Elképesztő kincseket rejt a Tisza + videó

Hogyan kerültek oda? Miért süllyedtek el?

Amikor olyan extrém alacsony a Tisza vízállása, mint most, akkor előbukkan a folyó szolnoki szakaszán két régi hajóroncs. Hogyan kerültek oda? Miért süllyedtek el? Mikor fedezték fel a hajóroncsok darabjait? A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hírportál felidézte a rejtélyes maradványok történetét.

Számos régészeti kuriózum bukkant már elő az extrém alacsony vízállás miatt a Tiszából. A török kori híd maradványai idén is megmutatták magukat a folyó szolnoki szakaszán, mint ahogyan egy ódon stég lábának megmaradt elemei is láthatóvá váltak a szabadstranddal szemben. Ebbe a sorba illeszkedik az a két hajóroncs, amelyeket pár évvel ezelőtt fedeztek fel Szolnokon.

Az első roncsot még Rigó Gábor, a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanára fedezte fel az intézmény előtti partszakaszon, még 2015-ben. A másodikat pedig évekkel később a vármegyei lap fotóriportere, Mészáros János vette észre a folyóban, nem messze a másik egykori  hajó maradványaitól.

Nem akármilyen járművek roncsai vannak a mederben

A két hajóroncs tehát a Tisza extrém alacsony vízállása miatt ismét megmutatta magát. És hogy milyen vízi alkalmatosságokról is van szó?

Úgynevezett bőgőshajókról, mely a XIX. század egyik kedvelt hajótípusa volt. Nevét onnan kapta, hogy orrtőkéje vége egy nagybőgő nyakára hasonlított. A szolnoki dereglyeleleteken már nincs meg a csavart orr.

A maradványok a víz alatt töltött hosszú idő ellenére azonban ma is egészen kiváló állapotban maradtak meg a Tisza medrében. Egészen addig, amíg a következő napokban várható esőzések miatt megemelkedő vízszint egy időre ismét elrejti majd a roncsokat.

Kézi meghajtású, fából ácsolt hajó volt

Még mielőtt gróf Széchenyi István személyes és hazafias felbuzdulásból Magyarországra is elhozta a gőzhajózás intézményét, a hazai vizeket kézi meghajtású fából ácsolt hajók járták. A legnagyobb magyar a vízijármű-forgalom érdekében a szőke folyó „kiegyenesítése” miatt 1845 őszén a Tisza-völgyi jelentősebb települések elöljáróinál lobbizott, minek eredményeképpen 1846 januárjában megalakult a Tiszavölgyi Társulat. Ezt követően rekordsebességgel indult be a gőzhajózás, a rakományokat szállító fahajók kora leáldozott.

„...Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség…”

Valahogy így jártak azok a dereglyék, a köznyelv által bőgőshajóknak nevezett szállítóhajók is, melyeket a kereskedelem egyre-másra a gyorsabb gőzhajókra cserélt le.

Borítókép: A Tisza alacsony vízállása miatt látható hajóroncs (Fotó: Mészáros János)