Egyre kevesebb víz érkezik az országba, az államtitkár elárulta, mit lép erre a vízügy

Közel két év alatt összesen 60 százalékkal fog nőni a vízügyi igazgatóságoknál dolgozók bére, amelyet átlagosan 30 százalékkal már tegnaptól megemeltek – mondta el lapunknak V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára. Hangsúlyozta: paradigmaváltás várható a vízügyben, szorosabbá fog válni az együttműködés az agráriummal és a területfejlesztéssel. V. Németh Zsolt beszélt arról is, hogy a Nemzeti Vízművek megalakulásának köszönhetően a korábban veszteséges szolgáltatók nyereségessé váltak, valamint arról, hogy miért volt sikeres tavaly az árvíz elleni védekezés és milyen további fejlesztésekre lehet számítani ezen a területen.

– Felvetődött, hogy az árvíz idején hazánkba érkező vízmennyiséget valahogyan készletbe kellene venni vagy vissza kellene tartani, és pél­dául aszály esetén felhasználni. Milyen lehetőség van erre?
– Paradigmaváltásra van szükség, hiszen az árvízvédelmi rendszerünk arra épült ki, hogy mentesítsen bennünket a veszélytől a víz elvezetésével. 

Az viszont tévhit, hogy a Dunán lefolyó csúcsközeli árvízből a Tisza vízgyűjtő területén a következő nyárra öntözővizet tudunk nyerni. Ez lehetetlen, mert ellentmond a fizika törvényeinek.

Alaptétel, hogy a vízügynek önmagából eredeztethető vízgazdálkodási érdeke nincs, a vízügy szolgáltat. Az elkövetkező időszak kulcskérdése, hogy miként tudunk együttműködni az egyes ágazatok szereplőivel és hogy mit tekintünk sikernek. Öntözzük a lehető legnagyobb területet, vagy érjük el a lehető legnagyobb hozzáadott agrártermelési értéket, netán a lehető legnagyobb talajvízszint-emelkedést a víz visszapótlásához? 

Ezeken kívül felmerülnek tulajdonjogi és tájhasználati kérdések is, hiszen a víz nem a birtokhatár mentén folyik. A „Vizet a tájba!” program keretében többnyire nem tudjuk elhelyezni a vizet állami területen. Ezért szükséges kidolgozni egy agrártámogatási rendszert is ennek kezelésére. A régi vízjárta területen ugyanis most mezőgazdasági termelés folyik.

– A mezőgazdasági célú öntözés területén továbbra is vannak felelősségi körök, amelyek a vízügy és vízvédelem többi részével ellentétben nem kerültek az Energiaügyi Miniszté­riumhoz. Milyen az együttműködés az agráriummal?
– Valóban a vízmegtartásnak vannak olyan elemei, amelyek agrártechnoló­giai kérdések, ezeket nem lehet a vízügy hatáskörébe vonni. Céljaink közt szerepel, hogy a már meglevő, öntözésre és belvíz elvezetésére is alkalmas csatornáinkat a lehető legjobb állapotba hozzuk. 

Az agrárium elsőbbséget élvez, ezért szeretnénk a szereplőivel szorosan együttműködni, ahogy a Közigazgatási és Területfejlesztési Miniszté­riummal is az önkormányzatok részvétele miatt. 

Emellett létrehoztunk egy tárcaközi bizottságot az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, a Magosz és az agrárkamara bevonásával.

– Milyen intézkedéseket sikerült tenni eddig a Kvassay Jenő-tervben is szereplő vízvisszatartás fokozására és vizeink még hatékonyabb hasznosítására?
– Számos beruházásba fogtunk a korszakváltás szellemében, például elkészült a Vének és Gönyű közti torkolati műtárgy, amely megakadályozta a Mosoni-Duna visszaduzzasztását Győr irányában. Ugyanennek a műtárgynak azonban vízvisszatartási szerepe is van. Ebből látszik, hogy a vízügy már korábban elkezdett odafigyelni a vízvisszatartás jelentőségére. Emellett az állam számos civil kezdeményezést vagy településfejlesztési programot támogat, például kis patakoknál duzzasztással is sikerült már javítani a mikroklímát. 

Célunk, hogy ez a szemlélet elterjedjen, mert vissza kell adnunk a tájat a víznek és a vizet a tájnak.

– A Vizet a tájba! program a felszín alatti vízkészletek rehabilitáció­ját és az ott tárolt készletek növelését célozza. Hogyan áll jelenleg ennek a megvalósítása?
– A Nyírség már félsivatagos területnek minősül, ezért az ott futó Vizet a tájba! program mintaprojektnek tekinthető, az innen szerzett tapasztalatokat pedig máshol is hasznosítani fogjuk. Nemcsak arról van szó, hogy öntözünk a visszatartott a vízből, ami a környező országokból egyre kisebb mennyiségben érkezik, hiszen a vízhozam, például a Tiszán, tíz év alatt 20 százalékkal esett vissza. Legalább akkora közhasznot jelent, ha a visszatartott vízzel növeljük a talaj vízháztartását, a Nyírségben is éppen ez történik. A programhoz megvan a környezetvédelmi engedély, jelenleg az alkalmi vagy állandó tározásra alkalmas területeket választják ki. 

Csatornáink jelentős részét a belvizek levezetésére tervezték. Ötven éve a csatornákat leengedik télen, hogy a hóolvadás ­miatt kialakult belvizeket a csatornahálózat be tudja fogadni, de újabban nem sokat esik a hó. Ezért le kell folytatni azt a vitát, hogy tényleg kiürítsék-e a csatornákat és levezessék-e teljes mértékben a belvizeket, hiszen ma már az aszály jóval nagyobb gazdasági kárt okoz, mint az árvíz. Ez is azt mutatja, hogy a megoldás nem várható csak a vízügytől, együtt kell működni a többi ágazattal.

A vízügy és az agrárium szorosan együtt fognak működni (Fotó: Kurucz Árpád)

– Az aszály sok település vízellátását sújtotta az utóbbi években. Hogyan alakult ez 2024 nyarán?
– A víziközmű-ágazat büszke lehet arra a teljesítményre, amelyet ennek a problémának a megoldásában nyújtott. Egyes nyugati országokban úgy bénított meg turisztikailag frekventált helyeket a vízhiány, hogy nemcsak locsolni nem lehetett, de zuhanyozni sem. 

Hazánkban egy olyan évszakban, amikor a hőmérséklet és a csapadékmentes időszak is rekordokat döntött, állami és önkormányzati víziközmű-szolgáltatók által elrendelt vízkorlátozást nem kellett életbe léptetni.

Ez óriási siker, amiért hatalmas köszönettel tartozunk az ágazat dolgozóinak. Ez is azt mutatja, hogy jól teljesít a magyar víziközmű-ágazat.

– A Nemzeti Vízművek Zrt. közel négy évvel ezelőtt kezdte meg működését, idén pedig már az ország majdnem felén biztosítja a víziközmű-szolgáltatást. Hogyan értékeli az integrációs folyamatot, milyen a kapcsolat a nemzeti és a helyi közműcégek, illetve az önkormányzatok között?
– Sikerként tekinthetünk erre a folyamatra is, hiszen a veszteséges szolgáltatók nyereségessé váltak, továbbá lehetővé vált, hogy a tulajdonosi formától függetlenül a szomszédos vízbázisokat a legoptimálisabban használjuk és a villamos energia közös beszerzésével csökkentsük a költségeket. A nagy szolgáltatói egység hasznosságára Érd esete a legjobb példa, hiszen 2023 végén azért izgultunk, hogy Olaszországból megérkezzen a városba az a két javítóelem, amellyel biztosíthatóvá vált a megszokott ellátás karácsonyra is. 

A nagy költségek miatt egy szolgáltató önállóan nem tud raktárbázist létrehozni arra, hogy tárolja az összes kritikus elemet, de a 17 állami cég együtt már igen. Nemrég adtuk át a Nemzeti Vízművek Zrt. üzembiztonsági raktárát és havária-eszközparkját Szolnokon. Ebben olyan speciális csőhálózati javítóidomok és berendezések, eszközök kapnak helyet, amelyek gyors elérése segítséget jelenthet a vis maior helyzetek hatékony kezelé­sében. Szintén az együttműködést erősíti, hogy felállítottuk az önkormányzati konzultációs tanácsokat, amelyek kapcsolatot tartanak a működtető és a víziközmű-vagyonukról lemondott önkormányzatok között.
– Mely beruházások valósulhattak meg az integrációnak köszönhetően?
– Az elmúlt években mintegy ezermilliárdos fejlesztést hajtottunk végre a víziközmű-szektorban. Tíz év alatt megdupláztuk a szennyvíztelepek számát, most viszont a rekonstrukciókban kell lépnünk. A kivitelezés megindításához szükséges tervezésre egymil­liárd forintot fordítottunk.

– Tavaly új vízdíjakat vezettek be a nem lakossági felhasználók számára. Mit sikerült ezzel elérni?
– Magyarországon 932-féle ivóvíz- és 936-féle szennyvízdíjat számláztak 2023 végén. A különbség 49-szeres, illetve 26-szoros volt a legalacsonyabb és a legmagasabb díj között. Az egységes díjjal egy a vállalkozók számára azonos feltételeket nyújtó igazságos rendszert vezettünk be. A szolgáltatók részére az eltérő önköltségek miatt működtetünk egy kiegyenlítőrendszert, valamint meghatározzuk a rekonstruk­ciókra fordítható összegeket is. Tavaly a közműágazatban mintegy 200 mil­liárd forintnyi fejlesztés zajlott, amelynek nagyjából a felét rekonstrukcióra költötték. Abban bízom, hogy idén már 250 milliárd forint értékű lesz a közműágazatban a fejlesztési tevékenység, és meghaladja a 100 milliárd forintot a régi hálózat rekonstrukciójára fordítható összeg is.

Borítókép: Vissza kell adnunk a tájat a víznek és a vizet a tájnak – fogalmazott az Energiaügyi Minisztérium államtitkára (Fotó: Kurucz Árpád)