Bizonyára fontos családi emlék lett az a pride pillanat is, amikor két kislánynak kellett végignéznie és hallgatnia egy kamionon kiabáló férfi/nő/transz/queer/gendersemleges alakot, aki azzal nyugtatott, van sikosítójuk.
A hazai pillanatokról is érdemes megemlékezni, nincs is annál szebb, mint amikor a Parlament előtt pántos ruhácskában gömbölyödnek az erősebbik nem idomai, vagy az alsó rakparton hömpölyög a szaggatott necchálós trikós férfiak, és a félpucér nők, akik ugyan a nemi sztereotípiák ellen küzdenek, mégis azt erősítik.
A hazai meleg büszkeség mérföldköve lehet az a videó is, amelyben egy nő, egy másik nőt pórázon vezetve sétálva arról beszélnek, hogy ki a gazda. A riporternek visszaszegezik a kérdést: ki számít normálisnak? Mint mondják, a világ beteg, ők pedig így élnek túl, kutyaláncon. De elgondolkodtató annak a huszonéves lánynak is a nyilatkozata, aki pánszexuális, vagyis jöhet bárki, de ő magát, bár nőnek született, férfiként azonosítja, és szeretné a „transzneműséggel kapcsolatos törvények visszaállítását, a nem- és névváltoztatás folyamatát, hogy haladhasson ebben az átalakulásban”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!