekkel, kutatásokkal és szakvéleményekkel tudunk hasznos munkát végezni. 

Munkánk során nem a baloldali teoretikusokkal akarunk vitatkozni, hanem a tények ellenében megfogalmazott véleményekkel. Valóságpártiak vagyunk, minden elemzésünk mögött eddig és ezután is megbízható adatok lesznek.

– Mikor jelenik meg az első gazdasági elemzésük, és mi lesz a témája?

– A háború bizonytalansága, a csökkenő beruházások, az energiaválság és a sok sebből vérző szankciós intézkedések mind ártottak az európai és benne a magyar gazdaságnak, amelynek következménye a sok év után megugró infláció volt. Az első kutatásunkban a magyarországi háztartások fogyasztási szokásait vizsgáljuk kérdőíves kutatás segítségével. Célunk, hogy számszerűsíteni tudjuk a magyarok pénzügyi helyzetét, kiadásainak típusait és várakozásaikat. Adataink az átlagos magyar háztartás helyzetéről fognak sok érdekességet elárulni az inflációs fordulat pillanatfelvételeként.

– Miért döntött úgy, hogy a Központi Statisztikai Hivatal vezetése után a Nézőpont Intézetnél folytatja és belevág egy új projektbe?

– Tizenhárom évig voltam a KSH elnöke, azonban idén lejárt a második mandátumom. Váltani kell, de teljesen visszavonulni nem. Ha az embernek van tudása, tapasztalata, kapacitása, akkor ezeket hasznosítani kell az ország érdekében. A Nézőpontot olyan intézetnek látom, amelyik az ország érdekében tud tevékenykedni és eredményeket felmutatni. Az adatalapú gondolkodás és elemzés ­amúgy is a szakterületem. Ugyanakkor ennél is többről van szó, az intézet 2006-os megalakulása után néhány évig szakértőként segítettem a munkáját, így valójában visszatérek a Nézőponthoz.

– Rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van Magyarország és egész Európa. Mikor várható, hogy ez megfordul és elkezdődik a gazdasági növekedés?

– Vannak optimizmusra okot adó jelek, hiszen az országgal korábban nem túl barátságos IMF is a napokban tette közzé, hogy nemcsak növekedést, hanem a V4-ek legnagyobb gazdasági bővülését várja Magyarországon a 2023-as évre. De óvatosnak kell lennünk, hiszen valóban a veszélyek korában élünk. Nem elég, hogy a koronavírus-járvány után az orosz–ukrán konfliktus nehezítette meg nemcsak hazánk, hanem a nemzetközi gazdasági környezet talpra állását, néhány napja már a kiújult izraeli konfliktus és annak egyelőre beláthatatlan gazdasági következményei jelentenek bizonytalanságot. Magyarország megtehet mindent, hogy enyhítse a mások által okozott károkat, de tudomásul kell vennünk, hogy kitettek vagyunk a nemzetközi gazdaságnak és a külpiacoknak. 

Ezzel együtt nem vagyok teljesen pesszimista, de nyilvánvaló, hogy egy nehezebben kezelhető gazdasági helyzet alakulhat ki.

– Az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent a hazai infláció, de még nincs tíz százalék alatt. Teljesülhet, amit a kormány ígért, hogy az év végére egy számjegyűre csökken az érték?

– Ma már komoly gazdaságkutató nem kérdőjelezheti meg, hogy egy számjegyűre mérséklődik az év végére az infláció. Egyrészt hatnak a gazdaságpolitikai lépések, másrészt a bázishatás mértéke is csökken. Mindez jó jel az egész gazdaság és a lakosság számára is, mert így a jövőre meghirdetett, gazdasági növekedést serkentő programnak megvannak a feltételei. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a külső tényezők változatlanul fontosak. A háborús konfliktusok kihatnak az energiaárakra, a drága energia pedig emeli az infláció szintjét.

– Melyek azok a kormányzati intézkedések, amelyek hozzájárultak az infláció csökkenéséhez?

– Az áremelkedésnek több forrása volt, s ezek alapos elemzése kellett a megfelelő intézkedésekhez. Az energiaárak emelkedése ellen ársapkával és az extraprofitok megadóztatásával tudott védekezni a kormány. Több nemzetközi és hazai elemzés azt is megállapította, hogy részben profitvezértelt inflációval állunk szemben, vagyis az árverseny ösztönzése, az ellenőrzések szigorítása az árspekuláció letörésére, valamint az árfigyelő rendszer, amely a vásárlókért folytatott versenyre kényszerítette a boltokat, mind hozzájárult az infláció lassulásához.

– Az infláció kapcsán vita alakult ki a Magyar Nemzeti Bank és a kormány között. Ebben a vitában melyik félnek van igaza?

– Mindkettőjüknek. Ha két fél vitázik, az mindig jó, mivel felszínre hoz érveket és új gondolatokat. Az MNB és a kormány közötti vita konstruktív, hiszen azzal előre lépünk a cél, az infláció letörése felé. A nemzeti banknak megvannak azok a törvényben rögzített feladatai, amelyekkel az infláció ellen tud küzdeni, míg a kormánynak egy ennél szélesebb gazdaságpolitikai paletta áll a rendelkezésére, hogy különböző intézkedésekkel befolyásolja a gazdasági folyamatokat. Mindkét szereplő fontos, és az eredmények, ha úgy tetszik, az adatok azt bizonyítják, jól kiegészítik egymást.

– Várható, hogy csökken a magyar államadósság mértéke?

– Egészen biztos, hogy csökkenni fog. Ez egy nagyon régi célja a kormánynak. 2010-ben 80 százalék fölött volt Magyarország GDP-arányos államadóssága, ami 2019-re 65,3 százalékra csökkent. A pandémia idején a legtöbb európai országhoz hasonlóan átmenetileg Magyarországon is megemelkedett az államadósság, azóta azonban ismét folyamatosan csökkenő pályán van. Mindez nagyon komoly eredmény, hiszen ezzel párhuzamosan a vállalkozások és a háztartások nehézségeivel is szembe kellett néznie a kormánynak. Kevesen tudják, hogy ma a szomszédos Ausztriában, de sok más európai országban is magasabb az államadósság, mint Magyarországon. 

A csökkenő trend mellett az is nagyon fontos, hogy a magyar állam adóssága egyre jelentősebb részben van a hazai vállalkozások és állampolgárok kezében, illetve hogy az államadósság háromnegyede forintalapú, azaz Magyarország ellenállása egy spekulációs támadás esetén sokkal erősebb lehet.

– Milyen hatással lesz a gazdaságra, ha Magyarország hozzájut az őt megillető EU-s forrásokhoz?

– Mindig hasznos a fejlesztések, beruházások szempontjából, ha bővülnek az erre fordítható források, főleg, ha a nekünk eleve járó forrásokról van szó, és ha azok kiszámíthatóan érkeznek. A politikai vitákban sokszor úgy tűnik, mintha hazánkban egyetlen euró­cent sem lenne elérhető. Valójában a mezőgazdasági alapokhoz való hozzáférés biztosított, a gazdák megkapják azokat az uniós forrásokat, amik járnak nekik. A brüsszeli döntéshozók a koronavírus utáni helyreállítási forrásokat és a kohéziós alapok egy részét tartják vissza ideológiai és politikai okokból. Öröm az ürömben, hogy Magyarország megtalálta a megfelelő választ, s az előlegek kifizetésében csoportelső lett. Mivel az uniós források visszatartása politikai ügy, amelyben politikai kompromisszumra van szükség, egy gazdaságkutató kevés a pontos előrejelzéshez. Én mégis óvatosan optimista vagyok, még mindig bízom benne, hogy az uniós adminisztráció előbb-utóbb felismeri, hogy Magyarország már teljesítette a kifizetések feltételeként szabott követelményeket…

Megkerülhetetlen szereplők

A Nézőpont Intézet 2006-ban alakult, a jobboldal azóta utolsó választási veresége után, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgásakor. A rendszerváltozás óta dolgozó Századvég Alapítvány mellett gyors és pontos elemzéseivel hívta fel magára a figyelmet. A fiatal politológusok által indított konzervatív startup tapasztalt szakemberek segítségére támaszkodhatott, többek között Cséfalvay Zoltán későbbi államtitkár és Vukovich Gabriella, a KSH 2010 és 2023 közötti elnöke is bábáskodott az induláskor. Az intézet vezetője az alapítástól Mráz Ágoston Sámuel, tulajdonosa Győri Tibor. Kezdetben aktuális politikai elemzéseket és szakpolitikai tanulmányokat készítettek, amelyek fontos és a nyilvánosságban korábban elhallgatott adatokkal írták le a Gyurcsány-korszak politikai és gazdasági válságát, majd 2007-től közvélemény-kutatásokat is készítenek. E kutatások nemcsak a választások előtt adtak és adnak pontos képet az esélyekről, de az illegális migrációtól az ukrajnai háborúig számos alkalommal rámutatnak a magyar társadalom valódi többségi álláspontjára. Az elmúlt tizenhét évben a nemzeti-konzervatív szellemi holdudvar egyik megkerülhetetlen szereplőjévé vált a Nézőpont Intézet, amely most tevékenységi körét a politikai elemzések és közvélemény-kutatások mellett a gazdasági elemzésekre is kiterjeszti.

Borítókép: Vukovich Gabriella (Fotó: Teknős Miklós)