Némelyek megsiratták, mások csöndesen búcsúztatták Mindszenten az ötven éve épült, emblematikus víztornyot. Néhányan viszont a védőtávolság határára kihelyezett kordonokon átjutva próbáltak közelebb férkőzni a helyszínhez, olykor rendőröknek kellett intézkedniük. A legtöbben otthonuk viszonyítási pontjaként emlegették a régi építményt.
Mint mondták:
bármilyen időjárásban, bármilyen irányból látni lehetett a Mindszent fölé magasodó tornyot. Onnan tudták, hogy az otthonuk felé tartanak. A robbantás előtti fél órában egy csapat postagalamb úgy repült újra és újra körülötte, mintha a búcsúköröket tennék meg.
Ám talán az egyik legmegindítóbb az a momentum volt, hogy a most 81 esztendős Orosz János szeme előtt dőlt romba. Ő ugyanis egyike annak a nagyjából harminc embernek, akik egykor három évig építették a víztornyot. Máig emlékszik a nehéz feladat minden részletére – számolt be róla a Délmagyarország.
Az egyik helyi sörözőben még a robbantás után is a toronyról beszéltek a vendégek. A szomorúságot oldva az egyik vendég úgy fogalmazott: ez az esemény legalább rövid időre összekovácsolta az embereket, mindenki ugyanarról beszélt és mindenki ugyanúgy sajnálta, hogy eltűnik.
Az előkészületekről a robbantást végző Detex Kft. ügyvezetője, Horváth László úgy nyilatkozott: hosszabb engedélyezési eljárás után végezhették el a feladatot. Több mint 35 kiló robbanóanyag és ötszáz gyutacs kellett ahhoz, hogy ledőljön a mindszenti víztorony. A négy lábon álló torony három lábát robbantották ki, amely végül egy kivágott fához hasonlóan dőlt el. Az előkészületek során kiválasztották az ötven méter magas építmény dőlésének irányát. Jelen esetben csak egyetlen megoldás jöhetett szóba.
Minden robbantási feladat más. Miután nem látunk be a vasbeton belsejébe, mindig van némi bizonytalanság. De minden a tervezettek szerint zajlott a mindszenti víztoronynál
– hangsúlyozta Horváth László.
