A mesterséges intelligenciához való viszonyulásunkat vizsgálta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézete legújabb kutatásukban. A reprezentatív kutatásban arra kereste a választ, hogy mi a magyar emberek általános attitűdje a közbeszédben egyre jobban jelenlévő új technológiai vívmánnyal kapcsolatban, illetve miként vélekednek a mesterséges intelligencia használatáról és kockázatairól egyes alkalmazási területeken – közölte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
A többség szerint kényelmet hozhat a mesterséges intelligencia, de el is veszíthetjük fölötte a kontrollt
Az általános használati szokásokkal kapcsolatban a megkérdezettek 34 százaléka használt már valamilyen generatív MI szolgáltatást, ugyanakkor generációk között jelentős különbség mutatkozik:
míg a fiatalok körében ez az arány 58 százalék, addig a 65 éven felüliek mindössze 14 százaléka élt ilyen megoldással.
Az is jól látható, hogy jelenleg az ingyenesen elérhető MI szolgáltatások a népszerűek, de az összes megkérdezett nyolc százaléka már vett igénybe fizetős szolgáltatást is.
Az emberek szinte egyöntetű túlnyomó többsége gondolja úgy, hogy az emberekkel szemben a robotoknak nincs lelke, se érzelmei (egyaránt 94 százalék), illetve szeretni és szenvedni sem tudnak (93-93 százalék). Valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy a viccet sem érthetik a robotok (79 százalék). Ezen adatokhoz mérten feltűnő, hogy ugyan a hús-vér embereket jellemző emocionális, érzelmi, lelki oldalt nem társítanak a robotokhoz, azonban a megkérdezettek ötven százaléka nem értett egyet azzal az állítással, hogy az emberben lehet bízni, a robotban viszont nem.
A megkérdezettek 47 százaléka nem tudja elképzelni, hogy a robotok öntudatra ébredhetnek, 43 százalékuk szerint ugyanakkor ez megtörténhet. Azt viszont már egyértelmű többség, 59 százalék gondolja (36,5 százalékkal szemben), hogy a jövőben elveszíthetjük a kontrollt a gépek fölött.
A megkérdezettek húsz százaléka lehetségesnek tartja, hogy idővel a robotok az emberekkel egyenértékű tagjai legyenek a társadalomnak, azonban 78 százalék ezt nem tartja elképzelhetőnek.
A megkérdezettek elsöprő többsége, 83 százaléka szerint a mesterséges intelligencia következtében összességében kényelmesebb lehet az életünk. Egyelőre mégis azok vannak többen (ötven százalék), akik inkább kihívásnak élik meg a környezetükben és az életükben az MI okozta változásokat, és kevesebben (41 százalék) tartják mindezt előnynek.
Az MI szakértő és nem társ
A mesterséges intelligencia az utóbbi időben már kiélezte azt a kérdést, hogy életünk mely területein engedjük, engedhetjük át a folyamatok irányítását vagy befolyásolását a technológiának. A megkérdezetteknek azt a kérdést tették fel, hogy mely alkalmazási területeken vennék igénybe a mesterséges intelligencia segítségét.
A számokból kiderült, hogy a megkérdezettek az élet azon területein, ahol az emberi személyiség lényeges, érzelmi-lelki területeit érintő kérdések kapcsán kellhet megnyilvánulni, a robotok helyett embertársaikhoz fordulnának. Az látható, hogy elsődlegesen szakmai kérdésekben (pénzügyek, jog, üzlet) való tájékozódás terén nagyobb a bizalom a mesterséges intelligencia irányába. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos bizalomról árulkodik azonban az, hogy életünk fontos területein jelent meg szakértői segítőként.
Míg a megkérdezettek negyven százaléka elfogadná, ha a hírolvasó vagy a bemondó egy géppel generált emberi kép lenne a képernyőn, addig 57 százalék ragaszkodik ahhoz, hogy ember szerepeljen a műsorban.
Az előző adatokhoz hasonló arányban vannak azok, akik szeretnék, ha algoritmusok készítenék elő a híreket, videókat, amiket olvasásra, nézésre javasolnak (41 százalék), ugyanakkor arra a kérdésre, hogy elfogadnák-e, ha szoftverek olyan híreket, információkat ajánlanának, amelyek az általuk fogyasztottaktól eltérő véleményeket fogalmaznak meg, már a megkérdezettek 57 százaléka válaszolt igennel.
Mesterséges intelligencia a jogban
A mesterséges intelligencia és a jog kapcsolata fontos témakör, mivel az algoritmusok döntéshozatali képessége és lehetséges szabályozói szerepe a témakör különösen fontos kérdései. A megkérdezettek hatvan százaléka szerint (34 százalékkal szemben) egy minden jogszabályt tartalmazó szoftver jobban ismeri a jogot, mint egy ember jogász. Azonban ugyanígy hatvan százalék (szemben 31 százalékkal) gondolja úgy, hogy egy ember jogász még a minden jogszabályt tartalmazó szoftverhez képest is helyesebben alkalmazza a törvényeket. A megkérdezetteknek csupán 17,6 százaléka bízná rá peres ügyekben a bírói döntéseket a mesterséges intelligenciára, míg 78 százalék szerint mindig embernek kellene meghoznia azokat.
Vagyis, ugyan a többség úgy véli, hogy az MI több tárgyi ismerettel és információval bír a jogi szférában, ennek ellenére az egyes konkrét ügyek eldöntését az embertől várja.
Abban az esetben is csak 15 százalék választaná a robotbírót, ha az egy nap alatt, fellebbezési lehetőség nélkül eldöntené az ügyet. 78 százalék inkább az ember bíró egy év alatt meghozott, jogorvoslat útján megtámadható döntésére bízná a jogvitát. A törvények megalkotását is mindössze 12 százalék bízná rá a mesterséges intelligenciára, míg 84 százalék szerint a törvényhozás mindig maradjon emberek kezében.
MI az oktatásban
A kutatásban nem csak az oktatásról általában, hanem különböző oktatási élethelyzetek, illetve egy humán és egy reál tárgy mentén is vizsgálták a kérdéskört.
A magyar társadalom 65 százaléka nem tartja elfogadhatónak, hogy a jövőben generatív MI segítségével készítsenek beadandó dolgozatot a diákok.
Azt, hogy a tanórán az anyagot ne tanár, hanem egy interaktív mesterséges intelligencia adja le, magyaróra esetében hatvan százalék elutasította, és matematikaóra esetében is statisztikai hibaarányon belüli hasonló a mérték (58 százalék). Nagyobb a különbség akkor a különböző óratípusok esetében, amikor az osztályozásra kérdeztek rá: 60,5 százaléka az embereknek utasítja el magyaróra esetében, hogy az osztályozás csupán automatikus tesztek segítségével történjen, matematikaóra esetében az elutasítás mértéke kisebb, 51 százalék. A házi feladatok javítása esetében megint csökken az elutasítás mértéke, 51 százalék utasítja el, hogy a magyarórán feladott házi feladatokat egy mesterséges intelligencia ellenőrizze és javítsa, a matematika házi feladatok esetében ez az arány 43 százalék.
Összességében az látszik, hogy ahogy távolodunk az osztálytermi oktatási környezettől, annál inkább növekszik a mesterséges intelligencia elfogadottsága az oktatásban, és csökken az elutasítás mértéke.
Emberi és gépi alkotások
A különféle tartalmakat (szöveg, kép, hang) előállító mesterséges intelligencia alkalmazások új kérdésekkel szembesítenek minket az alkotómunka és a létrejött alkotások megítélése terén. A felmérésben azt vizsgálták, hogy hol és hogyan érzékelnek különbséget a megkérdezettek a kizárólag emberi alkotómunkával, illetve a gépi közreműködéssel készült alkotások között.
A megkérdezettek 55 százaléka kevésbé értékesnek tartja azt a képet, amit a festő egy szoftver segítségével utólag módosított (például Photoshoppal). 41 százalék nem tartja relevánsnak ezt a különbséget a kép értékessége szempontjából. A megkérdezettek 58 százaléka (szemben 39 százalékkal) tart attól, hogy az MI alkotásba való bevonása a kulturális tartalmak színvonalának csökkenésével járhat.
A megkérdezettek elsöprő többsége, 85 százaléka jobban védené az emberi kreativitás alkotásait, mint a gép által készített termékeit. Nyolcvan százalék eleve fontosnak tartja, hogy adott alkotás esetében megismerhető legyen, hogy nem ember, hanem mesterséges intelligencia alkotta.
A válaszadók nagy része szerint fontos, hogy a különböző alkotásokat ember és ne gép készítse. Ez a szakdolgozat esetében 83 százalék, a versnél 79 százalék, a regény írásánál 77,5 százalék, az imádság esetében 74 százalék, a hosszabb elemző cikkeknél 68 százalék, míg az újságcikkek esetében 49,5 százalék.
Az utolsó két adathoz kapcsolódóan ismét jól látható, hogy kisebbségben vannak azok, akik fontosabbnak tartják, hogy a rövid cikkeket emberek írják, és ne gépek, ellenben egy hosszabb, elemző írás esetében már több, mint kétharmaduk az emberektől várja a tartalom előállítását.
Ezek az adatok is azt mutatják, hogy azokon a területeken, ahol az emberi tényezőnek fontos szerepe, hozzáadott értéke van, a többség a humán szereplő meglétét nélkülözhetetlennek tartja.
A megkérdezettek csupán 25 százaléka tekintené sajátjának a generatív MI használatával létrehozott tartalmat, 71 százalék viszont nem.
Mesterséges intelligencia a munka világában
A mesterséges intelligencia társadalmi hatásairól szóló diskurzus kiemelt kérdésköre, hogy a legújabb gépi technológiák hol és milyen mértékben képesek még hatékonyabban támogatni, vagy adott esetben akár kiváltani az emberi munkát.
A megkérdezettek 22 százaléka már használt a munkájának ellátásához mesterséges intelligenciát, 77 százalék azonban még nem.
Azok között, akik igénybe vették az MI-t, negyven százalékuk legalább heti rendszerességgel használja.
A megkérdezettek 61,5 százaléka szerint az MI inkább lehetőséget jelent a saját munkájában, míg 23 százalék inkább veszélyt lát benne. Érdekes az egyes korosztályok hozzáállása is az MI-hez: míg a fiatalabb korosztály (18–35 évesek) 75 százaléka lát lehetőséget a gépekben, addig a 65 éven felettiek esetében ez az arány csak ötven százalék.
