A híradások előre jelezték a cianidszennyezés érkezését, de a halászok kezdetben nem vették komolyan a fenyegetést. A pánikhangulat úgy fokozódott, ahogy jöttek az újabb és újabb híradások, és látták, hogy mire számíthatnak. A szennyezés idején magas vízállás segített hígítani a mérgező anyagokat, de a károk így is hatalmasak voltak. A halállomány nagy része elpusztult, különösen a sekélyebb részeken. A halmentési akciók során a túlélő halakat hullámterekről mentették vissza a folyóba, hogy megpróbálják megóvni, ami még megmenthető volt.
A portál két algyői halásszal, Belovai Jánossal és fiával idézte fel a történteket.
Nem lehetett felkészülni a ciánszennyezésre. Nem tudtuk komolyan venni, mert annyira messze volt, és nem volt még rá korábban példa, ezért nem aggódtuk még túl magunkat rajta. Amivel még nem találkoztál soha, attól nem nagyon tartasz
– így foglalta össze érzéseit ifj. Belovai János, algyői halőr és halász, aki 17 éves volt 2000-ben, a tiszai cianidszennyezés idején.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!