– Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, ami a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról megemlékező nap Magyarországon. Vannak olyan hangok, amelyek szerint már nincs aktualitása ennek a kérdésnek, nem érdemes ezzel a magyarságot érintő eseménnyel foglalkozni. A kormány nemzetpolitikájában miért kap kiemelt jelentőséget ez a nemzeti emléknap?
– Mi trianoni békediktátumnak szoktuk általában emlegetni, a sok rosszat hozó XX. század egyik legnagyobb történelmi tragédiája Magyarországgal történt: elvesztette területe kétharmadát és állampolgárainak egy jelentős részét. Attól kezdve nagyon sok magyar ember – köztük rengeteg most élő felmenői is – idegen országokban kényszerült élni.
Ez egy nemzeti tragédia. Úgy lettünk világnemzet, hogy nem akartunk azzá válni.
Az elmúlt száz év bebizonyította, hogy ennyi idő elteltével is a magyarok erősek és azon dolgozunk, hogy ez így is maradhasson. A nemzeti összetartozás napja azért kapta ezt a nevet, mert bár elgyászoljuk, amit el kell, de erőt merítünk abból, amit az elmúlt száz évben elértünk.
Hihetetlen nagy teljesítmény a magyarságtól, hogy mi vagyunk a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében: hogy élünk, intézményrendszereink vannak, és gazdaságilag olyan erősek vagyunk, hogy felelősséget tudunk vállalni a külhoni magyar közösségekért is.
A nemzeti kormány egy olyan anyaországot épített az elmúlt 15 évben, amire minden magyar számíthat, ha bajba kerül, vagy csak haza akar jönni, mert bármilyen problémája van. Ugyanakkor a nemzeti összetartozás napján azt is ünnepeljük, hogy egy vérből valók vagyunk és összetartozunk, ez pedig erőt tud adni nekünk a mindennapokban.
– A nyugatról beáramló eszmék hatására azonban vannak olyan fiatalok, akik inkább kozmopolitaként gondolkodnak és hidegen hagyják őket a nemzeti értékek, Trianonhoz sem kötődnek érzelmileg. Hogyan lehet őket bevonni a nemzeti közösségbe?
– A fiataloknak például a Határtalanul program garanciát jelent arra, hogy mire leérettségiznek, el tudnak látogatni egy külhoni régióba. A kormány támogatásának köszönhetően évente 45-50 ezer diák jut el az elszakított területekre, így akkor is lesz saját személyes benyomása, ha a családjával nem jutnak ezekre a helyekre. Fontosnak tartjuk megmutatni – akár különböző filmeken, előadásokon, iskolai órákon keresztül –, hogy mit okozott Trianon a nemzetben.
Fontos azonban, hogy ne siránkozzunk a múltbéli tragédia miatt, hanem dolgozzunk azon, hogy a magyar nemzet az anyaországban, a Kárpát-medencében és szerte a világon is erős legyen.
Mert ha erős a nemzet, akkor képes segíteni a fiataljai boldogulását, hogy haladjanak egyről a kettőre, aztán továbbléphessenek a családalapításban, az otthonteremtésben, a vállalkozóvá válásban, a továbbtanulásban, a munkakeresésben, a szakmaválasztásban – ebben mind-mind tud segíteni egy erős nemzet. Az a politikai formáció azonban, amelyik azt mondja, hogy ő nem nemzetben gondolkodik – márpedig a mai ellenzékről ez kijelenthető –, az helyből több millió magyart kizár ezekből a programokból, és abból, hogy a nemzet részének érezhessék magukat.
– Már tizenöt éve létezik ez az emléknap Magyarországon. Hogyan látja, a hazai közéletben kialakult már egyfajta pártok felett álló nemzeti minimum a határon túli magyarság kérdésében?
– A nemzetben igen, a politikai palettán viszont nem. Éppen a napokban volt a 15. évfordulója annak is, hogy elfogadtuk a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ezáltal 1,2 millió magyar ember kaphatott állampolgárságot 2011 óta. A nemzet közjogi egyesítése is hozzátartozott a nemzeti összetartozás érzésének erősítéséhez, és a magyar politikai palettán vannak olyanok, akik ezt nem támogatják.
Rendszerint támadják a külhoni magyarok állampolgárságát, szavazati jogát és a külhonba juttatott támogatásokat is, amelyekkel mi meg akarjuk őrizni és erősíteni a magyar közösségeket.
A Demokratikus Koalíció például meg akarja fosztani a határon túliakat az állampolgárságtól, a támogatásoktól, a parlamenten kívüli ellenzék legerősebbjeként pedig a Tisza Párt másodrendűnek tekinti a magyar embereket külhonban. Tehát a magyar közösségben, társadalomban nagyrészt kialakult ez a nemzeti minimum, de a politikai palettán nincs ebben egység.
– Magyar Péter állítása szerint viszont saját maga is nemzeti érzelmű és támogatja a külhoni magyarságot. Ön szerint a Tisza Párt miért nem képviseli hitelesen a nemzeti összetartozás eszményét?
– Magyar Péter ez ügyben is hazudik. Megható erdélyi történetekből nincs hiány, de a valóság az, hogy ő az egész nemzet kárára a brüsszeli gazdáinak akar megfelelni. Még oda se ért, de már román földnek nevezte Nagyváradot. Azt kérte szimpatizánsaitól, hogy ne használjanak magyar nemzeti lobogót és szimbólumokat, később pedig még az erdélyi magyarság legnagyobb szervezetét és legitim képviselőit is kémeknek nevezte. Mondja ő, aki kémkedett a saját felesége ellen, felveszi és lehallgatja a bizalmi embereit, és éppen az ukrán titkosszolgálatokkal játszik össze Magyarország ellen.
Ráadásul ha megnézzük, hogy a Tisza Párt bizonyos kérdésekről hogy gondolkodik, világosan látható, hogy a legtöbb kérdésben alapvetően brüsszeli állásponton vannak.
Legyen szó Ukrajna EU-csatlakozásáról, a háborúról, a migrációról, a rezsicsökkentésről, a 13. havi nyugdíjról vagy bármi olyan fontos kérdésről, amiben Brüsszel és a magyar emberek élesen máshogy gondolkodnak. Nagy szavak vannak, közben meg szépen nyomogatják a gombot Brüsszelben a magyarok ellen.
Érdemes azt is visszanézni, hogy Brüsszel mit képvisel az őshonos nemzeti kisebbségek ügyében: nem foglalkozik a jogaikkal, nem áll ki a jogfosztásuk ellen. Ezt várhatjuk a Tisza Párttól is. Azt is látjuk, hogy a Tisza Pártnak érdeke ugyancsak – ami 2004-ből ismerős lehet nekünk – a magyart magyar ellen fordító, uszító politika. Magyar Péter szavakban sokszor hangoztatja az egységet, a nemzetet, a szeretetet, de közben minden megszólalásával uszít, árkot ás és magyart magyar ellen fordít. Magyarságról prédikál, de ukrán pólóba öltözteti a képviselőit.
– Mindezek fényében mit gondol a Tisza Párt Egymillió lépés elnevezésű akciójáról?
– Annak van jelentősége, amit a Tisza valójában csinál: lepaktált Brüsszellel, az Európai Parlamentben sorra megszavazza a háborúpárti, ukránpárti, migrációpárti intézkedéseket. Ez a lényeg. Brüsszel Péter pedig épp azt szeretné, ha nem erre figyelnének, ezért terelésként provokál, műsorozik és bármilyen jelmezt magára vesz.
Ez valójában egy menetelés volt Ukrajnáért a szokásos önimádó szelfikkel, és sikerült belegázolni a külhoni magyarságba.
Azt gondolom, hogy ez egy olyan nemzetellenes magatartás, amely biztos, hogy nem vezet jóra. Arról az útról tér le, ami a nemzet egysége felé, a nemzet erősödése felé vezetett.
– Magyarországon is kiemelt figyelmet kapott a román elnökválasztás, ahol végül Nicusor Dan nyert a küzdelemben. Az új elnök már az esküt is letette. Hogyan értékeli a megválasztását, milyen együttműködésre számít az új elnök és a magyar kormány között?
– Jó munkát kívánunk neki, és gratulálunk, hiszen egy kiélezett, éles kampányban szerezte meg a győzelmet. Nekünk Erdélyben, Romániában mindig az erdélyi magyarok érdekét kell néznünk, és azt, hogy ők mit gondolnak. Mi azt reméljük, az új elnökkel egy jó magyar–román viszonyt lehet kialakítani, különös tekintettel az erdélyi magyarok érdekeire. Az erdélyi magyarok nagy számban szavaztak a megválasztott elnökre, így nekünk érdekünk, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki és ápoljunk vele, aminek az erdélyi magyarok a nyertesei lehetnek.
– Végezetül mit üzen a külhoni magyaroknak a nemzeti összetartozás napja alkalmából?
– Köszönjük a nemzethűségüket, hogy magyarként élhetünk itt a Kárpát-medencében és szerte a világban. Minden magyar, éljen bárhol a világon, számíthat Magyarországra és számíthat a nemzeti kormányra. Nem szabad hagynunk, hogy Brüsszel régi és új emberei újra megosszák a magyarságot!
