Azonosítanák Mátyás király csontjait

Új archeogenetikai kutatásokba kezd a Magyarságkutató Intézet, amellyel esély nyílik rá, hogy meg lehessen állapítani a Hunyadi-család, így Mátyás király származását. A vizsgálat Corvin János sírjának horvátországi feltárásával kezdődött, amelyen jelen volt Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, akinek vezetésével korábban hasonló jellegű kutatások folytak a Mátyás-templomban őrzött Árpád-házi maradványokon. A tárcavezetőt a mostani kutatás jelentőségéről és várható eredményeiről kérdeztük.

Fából faragott Mátyás-szobor a felvidéki Csécs település Árpád-kori temploma előtt Fotó: Horváth Richárd

– Miniszter úr, mennyi időt töltött Horvátországban, a lepoglavai pálos kolostorban? Az egyik lap szerint inkább a járvány kezelésére kellene több időt fordítania, nem a Hunyadiak csontjainak felkutatására.

– Csütörtök hajnalban indultunk, megnéztem a fakoporsó felnyitását, a csodálatosan szép, pálos rendi gótikus templomot, tájékoztattak a feltárásokról, közös kulturális programokat beszéltem meg a varasdi püspökkel és a horvát kulturális minisztérium képviselőivel, valamint részt vettem a maradványok visszatemetésén és megáldásán. Nagyjából fél-, háromnegyed órát töltöttem a helyszínen. Útközben, hazaúton járványügyeket intéztem telefonon. Kora délutánra már vissza is értünk Budapestre, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az Emberi Erőforrások Minisztériumához kilenc ágazat tartozik, és bár jelenleg elsődleges a járvány elleni védekezés, ezekről sem lehet elfeledkezni. Sőt, éppen a kultúra és a tudomány az a terület, amely segíthet átvészelni az embereknek ezt a nehéz időszakot. Bízom abban, hogy sokan érdeklődéssel fogják követni az új archeogenetikai–történeti kutatásokat.

Fából faragott Mátyás-szobor a felvidéki Csécs település Árpád-kori temploma előtt
Fotó: Horváth Richárd

– Corvin János és fia, Corvin Kristóf csontvázait tárták fel, belőlük vettek DNS-mintát. Mi a kutatás célja?

– A történelmünket meghatározó, kiemelkedő uralkodókkal, politikusokkal, hadvezérekkel, államférfiakkal foglalkozunk kell. Közéjük tartozik egyik legjelentősebb királyunk, Hunyadi Mátyás is. Mátyás csontjai valahol a székesfehérvári osszáriumban kallódnak. A Szent István által alapított székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika kiemelt jelentőségű helyszíne a magyar történelemnek. Fél évezreden keresztül szinte minden uralkodónkat itt koronázták meg, és tizenöten – köztük Mátyás is – ide temetkeztek. A török korban azonban a sírokat kifosztották, a templom pedig elpusztult. A XIX. században már megindult a helyszín és a királysírok feltárása, de ekkor épségben már csak III. Béla és felesége földi maradványait találták meg, amelyek a Mátyás-templomba kerültek. A többi csontot összegyűjtötték, ezeket jelenleg is az osszáriumban őrzik.

– Tehát egymás hegyén-hátán hevernek most a királycsontok, azonosítatlanul.

– A végső cél, hogy ezeket a maradványokat azonosítani tudjuk, és a megfelelő körülmények között, a tiszteletet megadva helyezzük uralkodóinkat örök nyugalomra. A most kezdődő kutatással meg akarjuk határozni Mátyás király Y-kromoszómás haplocsoportját – a férfiágon öröklődő genetikai markereit. Sajnos a felmenők részéről ezt nem tudjuk megtenni, hisz Gyulafehérváron összetörték Hunyadi János szarkofágját, csontvázát szétszórták. Mivel nemcsak az apában vagy a nagyapában létezik ez a változatlan, férfiágon öröklődő génszakasz, hanem a férfi leszármazottakban is, ezért kutattuk fel Corvin János és fia, a gyermekként, hatodik életévében elhunyt Kristóf lepoglavai sírját. Mátyás király természetes fiának és unokájának csontvázából vettünk mintát, hogy megpróbáljuk izolálni és meghatározni a Hunyadiakra jellemző génszakaszt. A kutatás végén pedig megtudhatjuk végre, hogy honnan származik és milyen eredetű a Hunyadi-család, illetve remélhetőleg az is megállapítható lesz, hogy az osszáriumban őrzött maradványok közül melyek tartoznak Mátyáshoz.

– Honnan lehet tudni, hogy valóban az ő csontvázaik vannak a kolostorban?

– Amikor nekiláttunk a sír feltárásának, kiváló állapotban találtuk meg a koporsót, amelyre rá volt írva Joannes Corvinus és Cristoforus Corvinus neve. A sírban két személy szinte érintetlen maradványai voltak. Elvégeztük a csontok teljes antropológiai vizsgálatát is, krónikáinkból pedig tudjuk, hogy Corvin Jánosnak végtagsérülése volt, ennek a lenyomatát megtaláltuk a csonton. De ha az apában és Kristóf fiában is megtaláljuk a közös DNS-szakaszt, akkor egymást igazolják, és személyük egyértelmű lesz. Viszont tovább is lehet menni, hisz megvan Frangepán Beatrix csontváza is (Corvin János felesége – a szerk.). Ha a mitokondriális DNS vizsgálatával a gyermekben megtaláljuk az anyai vonal génállományát, akkor már nem kérdés, hogy a gyermek Corvin János és Frangepán Beatrix fia.

– A Hunyadiakat viszont sok nemzet vallja magáénak. A kutatások eredményei pontot tehetnek végre az eredetvita végére?

– A románok román eredetűnek, a szerbek szerb eredetűnek tartják őket. De fennmaradt egy középkori szóbeszéd, amely szerint Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond király természetes fia volt. A mi szempontunkból ezek irreleváns feltételezések, hisz semmiféle prekoncepciónk nincs. A származás kérdése nyitott. A mostani vizsgálatok viszont egzakt módon fogják bizonyítani a Hunyadiak származását, hisz ugyanazt az archeogenetikai módszert használjuk, amivel korábban III. Béla csontjainak vizsgálatával meghatároztuk az Árpád-házi genomot, az uralkodócsalád haplocsoportját. Az eredményeket a kutatás megfelelő szakaszaiban szakértő szerzői gárda közli majd.

Kásler Miklós
Fotó: Éberling András / Magyar Nemzet

– Mikorra várhatóak az eredmények?

– A kolostorban több csontmintát vettünk. Következő lépésként a csontmaradványokból extrahálnunk kell a DNS-t, és utána el lehet végezni az ilyenkor szokásos genetikai vizsgálatokat. Ha ez azonnal elkezdődik, akkor két-három héten belül már lehetnek előzetes eredményeink.

– Mátyás király csontjai viszont a székesfehérvári osszáriumban vannak, sok más személy, köztük királycsontokkal összekeverve. Egykori királyainkhoz méltó ez az állapot?

– Minden nemzet őrzi a nagy királyainak a sírjait, hacsak a történelem viszontagságaiban meg nem semmisültek. Hunyadi Mátyás európai színvonalú politikus volt, méltatlan hozzá, hogy mindmáig összevissza hányódnak a csontjai egy osszáriumban, sok más csonttal összekeverve. Ha lehetőségünk van arra, hogy meghatározzuk a királyaink csontvázait, és méltó körülmények között temessük el őket, ahogy ők szerették volna, ahogy elrendelték, akkor ezt meg kell tennünk. A fehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában tizenöt magyar királyt temettek el, Árpád-háziakat, leányágiakat, Habsburg Albertet, Szapolyai Jánost és persze Mátyás királyt is.

– A fehérvári csontokat mikor kezdik el kutatni, elkülöníteni és mintát venni belőlük, hogy megtalálják Mátyáséit is?

– Elég régóta eljutott az illetékesekhez a kérvény, hogy az osszáriumot fel lehessen nyitni. Egy rendkívül pontos, tudományos értékű eljárásrend készült el, a rendőrségi biztosítástól kezdve minden meg van szervezve. Spányi Antal püspök úr és a magyar püspöki konferencia is támogatja a tudományos kutatást. Még egyetlenegy engedély hiányzik, a fehérvári önkormányzaté. Az az engedély azért csúszik, mert a járvány miatt még nem ült össze a közgyűlés. A Corvin János DNS-éből származó adatokból már azonosítani lehet Mátyás király csontjait. A többi magyar királyi csontot is személy szerint meg lehet majd határozni, mert mind a tizenöt oda eltemetett magyar király meghatározásához tudjuk, hogy honnan kell további mintát venni a felmenőikből, utódaikból; Prágából, Nápolyból és Európa különböző részeiből.

– Arra van szándék, hogy ezeket méltó módon újra eltemessék?

– Hogyha mind a tizenöt oda eltemetett magyar király személyét azonosítjuk, és elkülönítjük a többitől, akkor ismerve a korabeli szarkofágokat, érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy egy szép nemzeti emlékhelyet hozzunk létre, a spanyol El Escorial kolostorhoz, a bécsi császári kriptához, a waweli székesegyházhoz Krakkóban vagy a Westminsterhez hasonlót. Ezzel tartozunk az emléküknek, és így minden magyar fejet hajthatna, meglátogathatná a sírjukat. A jeles ősök tisztelete mellett pedig arról sem feledkezhetünk el, hogy egy ilyen nemzeti emlékhelynek identitásképző ereje van. A következő nemzedékek magyarságtudatát tudjuk erősíteni azzal, ha nemcsak olvasnak vagy az iskolában tanulnak III. Béláról vagy Hunyadi Mátyásról, hanem ellátogathatnak a sírjukhoz, ahol megérinti őket történelmük.

– Páran megjegyezték az Árpád-házi kutatásról, hogy mi szükség van erre, hisz úgyis kevert nép vagyunk, kár a származásunkon rágódni, elmélkedni. Erről mit gondol?

– Aki ilyet mond, az nem érti egy nemzet vagy nemzet tagjainak az életérzését, gondolkodását, a hagyományaihoz, történelméhez való viszonyát. A legtöbb nemzet kiemelt figyelmet fordít ezekre a kérdésekre – még az amerikai is, amely talán a legkevertebb és az egyik legfiatalabb. Az képtelenség, hogy mi ezzel nem foglalkozunk. Ráadásul manapság a genealógia is reneszánszát éli, nagyon sok ember megbíz ezzel foglalkozó cégeket, hogy kutassák fel az őseiket. Amíg az elmúlt évtizedekben a családfakutatás is csupán levéltári és anyakönyvi források vizsgálatával zajlott, addig mára rendkívül népszerűek azok az eljárások, amelyek a DNS alapján határozzák meg az egyén származását. Hozzáteszem, hogy ezek tudományosan sokkal kevésbé megalapozottak, mint az általunk végzett vizsgálatok, mégsem éri őket kritika. Az embereket érdekli a saját származásuk. Nekem is van olyan ismerősöm, aki több száz évre vissza tudja vezetni a családfáját. De a származásnak nemcsak az egyes emberek szempontjából van jelentősége, hanem egy egész nemzet szempontjából is. A magyarság hosszú évszázadokon keresztül vallotta büszkén múltját, származását, amelyet a különböző történelmi források és hagyományok erősítettek. Az Árpádok büszkén vallották magukról, hogy Attila utódjai. De gondolhatunk az olyan irodalmi munkákra, mint Vörösmartytól a Zalán futása vagy Arany Jánostól a Buda halála, amelyek amellett, hogy nagy művészeti értéket képviselnek, arról is vallanak, hogyan viszonyult az akkori magyarság az őseihez. A származásunk iránti érdeklődés egy teljesen természetes dolog, amely nálunk valószínűleg azért kopott meg kissé, mert a kommunista diktatúra évtizedeiben mesterségesen igyekeztek a származástudatot, a nemzeti identitást lecserélni a marxista osztályharcos nézetekre. Sajnálatos módon még mindig vannak, akik megkérdőjelezik a származásunk feltárására irányuló kutatások fontosságát. Ők egyre kevesebben vannak, viszont egyre hangosabbak. Pedig örülni kellene, hogy a „klasszikus” tudományágak mellett megjelent ezen a területen az archeogenetika is, amelynek segítségével a természettudományokra jellemző pontosságú megállapításokat tehetünk.

– Ön szerint tudatosan hátráltatták ezeket a kutatásokat a kommunizmus idején?

– A tények és az események ismeretében úgy vélem, hogy igen. A kommunista diktatúra évtizedeiben a tudományt a politika, a hatalmon lévő elit akarata határozta meg. Politikai döntés volt, hogy a Horthy-korszakot fasisztának bélyegezték; hogy a Trianon okozta sérelmeket a szőnyeg alá söpörték; hogy a Dózsa-féle mozgalomra ráerőltették az osztályharcot; hogy az ezer éven keresztül fennálló Magyar Királyság alkotmányjogi rendszerét – amely világviszonylatban is egyedülálló – elmaradottnak állították be. Ugyanígy politikai döntés volt az is, hogy a magyar őstörténettel, a magyarok származásával érdemben nem lehetett foglalkozni. De ennél tovább mennék. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Habsburg uralkodóink milyen eszközöket vetettek be a „rebellis” magyarok megzabolázására, és hogy ezek között az eszközök között szerepelhetett-e a magyar identitás roncsolása? A mostani kutatásokkal régóta adósak vagyunk. Az archeogenetika olyan kérdésekre adhat választ, olyan berögzült toposzokat árnyalhat, amelyek miatt eredetkutatásunk száz-százötven éve stagnál.

– Az Árpád-házi kutatás során találtak egy ma élő Árpád-házi leszármazottat is. Feltételezzük, hogy a Hunyadiaknak is vannak, akkor ugyanúgy megtalálhatjuk őket is?

– Amikor meghatároztuk az Árpádok férfinemzedékein végighúzódó génszakaszt, akkor megnéztük a DNS-adatbázisokat, amelyek több százezer génminta eredményeit tartalmazzák. Abban találtunk egy, az Árpádokéval megegyező génszakaszt, amely egyénről csak a földrajzi származása ismert (Szerbia). Ezen egyén az Árpád-házra jellemző markerekkel rendelkezett, de az idők során további markerek halmozódtak fel benne, ezért is sorolták a kutatók már egy új haplocsoportba: R–UVD (Újvidék). De név szerint nem tudjuk, hogy ki ez a személy, akiből a mintát vették, hiszen a kutatások során anonim a mintagyűjtés, és a legtöbb esetben csak a minták származási helye ismert. Természetesen nem kizárt, hogy ugyanígy megtalálhatjuk a Hunyadiak génszakaszából kiágazó, immár új haplocsoportba tartozó egyéneket a kortárs népességben.

– Visszatérve Mátyáshoz: ha Luxemburgi Zsigmondhoz vezetnek a szálak?

– Hogyha egy nyugat-európai karakterű haplocsoportot kapunk, akkor igen valószínű, hogy a középkori „krónikapletyák” igazak voltak, és akkor meg kell vizsgálnunk Luxemburgi Zsigmond felmenőinek a DNS-ét, hisz Zsigmond csontváza is megsemmisült Nagyvárad török dúlásakor, Szent Lászlóéval együtt. De az apjának, testvérének, a Luxemburgi-dinasztia számos férfitagjának megvan a szarkofágja, belőlük lehet venni mintát, és ha azzal megegyezik, akkor egyértelmű, hogy Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond természetes fia volt. Ne feledjük el, hogy Luxemburgi Zsigmond pedig leányágon Árpád-házi származású! Ezek egyelőre csak feltételezések, de lehet, hogy olyan összefüggésekre bukkanunk, ami más megvilágításba helyezi a magyar történelmet, még esetleg megváltoztatja a jelenlegi álláspontokat is. De egy dolog bizonyos: a tudományban nincs véglegesség, mindig vannak új eredmények, amelyek átírják, árnyalják az eddigi ismereteinket.

– Hosszú távon melyek lehetnek a jelenleg zajló kutatások hatásai?

– Ami biztos, hogy az archeogenetika közelebb visz minket eredetünk jobb megismeréséhez, így jobban meg tudjuk érteni, fel tudjuk dolgozni múltunkat is. A magyarság legalább ezer éve él a Kárpát-medencében, és állja a történelem viharait. Ez nem kis mértékben azért sikerült, mert mindig erőt tudtunk meríteni múltunkból, hagyományainkból, őseink tetteiből. Ha azt szeretnénk, hogy a jövőben is Európa meghatározó nemzete legyünk, akkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a tudomány adta eszközökkel jobban meg tudjuk ismertetni a mostani és a következő generációkkal múltunkat, ezzel erősítve identitásukat.