Egyre kevesebb víz érkezik az országba, az államtitkár elárulta, mit lép erre a vízügy

Közel két év alatt összesen 60 százalékkal fog nőni a vízügyi igazgatóságoknál dolgozók bére, amelyet átlagosan 30 százalékkal már tegnaptól megemeltek – mondta el lapunknak V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára. Hangsúlyozta: paradigmaváltás várható a vízügyben, szorosabbá fog válni az együttműködés az agráriummal és a területfejlesztéssel. V. Németh Zsolt beszélt arról is, hogy a Nemzeti Vízművek megalakulásának köszönhetően a korábban veszteséges szolgáltatók nyereségessé váltak, valamint arról, hogy miért volt sikeres tavaly az árvíz elleni védekezés és milyen további fejlesztésekre lehet számítani ezen a területen.

– Mi változott azzal, hogy augusztus elsejétől az Energiaügyi Miniszté­rium egységes irányítása alá került a hazai vízügyi ágazat?
– A vízgazdálkodás egy körforgásra épülő, egységes, megbonthatatlan terület, amit nem lehet részekre osztani, ezért hoztuk létre az integrált szervezetet. Egy közös minisztériumba szerveztünk három felelősségi kört: a vízgazdálkodást, a vízvédelmet és a víziközmű-szolgáltatást, amivel a vízügyes társadalom kérését is teljesítettük.

– Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy komoly bérrendezésre számíthatnak a vízügyi ágazat dolgozói. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Január elsejétől átlagosan 30 százalékkal nő a vízügyi igazgatóságok, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság bértömege, ami kilencmilliárd forint többletet jelent, majd 2026-tól újabb 12, 2027-től pedig további 10 százalékkal emelkedik a dolgozók bére. Ez azt jelenti, hogy alig több mint két éven belül 60 százalékkal fog növekedni a bérszínvonal.

A víziközmű-ágazatban már 2024 januárjától 10, majd az év közepén egy újabb 5 százalékos bérfejlesztés volt, ráadásul nemcsak az állami, hanem az önkormányzati cégeknél is.

– Az idei árvízi védekezés sikeresnek bizonyult. Minek köszönhető ez a szakemberek és a lelkes önkéntesek munkáján kívül?
– Magyarország Európa árvizektől legveszélyeztetettebb országa, mivel hazánk területének 23 százaléka fekszik az árvizek szintje alatt, több mint 21 ezer négyzetkilométeren. 

Ehhez a kontinens legkiterjedtebb árvízvédelmi rendszere társul, ami 4357 kilométer hosszú. 

Összehasonlításul: Hollandiában csupán 1500 kilométer védelmi rendszert építettek ki. Ez nálunk történelmi hagyományként alakult így, de fontos elem a magyar vízügy 71 éve változatlan szervezeti rendszere is. A rendszer hatékonyságát segíti továbbá, hogy a vízügyi igazgatóságok működési területe nem a vármegyék határaihoz, hanem a vízgyűjtőkhöz igazodik.

– Az elmúlt években számos beruházás zajlott az árvízvédelemben. Az idei tapasztalatok alapján milyen további fejlesztések szükségesek?
– Az utóbbi években nagyságrendileg 450 milliárd forint értékben fejlesztettünk, például hét Tisza menti árvízcsúcscsökkentő tározót építettünk, de történt fenntartási eszközfejlesztés is 20 milliárd forintból. Most az önkormányzati védvonalaknal kell figyelmet szentelnünk, ezért Esztergomban már épül az új árvízvédelmi rendszer, de számos más helyszínen is részletes vizsgálatra és tervezésre van szükség. Itt olyan településekre gondolok, mint Vác, Kismaros, Dunaszekcső, Dunabogdány, Kisoroszi, Leányfalu, Kisapostag, Bár és Baja. A Tisza mentén is növeljük az árvízi biztonságot. A jelenlegi fejlesztési ciklusban mintegy 40 milliárd forintnyi beruházást tervezünk a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerén.

– Felvetődött, hogy az árvíz idején hazánkba érkező vízmennyiséget valahogyan készletbe kellene venni vagy vissza kellene tartani, és pél­dául aszály esetén felhasználni. Milyen lehetőség van erre?
– Paradigmaváltásra van szükség, hiszen az árvízvédelmi rendszerünk arra épült ki, hogy mentesítsen bennünket a veszélytől a víz elvezetésével. 

Az viszont tévhit, hogy a Dunán lefolyó csúcsközeli árvízből a Tisza vízgyűjtő területén a következő nyárra öntözővizet tudunk nyerni. Ez lehetetlen, mert ellentmond a fizika törvényeinek.

Alaptétel, hogy a vízügynek önmagából eredeztethető vízgazdálkodási érdeke nincs, a vízügy szolgáltat. Az elkövetkező időszak kulcskérdése, hogy miként tudunk együttműködni az egyes ágazatok szereplőivel és hogy mit tekintünk sikernek. Öntözzük a lehető legnagyobb területet, vagy érjük el a lehető legnagyobb hozzáadott agrártermelési értéket, netán a lehető legnagyobb talajvízszint-emelkedést a víz visszapótlásához? 

Ezeken kívül felmerülnek tulajdonjogi és tájhasználati kérdések is, hiszen a víz nem a birtokhatár mentén folyik. A „Vizet a tájba!” program keretében többnyire nem tudjuk elhelyezni a vizet állami területen. Ezért szükséges kidolgozni egy agrártámogatási rendszert is ennek kezelésére. A régi vízjárta területen ugyanis most mezőgazdasági termelés folyik.

– A mezőgazdasági célú öntözés területén továbbra is vannak felelősségi körök, amelyek a vízügy és vízvédelem többi részével ellentétben nem kerültek az Energiaügyi Miniszté­riumhoz. Milyen az együttműködés az agráriummal?
– Valóban a vízmegtartásnak vannak olyan elemei, amelyek agrártechnoló­giai kérdések, ezeket nem lehet a vízügy hatáskörébe vonni. Céljaink közt szerepel, hogy a már meglevő, öntözésre és belvíz elvezetésére is alkalmas csatornáinkat a lehető legjobb állapotba hozzuk. 

Az agrárium elsőbbséget élvez, ezért szeretnénk a szereplőivel szorosan együttműködni, ahogy a Közigazgatási és Területfejlesztési Miniszté­riummal is az önkormányzatok részvétele miatt. 

Emellett létrehoztunk egy tárcaközi bizottságot az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, a Magosz és az agrárkamara bevonásával.

– Milyen intézkedéseket sikerült tenni eddig a Kvassay Jenő-tervben is szereplő vízvisszatartás fokozására és vizeink még hatékonyabb hasznosítására?
– Számos beruházásba fogtunk a korszakváltás szellemében, például elkészült a Vének és Gönyű közti torkolati műtárgy, amely megakadályozta a Mosoni-Duna visszaduzzasztását Győr irányában. Ugyanennek a műtárgynak azonban vízvisszatartási szerepe is van. Ebből látszik, hogy a vízügy már korábban elkezdett odafigyelni a vízvisszatartás jelentőségére. Emellett az állam számos civil kezdeményezést vagy településfejlesztési programot támogat, például kis patakoknál duzzasztással is sikerült már javítani a mikroklímát. 

Célunk, hogy ez a szemlélet elterjedjen, mert vissza kell adnunk a tájat a víznek és a vizet a tájnak.

– A Vizet a tájba! program a felszín alatti vízkészletek rehabilitáció­ját és az ott tárolt készletek növelését célozza. Hogyan áll jelenleg ennek a megvalósítása?
– A Nyírség már félsivatagos területnek minősül, ezért az ott futó Vizet a tájba! program mintaprojektnek tekinthető, az innen szerzett tapasztalatokat pedig máshol is hasznosítani fogjuk. Nemcsak arról van szó, hogy öntözünk a visszatartott a vízből, ami a környező országokból egyre kisebb mennyiségben érkezik, hiszen a vízhozam, például a Tiszán, tíz év alatt 20 százalékkal esett vissza. Legalább akkora közhasznot jelent, ha a visszatartott vízzel növeljük a talaj vízháztartását, a Nyírségben is éppen ez történik. A programhoz megvan a környezetvédelmi engedély, jelenleg az alkalmi vagy állandó tározásra alkalmas területeket választják ki. 

Csatornáink jelentős részét a belvizek levezetésére tervezték. Ötven éve a csatornákat leengedik télen, hogy a hóolvadás ­miatt kialakult belvizeket a csatornahálózat be tudja fogadni, de újabban nem sokat esik a hó. Ezért le kell folytatni azt a vitát, hogy tényleg kiürítsék-e a csatornákat és levezessék-e teljes mértékben a belvizeket, hiszen ma már az aszály jóval nagyobb gazdasági kárt okoz, mint az árvíz. Ez is azt mutatja, hogy a megoldás nem várható csak a vízügytől, együtt kell működni a többi ágazattal.

A vízügy és az agrárium szorosan együtt fognak működni (Fotó: Kurucz Árpád)

– Az aszály sok település vízellátását sújtotta az utóbbi években. Hogyan alakult ez 2024 nyarán?
– A víziközmű-ágazat büszke lehet arra a teljesítményre, amelyet ennek a problémának a megoldásában nyújtott. Egyes nyugati országokban úgy bénított meg turisztikailag frekventált helyeket a vízhiány, hogy nemcsak locsolni nem lehetett, de zuhanyozni sem. 

Hazánkban egy olyan évszakban, amikor a hőmérséklet és a csapadékmentes időszak is rekordokat döntött, állami és önkormányzati víziközmű-szolgáltatók által elrendelt vízkorlátozást nem kellett életbe léptetni.

Ez óriási siker, amiért hatalmas köszönettel tartozunk az ágazat dolgozóinak. Ez is azt mutatja, hogy jól teljesít a magyar víziközmű-ágazat.

– A Nemzeti Vízművek Zrt. közel négy évvel ezelőtt kezdte meg működését, idén pedig már az ország majdnem felén biztosítja a víziközmű-szolgáltatást. Hogyan értékeli az integrációs folyamatot, milyen a kapcsolat a nemzeti és a helyi közműcégek, illetve az önkormányzatok között?
– Sikerként tekinthetünk erre a folyamatra is, hiszen a veszteséges szolgáltatók nyereségessé váltak, továbbá lehetővé vált, hogy a tulajdonosi formától függetlenül a szomszédos vízbázisokat a legoptimálisabban használjuk és a villamos energia közös beszerzésével csökkentsük a költségeket. A nagy szolgáltatói egység hasznosságára Érd esete a legjobb példa, hiszen 2023 végén azért izgultunk, hogy Olaszországból megérkezzen a városba az a két javítóelem, amellyel biztosíthatóvá vált a megszokott ellátás karácsonyra is. 

A nagy költségek miatt egy szolgáltató önállóan nem tud raktárbázist létrehozni arra, hogy tárolja az összes kritikus elemet, de a 17 állami cég együtt már igen. Nemrég adtuk át a Nemzeti Vízművek Zrt. üzembiztonsági raktárát és havária-eszközparkját Szolnokon. Ebben olyan speciális csőhálózati javítóidomok és berendezések, eszközök kapnak helyet, amelyek gyors elérése segítséget jelenthet a vis maior helyzetek hatékony kezelé­sében. Szintén az együttműködést erősíti, hogy felállítottuk az önkormányzati konzultációs tanácsokat, amelyek kapcsolatot tartanak a működtető és a víziközmű-vagyonukról lemondott önkormányzatok között.
– Mely beruházások valósulhattak meg az integrációnak köszönhetően?
– Az elmúlt években mintegy ezermilliárdos fejlesztést hajtottunk végre a víziközmű-szektorban. Tíz év alatt megdupláztuk a szennyvíztelepek számát, most viszont a rekonstrukciókban kell lépnünk. A kivitelezés megindításához szükséges tervezésre egymil­liárd forintot fordítottunk.

– Tavaly új vízdíjakat vezettek be a nem lakossági felhasználók számára. Mit sikerült ezzel elérni?
– Magyarországon 932-féle ivóvíz- és 936-féle szennyvízdíjat számláztak 2023 végén. A különbség 49-szeres, illetve 26-szoros volt a legalacsonyabb és a legmagasabb díj között. Az egységes díjjal egy a vállalkozók számára azonos feltételeket nyújtó igazságos rendszert vezettünk be. A szolgáltatók részére az eltérő önköltségek miatt működtetünk egy kiegyenlítőrendszert, valamint meghatározzuk a rekonstruk­ciókra fordítható összegeket is. Tavaly a közműágazatban mintegy 200 mil­liárd forintnyi fejlesztés zajlott, amelynek nagyjából a felét rekonstrukcióra költötték. Abban bízom, hogy idén már 250 milliárd forint értékű lesz a közműágazatban a fejlesztési tevékenység, és meghaladja a 100 milliárd forintot a régi hálózat rekonstrukciójára fordítható összeg is.

Borítókép: Vissza kell adnunk a tájat a víznek és a vizet a tájnak – fogalmazott az Energiaügyi Minisztérium államtitkára (Fotó: Kurucz Árpád)